Német belügyek bonyolítják az euróválságot
Három vitás kérdés van Angela Merkel és az amerikai, francia, brit, olasz és spanyol elnököket is tömörítő ellentábor között az euróválságban – írja Móró Tamás, a Concorde vezető stratégája, aki a németek és a többi ország euróválsággal kapcsolatos eltérő elképzeléseiről készített elemzést. A lehetséges töréspontok szerinte az alábbiak: legyen-e európai banki unió, lehessen-e monetáris eszközökkel enyhíteni a veszélyeztetett országok állampapírpiacain kialakult feszültséget és legyen-e közös kötvénykibocsátás, amiből a monetáris unió tagjainak központi költségvetését finanszíroznák.
Az első kérdés Móró szerint megoldódni látszik, Merkel múlt heti nyilatkozatai alapján a szorosabb banki szövetség és közös EKB-s felügyelet támogatható, de mélyebb fiskális és politikai unió szükséges hozzá. A második kérdésben Németország azért vonakodik engedni, mert a monetáris beavatkozás a német álláspont szerint inflációgerjesztő hatású, ráadásul olyan országoknak enyhíthet a finanszírozásán a német álláspont szerint, akik nem tesznek meg mindent a költségvetési egyensúly fenntartásáért. A közös kötvénykibocsátás pedig azért nem tetszik nekik, mert Európában a németek jutnak jelenleg a legolcsóbban forráshoz, amelyet nyilvánvalóan fel kellene adniuk, ha a jóval gyengébb mutatóval rendelkező országokkal közösen bocsátanának ki állampapírokat.
Móró szerint a kompromisszumnak német belpolitikai akadályai vannak, a jelenlegi kormánykoalíció ugyanis egy mostani választásokon nem szerezne többséget a parlamentben, a kisebbik kormánypárt gyengülő népszerűsége miatt viszont Merkel nem mer szembemenni a választói akarattal. Márpedig a német lakosság jó ideje úgy érzi, hogy neki kell helytállnia a gyengébben teljesítő eurózóna tagállamok fegyelmezetlenségéért, és nem néznék jó szemmel, ha Németország további engedményeket tenne a többi országnak.
Móró megjegyzi: a német kormány szövetségi-tartományi szinten belement abba, amit európai szinten egyértelműen elutasít. Hiszen Berlin megígérte, hogy a tartományok finanszírozásának könnyítése érdekében lesz közös tartományi kötvénykibocsátás szövetségi garanciával, lesz 580 millió eurós egyszeri támogatás, és éves támogatás szociális kiadásokra. Erre azért volt szükség, mert a német törvényhozásnak pénteken kell kétharmaddal ratifikálnia az eurósáncot, viszont a 16 tartomány vezető – köztük több kormánypárti politikus is – szembe ment a kormánnyal, mert a tartományok számára túl nagy terhet jelentett volna az előírt 0,5 százalékos strukturális hiány betartása, ami a német teherelosztási tervek szerint 0,15 százalékos strukturális hiányt engedne meg tartományi szinten.
Móró szerint egyelőre nem látni, hogy a németek válságkezelési technikáját elfogadó országok gazdaságaiban látszódna bármilyen élénkülés, a komoly GDP arányos költségvetési kiigazításokat felvállaló déli országok mindegyikében recesszió lesz idén.
Eközben az európai vezetők mellett az utóbbi hetekben Barack Obama amerikai elnök és Christine Lagarde IMF-vezér is szembehelyezkedett a német állásponttal és az európai országok vezetői is megfogalmazták saját elképzeléseiket. Mario Monti olasz miniszterelnök például azt javasolta, hogy korlátozzák a német és a valutaövezet perifériális államkötvényeinek hozamfelárát – vagyis azt a különbséget, amennyivel drágábban a bajban lévő déli országok hitelt kapnak a németekhez képest –, és ennek fejében az adott ország közösen meghatározott fiskális kondícióinak vállalásáért. Az olasz miniszterelnök szerint lehetővé kellene tenni, hogy az európai mentőalapokon keresztül úgy lehessen megoldani a kritériumoknak megfelelő országok finanszírozási szükségletét, hogy azok eközben nem folyamodnak hivatalos segítségnyújtásért.
Ehhez közeli állspontot tükröz Francois Hollande két javaslata is: az újonnan felálló európai eurósánc korlátlan feltőkésítése – amely az Európai Központi Bankon keresztül történne meg –, valamint a huszonöt legnagyobb európai pénzügyi intézmény közös felügyelete szintén az EKB-n keresztül. Christine Lagarde szerint az eurót érő stresszt közös intézkedéssorozattal lehetne enyhíteni, Obama pedig gyorsabb válságkezelésre szólította fel az európai országokat.
Móró szerint Obama számára azért rendkívül fontos az európai válságkezelés, mert az elnökválasztás közeledtével komolyan rombolja esélyeit egy esetleges újabb amerikai recesszió, az európai folyamatok pedig ennek esélyét jelentősen növelik. Úgy véli, a megegyezésre inkább a közös kötvénykibocsátás kérdésében van esély, hiszen a német kancellár tett olyan nyilatkozatot, amelyben nem zárta ki annak lehetőségét, hogy az európai mentőalapok vásároljanak egyes országok államkötvényeiből. Bár ezzel nem ígért meg semmit, a piacok már azt is pozitívan értékelték, hogy egyáltalán méltatta az ötletet, így ezt már egy retorikai változásként értékelték.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
