Tízéves születésnapját ünnepli az euró

2002. január 1. volt a nap, amikor forgalomba került az euró, mint hivatalos, a hétköznapokban is használt pénz, érme és papír formátumban is. Az euró, mint tranzakciós pénznem már évekkel korábban létezett – 1999-ben kezdte meg 11 állam használni azt az egymás közti kereskedésben – de az európai polgárok számára csak ekkor vált kézzelfogható valóssággá.

Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Belgium, Luxembourg, Hollandia, Ausztria, Finnország, Görögország és Írország mind egyszerre váltotta le nemzeti valutáját az új euróra. Dánia, Svédország és az Egyesült Királyság távolmaradt, de ez nem akadályozta meg az európai közösség életében bekövetkező egyik legnagyobb szimbolikus változást.

Nem fogadták bizalommal

Az euró létjogosultságát sokan kérdőjelezték meg 2002-ben, és nem egy ember akadt, aki visszasírta például a német márkát. Ansgar Belke a Német Gazdasági Kutatási Intézet tagja szerint sokan csalásként élték meg az átállást, mivel a közvélekedés szerint az emelte az árakat és megszűntette a felettébb biztonságosnak tartott német márkát egy új és addig ki nem próbált pénz javára.

Nagy sérelem volt még, hogy csökkent az egyes európai államok nemzeti identitása. Míg Párizsban és Rómában szentimentálisan lehetett kötődni a frankhoz illetve a lírához, addig az eurót gondosan úgy alakították ki, hogy egyik európai állam képét se idézze fel, ami ahhoz vezetett, hogy senki se érezte igazán magáénak.

A steril építészeti ábrák, sehová se vezető hidak és üres ablakok, Michel Prieur francia numizmatikai szakértő szerint elidegenítették az embereket az eurótól. „Ezek a szerencsétlenek kicserélték a nemzeti identitást a semmivel” – nyilatkozta az IHT-nak Prieur. Amit tenniük kellett volna, hogy kiválasztanak pár európai zsenit – Leonardót vagy Mozartot – és velük reklámozzák a pénzt, mivel a pénznem tisztán az identitásról szól.

Hosszútávú sikerek

A vélt vagy valós károk ellenére az euró elmúlt 10 év nem mondható eredménytelennek. Mára a közös európai fizetőeszköz a világ második legnagyobb valutája, az inflációt sikerült kordában tartani, nem kell bajlódni a pénzváltás költségeivel az európai turistáknak, és a dollárral szemben még a mostani válság során is erősebben áll, mint amikor eredetileg bevezették a kereskedésbe.

Az eurózóna tagállamainak a száma is bővült, 2007-ben Szlovénia, 2008-ban Ciprus és Málta, 2009-ben Szlovákia, 2011-ben pedig Észtország cserélte le nemzeti valutáját és Andorrában, Koszovóban, San Marinoban vagy Svájc nagy részén se kérdeznek semmit se, ha evvel fizet az ember.

Kérdéses jövő

Alapvetően a legnagyobb kihívások az elmúlt évben érték a közös valutát. A tartós görög válság, megerősítve a portugál, olasz, ír és spanyol bizonytalanság miatt, kérdésessé tette az euró jövőjét és felvetette a kétsebességes EU kérdését is.

Az euróövezetben gondot okoznak a tagállamok magas államadóssági rátái, a költségvetési hiány és hónapok óta nehéz hitelhez jutni. Vannak, akik visszasírják a régi valutákat, mondván akkor nagyobb volt a biztonság és a márka vagy a frank feltámadásáról álmodoznak, habár ennek ára elképzelhetetlenül magasnak tűnik ha jobban belegondol az ember.

Ha azonban nem sikerül megnyugtatóan rendezni a gazdasági problémákat, az euró lehet már nem éri meg, hogy szerződéses vállalásaik alapján Csehország, Lengyelország vagy Magyarország is csatlakozzon az eurózónához, és lehet, már nem adnak ki olyan jubileumi 2 eurós érméket se egy évtized múlva, ami a mostani évforduló egyetlen kézzelfogható emléke maradhat.