Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Viktor Szegedről ment bérrabszolgának Londonba. A Kerékagy párizsi és New York-i bringásélet-beszámolója után kedvet kapott, hogy helyi emberként felvázolja az itthonmaradottaknak, miért érdemes ott biciklit venni súlyos fontkötegekért, amikor public transporttal is el lehetne jutni lényegében bárhova a 15, vagy mittudjaőhány milliós nagyvárosban.
Commuter, avagy ingázó lélek vagyok Londonban, a Metropoliszban, a Világvárosban, a kövér nők, a gusztustalan és ízetlen ételek hazájában, amelynek a főpolgármestere egy szőke bohóc. Ingázok kerékpáron, melynek oka roppant egyszerű: jelen pillanatban ez a leggyorsabb eszköz eljutni A-ból B-be rövid- és középhosszú távon.
1.Bicikli kontra TFL.
A TFL, a Transport for London rövidítése, és magában foglalja az összes létező tömegközlekedési módot: metró (vagy ahogy itt hívják, Tube), busz, vonat, riksa, roller. Ha az ember ezeket veszi igénybe, egy idő után rájön, hogy itt bizony szar van a palacsintában: egy fél életet el lehet tölteni a fenn említett járműveken. Bár maga a hálózat jól szervezett, a város túlzsúfoltsága mindenhol érezhető.
Vegyünk két példát: a metrót és a buszt.
A metró előnye, hogy gyorsan, és gyakran jár (bizonyos vonalakon csúcsidőben 2-3 percenként!). Azonban ez csak addig igaz, amíg nem történik egy apró malőr (legtöbbször jelzőlámpa-meghibásodás, vagy valami személyzeti probléma), vagy bele nem szaladunk a csúcsidőbe (reggel valamint este amikor mindenki ugyanabban az időben indul munkába, és vissza), és máris megsokszorozódik a menetidő.
Mindemellett viszonylag drága is, egy átlagos, 2 zónás hetijegy 25 fontba kerül. A busz olcsóbb, hetente 15 font, és a jegyeddel bármelyik buszra, bármikor felülhetsz. A hátránya annál több: rengeteg megálló (sokszor 300 méterenként…), dugókban ácsorgás, több órás menetidő.
És akkor egy példa, melyből kiderül, hogy miért is váltottam bringára. Olyan helyen dolgoztam, ahol nem volt közvetlen metróvonal, így 3 átszállással (két metróvonal használata, plusz egy busz igénybevétele) 40-55 percet rabolt el az életemből. Volt közvetlen busz is, átszállás nélkül, papíron 40 perces menetidővel, de nem emlékszem, hogy egyszer is megúsztam volna egy óra alatt (a csúcsidő azt hiszem másfél óra körül volt). Amikor erről panaszkodtam munkatársamnak, megkérdezte, miért nem biciklizem, sokkal rövidebb. Kipróbáltam, és első nekifutásra 20 (!) perc alatt ott teremtem a rabszolgatartó-helyen.
Ez csak egy kiragadott példa, de tapasztalatom, hogy egy 35-40 perces metróút a belvárosba kb ugyanannyi idő alatt megtehető kerékpáron.
2. Közlekedés
Ez volt januárban, azóta, tehát lassan már egy éve, csak biciklivel ingázom, bárhol is dolgozom. Felmerülhet a kérdés, milyen a közlekedés, hiszen mégiscsak egy 15 milliós (plusz-minusz egy pici, gyakorlatilag fogalmam sincs, mennyien laknak itt) városról van szó. Bár nincsen túl sok tapasztalatom nagyvárosi kerékpározásról (hacsak a szegedi éveimet bele nem számítom, jelen esetben ez nem releváns) azt kell, hogy mondjam London a kerékpárosok Mekkája (Persze tudom, hogy Amszterdam az, meg Peking, de ez most olyan jól hangzott). Itt nem feltétlenül 4 sávos drótszamársztrádára gondolok, hanem olyasmire, mint: buszsávban engedélyezett tekerés (bár a barmok próbaként jövő januártól beengedik a motorosokat is), közúton zölddel elkülönített kerékpársáv, vagy egy igazán modern megoldás, a padkás bicikliút (ez speciel 2 sávos)
És akkor még nem is szóltam a közlekedési morálról. Az természetesen elkerülhetetlen, hogy egy ekkora forgalomban ne legyen egy-kettő vadállat, de többségében azt kell mondjam, hogy az autósok figyelnek, előzékenyek, de természetesen ehhez az is kell, hogy én is a forgalomnak megfelelően közlekedjek. (ez mondjuk nálam nem zárja ki a piroson áthajtás lehetőségét, mert néha indokolatlanul sokat kellene ácsorogni a lámpáknál. Ebből a szempontból a belváros kriminális, ugyanakkor már többféle halálnemet kiterveltem a nyomógombos gyalogátkelő feltalálójának is. Meg annak, aki ilyeneket minden 200. méterre telepít)
Nem elhanyagolandó tény az sem, hogy Londonban rengetegen ülnek kerékpárra, (számokkal nem akarok vagdalózni, mert nem találtam adatot arra nézve, hányan tekernek) így több emberre kell az autósoknak is figyelni, kvázi megszokott az, ha egy-egy kamikáze országúti Armstrong-klón vág be egy taxi elé, vagy teszem azt egy magassarkú-cipős, válltáskás mountainbikeos titkárnő lavírozik a 2x2 sávos úton a padka mellett.
Az angolok mindemellett elővigyázatosak (ha gonoszkodni akarok, azt mondom biztonságbuzik) úgyhogy a sárga láthatósági kabát, bukósisak, világítás elsősegélydoboz, izzókészlet általában mindenkin rajta van.
3. Hátrányok
Mi hátránya lehet a legolcsóbb közlekedési formának? Hát pl. az, hogy nem feltétlenül olcsó. Még ha nem is az otthoni árakat vesszük alapul, hanem az ittenieket, azt kell mondjam, a biciklivásárlás nagyon költséges tud lenni (az én szemszögömből...). Angliai viszonylatban Londonnak ezen a téren kétszeres szorzója van (szemben a ruházattal, aminek az ára a felmosórongy szintjén van. Persze ha a ruházat „biciklis,“ akkor a duplázó tényező azonnal életbe lép). Teszem azt egy használt, de jó állapotban levő járgányt akarok. Ez alsóhangon 80-90 fontnál kezdődik. Az új bicikliknél pedig nincs felsőhatár. Átlagban olyan 250-300 fontért egész jó minőségűeket lehet kapni, de láttam már katalógusban a Vilier legújabb országúti bringáját 5000 fontért (az rendben van, hogy csúcsmodell, de ennyiért már egy alig használt autót lehet venni). És akkor ott vannak még a járulékos költségek. Úgymint lakat, ruházat, világítás stb. Ebből a lopásvédelem igazán fontos, mert ide egy sima, számzáras lakat az ingyen elvihető felirattal egyenértékű. Nem árt rááldozni a 40 fontot a Kryptonite, vagy egyéb hasonszőrű, véső-, kalapács-, erővágó-, flexálló, atomvillanás- és egyéb fel nem sorolt természeti katasztrófatűrő U lakatot beszerezni, a vázról minden gyorszáras dolgot leszedni és/vagy rálakatolni, különben viszik, mint a cukrot.
Mondhatnám, hogy a biciklizés az egészséges életmód része, de ez sajnos nem igaz. A kerékpározás másik hátránya ugyanis a légszennyezés. Mert bár a belvárosban magas az útadó, és emiatt elvileg kisebb a forgalom, ez a gyakorlatban egyáltalán nem látszik meg. Dugók (amelyekben a keskeny utak miatt el lehet tölteni kellemesnek nem mondható perceket) 3000-es motorral araszoló autók, emeletes buszok, kamionok, mind elég garancia arra, hogy dohányzás nélkül is meglegyen a napi füstadagod.
Ja, és persze az eső. Minden előítélet, ami az angol időjárással kapcsolatos, igaz. (Milyen az idő? Egy kacsának pont megfelelő, tartja a vicc…)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon