Most megúszták a dohánygyárak

2001.07.18. 11:40
Elutasította egy brooklyni bíró az Európai Unió keresetét, amely szervezett cigarettacsempészéssel vádolta a világ két nagy dohánygyárát, a Philip Morrist és a R.J. Reynoldsot. A multicégek - amelyek az EU szerint azt használták ki, hogy a tagországokban óriási különbség van a cigarettára kivetett adók között - azonban még nem lélegezhetnek fel.
Nicholas Garaufis bíró úgy találta, hogy az EU-t nem érte kár, mivel nem tudta bebizonyítani, hogy a feltételezett csempészet miatt adóbevételektől esett volna el. Ez mégsem jelenti a gyárak győzelmét, mert Garaufis hozzátette: "ez persze nem azt jelenti, hogy az önálló tagállamokat, amelyek végső soron felelősek az unió költségvetéséért, ne károsíthatta volna meg a csempészet". A bíró megemlítette, hogy nemsokára hasonló ügyben kell döntenie, a keresetet Kolumbia nyújtotta be.

Csempészet, pénzmosás, átutalási csalás?

Az Európai Bizottság szerint a két óriáscég komoly kárt okozott az uniónak, mert együttműködtek a termékeiket Európába csempésző szervezetekkel. A bizottság szerint a cégek pénzmosással és átutalási csalással is vádolhatók.

Az eset az amerikai igazságügy-minisztérium figyelmét sem kerülte el. Egy észak-karolinai szövetségi bíróság vizsgálatot indított, hogy tisztázza, a vállalatok tényleg olyan cégeknek adnak-e el cigarettát, amelyek később csempészeknek adják tovább az árut.

Kifizetődő a Madrid-Oslo járat

A tagországok adójogszabályai közti különbségek az uniót ideális tereppé teszik a cigarettacsempészés számára. Norvégiában a magas adó miatt egy csomag amerikai cigaretta ára elérheti a hét dollárt, míg Spanyolországban ugyanez egy-két dollár. Mivel belső határok nincsenek, nem ütközik komoly akadályba, hogy a cigarettát az olcsó országból a drágába vigyék.

Kedvenc célpontjuk Spanyolország?

A kereset szerint a kilencvenes években több ezer alkalommal érkezett illegális szállítmány Spanyolországba, és a cégek felső vezetése tudott is erről. Sőt, a dokumentum szerint a Philip Morris vezetése részletes terveket dolgozott ki az áru bejuttatására, és utasítást adott a bizonyítékok szisztematikus megsemmisítésére. A bizottság szerint az amerikai gyárak rendre megtagadták, hogy európai ügyfeleiket megnevezzék.

Az EU állítja, hogy egy esetben az R. J. Reynolds Miamiból egy panamai cégnek adta el az árut, majd az behajózta azt Rotterdamba. Ott hamis dokumentumokat kreáltak, melyek szerint a cigarettákat a Kanári-szigetekre szánják, de a szállítmány végül Barcelonában kötött ki.

Kanada elbukta

1999-ben Kanada egymilliárd dollárra perelte az R. J. Reynoldsot Syracuseban ugyanilyen vádak alapján. A kereset szerint a cég csempészhálózatot és offshore cégek tucatjait hozta létre, hogy olcsó cigarettával árassza el az országot, miután Kanadában kétszeresére emelték a dohányáru vámját és adóját. Kanada később csökkentette ezeket, mondván, ilyen mértékű csempészettel képtelenség harcolni.

A kanadai keresetet a bíróság illetékességi okok miatt vetette el. A bíró indoklása szerint "nem lehet amerikai bíróságokat külföldi adóbehajtásra alkalmazni".