A pénzvilág tisztelte DSK-t

Dominique Strauss-Kahn közgazdászprofesszor, volt francia pénzügyminiszter, aki 2007 novemberében öt évre vette át az IMF irányítását, azzal váltott ki elismerést, hogy a globális pénzügyi válság idején segített rávenni a világ vezetőit: pumpáljanak dollármilliárdokat a gazdaságba. De a francia IMF-vezér elsősorban a bajba jutott európai gazdaságok (a magyar, az izlandi a görög, az ír és a portugál) iránti elkötelezettsége – a kívülállók szerint elfogultsága – miatt vált ismertté.

A reformer

Az IMF vezetésének legnagyobb reformja is Dominique Stauss-Kahn nevéhez fűződik. Tavaly októberben ő vette rá a szervezet vezetését, hogy két európai delegált mondjon le igazgatótanácsi tisztségéről és adja át a székét a fejlődő országoknak, például Kínának.

Noha egyes londoni lapok már arról cikkeztek, hogy az IMF vezérigazgatói helye voltaképpen Gordon Brown volt miniszterelnöknek "dukál", a nemzetközi szervezeten belül már régóta arról folyik a vita, hogy a vezetés reformjának jegyében ne válasszanak-e meg inkább most először egy feltörekvő országból érkező vezérigazgatót.

Esélyesek

Közöttük tartják számon Trevor Manuelt, a dél-afrikai tervbizottság vezetőjét, aki hazájának leghosszabb ideig hivatalban lévő pénzügyminisztere volt, valamint Kemal Dervist, a török pénzügyek volt irányítóját, aki sokáig az ENSZ Fejlesztési Programját irányította. Manuel és Dervis együtt dolgozott a Nobel-díjas Michael Pence által létrehozott bizottságban, amelynek feladata a harmadik világbeli országok gyors és fenntartható gazdasági fejlődésének ösztönzése volt.

Az esélyesek között emlegetik az indiai Montek Szingh Ahuluvaliát, az IMF független értékelő hivatalának első igazgatóját, aki Újdelhiben a tervbizottság és a miniszterelnök gazdasági tanácsadói testületének tagja volt. De szóba jöhet még Tharman Sanmugaratnam szingarpúri pénzügyminiszter, valamint a mexikói központi bank jelenlegi elnöke, Agustin Carstens vagy elődje, Guillermo Ortiz is.

A Financial Times a lehetséges jelöltek között említette még a lap Stanley Fischert, az izraeli központi bank vezetőjét, aki korábban szintén az IMF vezérigazgató-helyettese és a Világbank alelnöke is volt.

Merkel Európait akar

Az európaiak azonban most, hogy a görög adósságfinanszírozás éppen a körmükre égni látszik, nem könnyen áldoznák be a hagyományosan biztos pontnak tartott pozíciót valutaalap élén.

Önjelöltként felmerült a volt brit munkáspárti miniszterelnök Gordon Brown neve, a német kancellár Angela Merkel - akinek a szava döntő lehet a kiválasztásban -, több német nevet is bedobott a kalapba.

Berlin attól tart, hogy amennyiben a valutaalap élére egy feltörekvő ország jelöltje kerülne, az IMF számára Európa már kevésbé lesz fontos.

Értesülések szerint a német kormánynak vannak saját jelöltjei is, a korábbi jegybank-elnök, Axel Weber, a volt pénzügyminiszter, Peer Steinbrück, valamint Thomas Mirow, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) német elnöke személyében. Könnyen lehet azonban, hogy a befutó mégsem német, hanem francia lesz.

Az újságok szerint ugyanis az Európában nagy szakmai tekintélynek örvendő Christine Lagarde, a párizsi kormány pénzügyminisztere nagy eséllyel pályázhat a posztra. A Handelsblatt szerint mellette Nicolas Sarkozy francia államfő korteskedik, és a többi között ehhez már elnyerte Olaszország támogatását.

Az USA féltve őrzi a Világbankot

Többen máris azt állítják, hogy a belső működési szabályok megváltozása nem jelenti automatikusan azt is, hogy egyúttal módosult volna az IMF és a Világbank vezetőjének kiválasztási módja is. Így tehát még kérdéses, hogy teremt-e új precedenst az IMF-vezér utódlása körüli egyezkedés.

Az Egyesült Államok a maga részéről minden esetre még sohasem jelezte, hogy hajlandó lenne lemondani a Világbank elnöki posztjának betöltésétől.