Etelka, Aletta
3 °C
4 °C

Régóta tart az olasz betegség

2011.07.14. 13:59 Módosítva: 2011-07-14 13:59:35
Egész Európát megtépázná, ha Olaszország csődbe menne, konkrét lépésekkel azonban még nem álltak elő a döntéshozók. Az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága a 70-es évektől fogva küzd a magas államadóssággal, kérdés, hogy Silvio Berlusconi meg meri-e hozni a régóta halogatott, népszerűtlen intézkedéseket.

Olaszország lehet az első dominó a görögök mögött. Ha az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága csődbe menne, az az egész kontinenst megrázná, tovagyűrűző hatásai a három évvel ezelőtti válsághoz lennének hasonlóak. A milánói tőzsde az előző héten 7,2 százalékkal zuhant, az olasz Unicredit részvényei 20 százalékot estek. A félelem a svájci frankot is rekordszintekre küldte: a májusi 200 forint közeli szintről rekordokat döntve 230 forint fölé drágult. A befektetők szabadulni kezdtek az olasz állampapíroktól, a tíz éves futamidejű papírok hozamai 12 éves csúcsra, 5,37 százalékra ugrottak. A kedélyek azóta már valamelyest csillapodtak, - sikeres volt a csütörtöki kötvénykibocsátás is -a viharfelhők azonban még nem vonultak el az ország fölül. Az olasz gazdasági kibocsátás az eurózóna kibocsátásának körülbelül 17 százalékát teszi ki, ezzel a német és a francia gazdaság után a harmadik legnagyobb az eurót használó országok között

Az aggodalmakat elsősorban a rendkívül magas olasz adósságszint okozza, az olasz gazdaság az európai bankoknak hatszor annyival tartozik, mint a görögök, az európai bankoknál lévő kötvényállománya pedig több mint négyszerese a görög államénak. Igaz, az államcsőd veszélye kisebb, mint a görögöknél, esetleges következményei azonban nagyobbak lennének, hiszen az ország a valutaunió harmadik legnagyobb gazdasága.

Az ország eladósodottságának mértéke 1800 milliárd euró (486 000 milliárd forint), csaknem huszonötször akkora, mint hazánké. Olaszország francia bankoknak közel 400 milliárd euróval, a németeknek 160 milliárd euróval, a briteknek 60 milliárd euróval tartozik, de jelentős az USA, Spanyolország, Belgium és Japán "olasz kitettsége" is.

Olaszország adósságproblémái nem ma kezdődtek, az országnak évtizedek óta ez az egyik legnagyobb problémája, állítja a Világgazdasági Kutatóintézet munkatársa. Szigetvári Tamás az Indexnek elmondta: az erős olasz állami szektor lassan reagált a 70-es évek gazdasági változásaira, az ország évről-évre egyre több adósságot halmozott fel, miközben a gyenge koalíciós kormányok csak halogatták a strukturális reformokat.

Kitettség, külső eladósodottság, belső eladósodottság

Ha egy ország költségvetése deficites, azaz többet költ egy adott évben például a nyugdíjakra, bérekre, oktatásra, egyebekre, mint amennyi bevétele leginkább adókból származik, a különbséget jellemzően államkötvények kibocsátásával pótolja. Azaz hitelt vesz fel. Államkötvényt akár az átlagpolgár is bármikor vásárolhat, sokan Magyarországon is állampapírban tartják, legalábbis részben megtakarításaikat, mondjuk bankbetét helyett. Ugyanakkor a kötvénypiac első számú szereplői az intézményi befektetők, a nyugdíjalapok, a bankok, akik összegyűjtve a sok ember megtakarítását, nagyobb összegeket fialtatnak államkötvényekben. Ha egy állam valamiért fizetésképtelenné válik, és nem tudja a lejáratkor a kötvények után járó pénzt visszafizetni, egyszerűsítve nem fizeti vissza tartozását, nem mindegy, hogy kinek is volt adósa: ha döntően saját polgárai a hitelezők, akár közvetlenül, akár belső bankokon, pénzügyi intézményeken keresztül, az a csőd hatásait annyiban enyhíti, hogy annak elsődleges következményei a határokon belül jelentkeznek.

"A szakszervezeteknek adott engedmények, a déli területeknek juttatott támogatások, egyre növelték a kormányzati kiadásokat, a kilencvenes évekre már 120 százalékon állt a GDP-arányos államadósság" - mondta a szakértő. Érdekes módon ennek egész nagy aránya belföldi tartozás, mivel az olasz háztartások - a déli álamokra egyébként kevéssé jellemző módon - takarékoskodók, és az olasz bankok is konzervatív hitelpolitikát folytatnak.

 

Harc az adósság ellen

Mivel a magas államadósság súlyosan rontja az ország versenyképességét, az adósság ellen - többek közt az unió ösztönzésére - többször is frontot nyitott a kormány, az évezred végétől a kétezres évek közepéig csökkenő tendenciát mutatott: 2004-re már 103 százalék közelébe sikerült leszorítani a GDP-arányos adósságot.

A trendet a gazdasági világválság, és a válságkezelő intézkedések törték meg, néhány év alatt a hosszú évek alatt ledolgozott adósságot visszahízta az állam, 2010-re már újból 120 százalék körüli szinten voltak. A GDP növekedési üteme tartósan az eurozóna többi tagállama alatt marad, az elmúlt időszakban egyértelműen itt volt a legalacsonyabb.

Túl nagy, hogy elbukjon

Szigetvári szerint a lassú növekedésnek strukturális okai is vannak, nehézség például, hogy az ipar több ágazata családi típusú vállalkozásokba rendeződik, akik versenyhátrányba kerültek a hatékonyabb külföldi nagyvállalatokkal szemben. További megoldatlan probléma az északi és déli területek közti különbség, míg északon 6 százalék körül mozog a munkanélküliség szintje, addig délen ez 12 százalék, az export 71,3 százalékát az északi térség adja.

Az olasz költségvetési fegyelmet ráadásul belpolitikai csatározások is nehezítik. Silvio Berlusconi nem a fiskális szigor megtegtestesítője, a népszerűségéért kűzdő kormányfő nemrégiben még az adócsökkentések mellett ágált, a piac bizalmát élvező Giulio Tremonti pénzügyminiszterrel is megütközve. Amikor felmerült, hogy az olasz miniszterelnök esetleg megszabadulna - az 1994 óta mellette szolgáló - Tremontitól, a pénzügyminiszter egy olasz napilapnak azt nyilatkozta, hogy "ha én bukom, Olaszország is bukik. Ha Olaszország bukik, úgy az euró is".

Ebben pedig van is igazság, Olaszország ugyanis túl nagy ahhoz, hogy megmentsék. Míg Görögország esetében egyesek nem zárták ki a csőd valamilyen formájának a lehetőségét, azt, hogy az adósság egy részét a hitelezők kvázi elbukják, de legalábbis belátható időn belül biztosan ne kapják vissza, addig Olaszország esetében egyszerűen nem létezik ilyen alternatíva. Ez ugyanis olyan viharokat gerjesztene a pénzpiacokon és a bankszektorban, amely rövid áttétel után könnyen derékba törné a 2009 márciusában elindult kilábalást. Ha elhalasztják az adósság-visszafizetést, a Lehman csődhöz hasonló, vagy annál is durvább folyamatok indulhatnak be, bankcsődökkel és a pénzügyi piacok lefagyásával, jelentős reálgazdasági visszaeséssel

Berlusconi és a csomag

"Berlusconi többfrontos harcot vív, de tornyosulnak felette a hullámok, kérdés, hogy meddig tud a helyén maradni, ahogyan az is, hogy ki vehetné át a helyét. Az olasz baloldal gyenge, a koalíció töredezett" - mondta az Indexnek a Világgazdasági Kutatóintézet szakértője. Szigetvári szerint Tremonti személye alkalmas lenne a piacok meggyőzésére, a költségvetési szigort képviselő politikus azonban érthető módon nem túl népszerű hazájában.

Bár az olasz kormány jóváhagyott egy 47 milliárd eurós hiánycsökkentési tervet, annak nagy részét 2013-ra tolnák, vagyis azt már a következő kormánynak kellene végrehajtania. A megszorítások érintenék az egészségügyet, a közszférát, és az önkormányzatokat, és a nyugdíjakat is. Hétfőn Angela Merkel német kancellár arra szólította fel Olaszországot, hogy adja egyértelmű jelét annak, hogy végrehajtja a költségvetés konszolidációját,  és az olasz államfő, Giorgio Napolitano is nemzeti egységre szólította fel az olaszokat az adósság elleni küzdelemben. Silvio Berlusconi olasz kormányfő kedden úgy fogalmazott: "az első vonalban harcolunk a csatában". Az olasz parlament pénteken fogadhatja el a négyéves megszorítási csomagot.