Inkább az olcsóbb sajátmárkás termékeket vesszük

Míg az élelmiszer-termékek árai még csökkenhetnek a jelenlegi csúcshoz képest, az élelmiszerek tényleges költségében bekövetkezett emelkedés már állandó változást jelent. A magasabb energiaárak, a gazdasági bizonytalanság és a kedvező hitellehetőségek apadása mellett ez jelentős hatással lehet a fogyasztókra.

2005-től – a 70-es évek óta először – az élelmiszerárak drasztikusan megemelkedtek. Ennek eredményeképpen a kukorica és rizs ára a 2000-es év óta duplájára nőtt, míg a gabona ára megháromszorozódott. Csak 2007-et tekintve a gabonaárak 52 százalékkal nőttek, míg az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének jelentése szerint a globális élelmiszer-árindex a 2006-os kilenc százalékkal szemben negyven százalékkal nőtt az elmúlt évben.

Az alapélelmiszerek árának növekedése és az élelmiszerellátás miatti aggodalom fokozódása jelentős következményekkel járhat a fogyasztói magatartás, a kereskedői stratégiák valamint a szállítók és őstermelők reakciói terén.

Már most is tapasztalhatjuk, hogy a megnövekedett élelmiszerárak a vásárlókat a sajátmárkás vagy diszkont árú termékek vásárlására ösztönzik, illetve az olcsóbb üzleteket választják. További következmény lehet, hogy csökken az éttermek és bárok látogatottsága – ahogy ez a legutóbbi gazdasági visszaesés idején is történt. Szegényebb országokban – ahol az államnak kevésbé van lehetősége élelmiszertámogatást nyújtani – ezek az áremelkedések sokkal drasztikusabban jelentkeznek, és erőszakos tiltakozásokat okoztak, például Ázsia, Dél-Amerika és Afrika egyes részein.

A versenypiacon működő kereskedők, például az Egyesült Államokban vagy az Egyesült Királyságban annak dilemmájával szembesülnek, hogy milyen mértékben építsék be áraikba a megnövekedett költségeket. Az elmúlt években a kereskedők áremelései valódi termékdifferenciálódást, erős márkaismeretet, innovatív termékeket és szolgáltatásokat, illetve fokozott fogyasztói tapasztalatot eredményeztek.

A növekvő árak az élelmiszer-kiskereskedők számára növekedési lehetőséget is kínálnak. Az éttermek helyett a háztartási bevásárlásra áttérő fogyasztók biztosítják ezt a növekedést. Az inflációs tendenciák szintén a nyereséghányad védelmének és növelésének lehetőségét rejtik a kiskereskedők számára Hutter szerint, hiszen a fogyasztók egyre inkább hozzászoknak az áremelésekhez.

Hosszú távon ismét az élelmiszerárak stabilitására lehet számítani, ez azonban egyelőre csak feltételes módban jelenthető ki. Ha a piaci erők teret kapnak, akkor fokozódni fog az élelmiszertermelés és a termőföld kihasználtsága, így az árak végül normalizálódnak. A mezőgazdaság azonban az állami beavatkozás egyik utolsó bástyája maradt.

Így a kereskedőknek és szállítóknak különböző eshetőségekre kell felkészülniük, beleértve a legrosszabb forgatókönyvet, vagyis a további áremelkedést és a visszafogott fogyasztói költést. A kereskedőknek rugalmasnak kell lenniük, minimalizálni a költségeket, több ellátási lánc lehetőségét fenntartani és egyértelműen meg kell különböztetniük magukat a versenytársaktól.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!