Katyvasz ez a csomag

A görög mentőcsomag egy katyvasz – mondja Sarkadi Szabó Kornél független pénzpiaci elemző. Úgy gondolták minden bizonnyal, hogy a piaci szereplők csak megtalálják majd mazsolázgatás közben a nekik tetsző részt. Van benne egy kis államcsőd, a hitelezők oldalán veszteségek elkönyvelése, az európai stabilitási alapon keresztül pedig ígéret a pénznyomtatás beindítására, amire akkor kerülhet sor, ha az intézmény elkezdi felvásárolni a bajban lévő periférikus országok államkötvényeit. Ezeken kívül csak homályos utalások hangzottak el az eurózóna tagországok strukturális összefogásával kapcsolatban.

Sarkadi szerint ez lényegében ugyanaz, mint amit eddig láttunk, a problémák gyökeréig hatoló újdonság nincs a megállapodásban. Csupán arról van szó, hogy miként lehet pénzügyileg megtámogatni egy csődben lévő, piac nélkül működő országot és hogyan lehet pénzzel meggátolni a válság azonnali szétterjedését. Sarkadi szerint ebből újabb összeomlás vagy maximum hosszú dagonyázás lesz, ha pedig tényleg beindul a pénznyomda, a baj azzal is csak elodázható, de megágyazunk vele az inflációnak.

Sarkadi szerint a Marsahall-tervre való utalás annyit jelent, hogy Görögország uniós, vissza nem térítendő támogatásokból finanszírozott "beruházásokkal" élénkítheti a gazdaságát, illetve, hogy az ország államadósságának egy részét elengedik, ami lényegében szintén egy burkolt segélyezést jelent, ahogy a kedvezményes kamatok és a hiteltörlesztési futamidők meghosszabbítása is.

Korai még az uniós integráció erősítéséről beszélni, egyelőre csak azt látjuk, hogy az eurózóna a finanszírozásban fenntartja a szolidaritást és újabb hiteleket ad, mondja Barcza György. A K&H Bank elemzési igazgatója szerint a kulcskérdés, hogy a megállapodás pontosan hogyan érinti majd a magánszektort, de egyelőre még nem lehet pontosan látni, hogy mekkora privát veszteségekkel kell számolni. Barcza szerint elképzelhető, hogy azért nem látunk még most sem tisztán, mert ebben a kérdésben nem jutottak közös nevezőre a németek és a franciák.

Kicsit azért Marshall

Nagyon sok, korábban különböző formában megjelent ötletet, javaslatot, célt nem valósított meg ugyan az eurócsúcson elfogadott 16 pontos csomag, de mégis látszik, hogy az eurózóna gazdasági együttműködésének, a gazdaságpolitikák szorosabb összehangolásának irányába léptek előre a politikusok, mondta az Indexnek Samu János. A Concorde szakértője szerint az, ahogy Görögországnak most fejlesztési forrásokat adnak, okkal veti fel a II. világháború utáni Marshall-tervhez való hasonlítást: az akkori Európai Újjáépítési Programban is a segélynyújtóval közösen döntöttek a pénz elköltéséről, amit célzottan a gazdaság rendbetételére kaptak. A görögök esetében most a megállapodás alapján arról van szó, hogy Brüsszel talán a korábbinál is nagyobb beleszólással bír abban, hogy a görög gazdaság versenyképességének helyreállítása érdekében mire kell költeni az uniós pénzeket, ideértve mind a kohéziós alapokból érkező, mind az azon felüli összegeket.

Ez pedig azon túl, hogy precedens jellegű megoldást jelent az európai válságkezelésben, kicsit a fiskális integráció, a közös felelősségvállalás irányába mutat. A csomagból az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz mozgásterének bővítése - többek között a szervezet felhatalmazása államkötvények másodpiaci vásárlására – a legkonkrétabb, az eurózónát „valódibb” monetáris unióvá tevő lépés, de az egész nyilatkozat kimondatlanul is kicsit közelebb visz számos, az együttműködést továbbmélyítő lépés megvalósításához.

Receptek lennének

Samu János szerint ilyen lépés lehetne a közös költségvetés kibővítése, például egy közös munkanélküli alap létrehozása révén: ebbe a tagállamok folyamatosan fizetnének be, és részesülnének is belőle. A már korábban felmerült ötlet szerint egy ilyen alap stabilizátor szerepet játszana, tehermentesítve az éppen gazdasági leszállóágban levő országokat a konjunktúrában levők segítségével, hiszen recesszió esetén többet kapna onnan, mint amennyit oda befizet. Ez megakadályozhat egy komolyabb gazdasági visszaesést, leszakadást a zónán belül. Az USA-ban éppen az ilyen típusú, szövetségi költségvetésből folyósított transzfereknek köszönhető, hogy az egyes tagállamokban sikerült a válság alatt fenntartani bizonyos szolgáltatásokat, függetlenül attól, hogy az adott tagállam önállóan nem lett volna képes például az összes tanár bérét kifizetni.

Ezek a nem hitelként, hanem feltétel nélküli fiskális transzferekként működő segítségnyújtások közelebb visznek a költségvetési kockázatközösség kialakításához, aminek persze nagyon fontos feltétele a költségvetési tervezések komoly összehangolása és ellenőrzése.

Több helyen előkerült már a közös, európai kötvény kibocsátásának ötlete is, emlékeztet a Concorde szakértője. Ez egyszerűsítve azt jelentené, hogy a tagállamok eladósodottságát megtestesítő, jelenleg kizárólag a tagállamok biztosította kötvények helyett illetve mellett olyan közös kötvényeket adnának ki, amelyek mögött az egész eurózóna áll. Ez lényegesen nagyobb piaci bizalmat, ezáltal kisebb hozamokat, olcsóbb hiteleket jelentene. A csomag tehát sok területen visz közelebb egy stabilabb unióhoz, ám bőven marad még kidolgozni való intézkedés az Unió vezetóinek.