Gyurcsány tényleg hatalmas?

Az orosz állami óriás az európai terveknél később kezdett foglalkozni a nyomvonalát tekintve a Nabuccóéval lényegében egyező vezeték, a Kék Áramlat építésével. A Kék Áramlat (Blue Stream) egy már létező, Oroszországot Törökországgal összekötő vezeték neve, amely azonban – világított rá többek között az International Herald Tribune – jelenleg nyomásproblémák miatt alig 3 milliárd köbméteres éves kapacitással rendelkezik. A meghosszabbítás Közép-Európa felé így a Kék Áramlat 2. lenne, amelynek a megvalósíthatósági tanulmányát készíti elő egyelőre a Gazprom – az e célra a Mollal közösen létrehozott projektcégén keresztül.

A Mol ugyanis – a nabuccós részvétel ellenére, azzal párhuzamosan – a Gazprom-tervezte vezeték iránt is nyitott.

Moszkvának is számít

Az oroszok számára a vezeték építése azt jelentené: miközben néhány évvel ezelőtt még azzal volt problémájuk, hogy kitermelési kapacitásaikhoz képest az Európába irányuló szállítási lehetőségeik korlátozottak voltak, a Németországgal kötött megállapodás értelmében épülő északi-tengeri csővezeték mellett egy újabb, Ukrajnát elkerülő ellátási utat nyernek. Az orosz export szerepe ma is megkérdőjelezhetetlen Európában. A gázellátás húsz százalékát adják, az export mennyisége pedig megduplázódik a következő két évtizedben. Igaz, éppen a Nabucco-terv alapján az arány a teljes felhasználáson belül mégis csökkenhetne, ha a csőbe nem orosz gáz kerülne. Márpedig a mai, politikai, biztonságpolitikai függőséget is előtérbe helyező szemlélet szerint ez kifejezetten fontos szempont.

Könnyű az előzés

A Gazpromnak időben ugyan látszólagos elmaradása van a Nabuccóhoz képest, valójában még sincs szó hátrányról. Sőt: a mamutvállalat egyedül is képes a vezeték megépítésére, a döntéshozatali folyamat pedig egyszerűbb és gyorsabb lehet esetükben. Azaz az előzés lehetősége adott.

És éppen akkor, amikor az üzleti alapon induló együttműködésről szóló Nabucco már valóban több, mint néhány uniós állam, vagy azok cégeinek terve. A vezeték építése – három villamosítási terv mellett – egyike az EU által elfogadott négy kiemelt, energiaprojektnek, amelyekhez az unió az Európai Tanács március elején elfogadott döntése szerint koordinátort tervez kirendelni.

Most már uniós terv

A sokéves halogatás után az EU-ban a tavalyi ukrán–orosz, majd az idei fehérorosz–orosz politikai viharok eredményeképpen elzárt csapok ébresztőként hatottak. Az energiaellátottság kérdésében a korábban érvényesülő piaci szempontok mellett a biztonságpolitikai szempontokat is előtérbe helyezték. E tekintetben a források diverzifikálása az egyik legalapvetőbb kérdés, amelyre az új vezeték akkor teremt lehetőséget, ha betáplálása nem, vagy nem csak orosz gázra épül – hangsúlyozta Orbán Anita. A Nabucco ma ezért már egyértelműen uniós terv, amelynek finanszírozásában döntő szerep jut a projektről eddig is tárgyalásokat folytató EBRD-nek.

A szakértő szerint elképzelhető európai–orosz közös építkezés is. Azaz az, hogy a Gazprom beszáll a Nabuccóba. Ez jó megoldás is lehet, de hangsúlyosan kerülne elő a megosztás, a betáplálás feletti kontroll gyakorlásának joga. Annak kérdése, mennyiben kizárólag orosz gáz szállítására szolgálna ebben az esetben a vezeték.

Európának kell a vezeték

A közép-ázsiai gáz előbb-utóbb utat talál magának. Ha nem csap le rá Európa, elviszi Kína, vagy más. Pedig hozzánk ráadásul közelebb van, és közelebb, mint a szibériai orosz gázmezők – vetett fel lapunknak egy további szempontot Kaderják Péter, a Magyar Energiahivatal volt elnöke, a Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának vezetője.

A vezeték tehát Európa számára azt is jelenti, teremt-e saját ellátására kapcsolatot a potenciális kitermelőhelyeket tekintve a világ egyik legjelentősebb tartalékával rendelkező régióval, olyan helyzetben, amikor a gázigénye biztosan nő, a saját kitermelése pedig biztosan csökken a következő évtizedekben.

Gyurcsány tényleg hatalmas?

Az említett – uniós szinten azonban még fiatal – felismeréseknek köszönhető, hogy Európa felkapta a fejét Gyurcsány Ferenc nyilatkozataira. De mit tehet a magyar állam? Keresztbe feküdhet-e, vagy ténylegesen odaállhat-e komolyan bármelyik csővezetékterv mellé? A válasz egyfelől nem. Nyilvánvaló, hogy bármelyik terv nyer is, annak távolról sem csak Magyarország, hanem legalább két másik, immár uniós ország, Románia és Bulgária, valamint Törökország támogatását kell elnyernie. Tekintettel arra, hogy mindhárom országban állami kézben vannak a Nabuccóba társult nemzeti gáztársaságok, egyértelmű, hogy a politikai döntések szerepe még nagyobb ezekben az országokban.

Bármely állam szerepe a vezetéképítés esetén korlátozott, bár távolról sem elhanyagolható. Döntően az engedélyezési eljárásokra és annak szabályozására terjed ki, hogy milyen módon és mekkora tranzitdíjat állapít meg az átmenő gázmennyiségre. Ugyanakkor a konkrét építési munkálatokhoz a vezeték nyomvonalán érintett önkormányzatokkal kell a kivitelezőknek megállapodniuk, illetve a szükséges földterületeket megvásárolniuk tulajdonosaiktól.

Egyszerűsítve: ha Gyurcsány tényleg az oroszok mellett akarja letenni a garast, az addig nem segíti vezetéképítéshez a Gazpromot, amíg a törökök, a románok és a bolgárok át nem állnak. És viszont: ha ők kitartanak, Magyarországnak sem politikai, sem gazdasági értelemben nincs is más lehetősége, mint örülni a Nabuccónak. (Még egyszer: nálunk a Mol van döntési helyzetben, amely most mindkét projektben együttműködik.)

Lassítani veszélyes

A kép árnyaltabb a fentieknél – mondta az Index megállapítására reagálva Kaderják Péter. Arról van ugyanis szó, hogy ha egy uniós ország miniszterelnöke álomnak minősít egy projektet, amely helyett szerinte országának konkrét eredményekre van szüksége, annak jelzésértéke van a potenciális finanszírozók számára. Márpedig ha a hitelintézetek elbizonytalanodnak, az egyértelműen lassíthatja a Nabucco pénzügyi fedezetének kialakítását, ami önmagában is kedvez a Gazprom önálló terveinek.

Ez a Nabucco egyébként nem szokatlan csúszásának igazi veszélye, nem Magyarország energiaellátási biztonsága – emelte ki a szakértő, aki szerint szakmailag nem alátámasztható Gyurcsány érvelése, hogy neki mint miniszterelnöknek az ország újabb vonalon történő ellátásának biztosítása a feladata. Lehet, hogy a Gazprom előbb lenne képes egyedül felépíteni a vezetéket, mint a Nabucco csoport, de az ellátásbiztonság kérdése nem rövid távú, nem néhány éves különbségben mérhető, hanem abban, hogy sikerül-e az orosz mellett más forrásokat találni az ország ellátására. Illetve abban, hogy Magyarországnak milyen szerepe, lehetősége lesz beleszólni egy új vezeték betáplálásba, tehát abba, honnan és ki által vásárolt gáz kerülhet csőbe.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!