Bird OneWheel: kipróbáltuk a motoros egykerekűt

Bizonyos szempontból a Bird OneWheel a motorizált közlekedés minimuma: egy kerék, és egy motor. Az egyszerűség pedig általában már félig garancia a jó szórakozásra, itt a másik felét pedig a teljesen életidegen koncepció adja. Ha valaki bringára, vagy motorra ül, csak a jobbra-balra dőlést kell kiegyensúlyozni, itt viszont az előre-hátra imbolygás is bejön a képbe.

Egy giroszkópos elektronika vezérli a motort, így amikor előre dőlünk az eszköz lábtartóin, gyorsul, amikor hátra, akkor lassul. Egyszerűnek hangzik, viszont mire az ember agya elfogadja, hogy tényleg működik, általában már rutinszerűen ugrik le róla, nehogy eldőljön. Pedig aggodalomra nincs ok, hiszen egy elég gyorsan, de finoman reagáló, szénkefe nélküli kerékagymotor hajtja a OneWheel-t. Ha a kezünkkel megtámasztva bekapcsoljuk, érezni fogjuk, hogy az elektronika még a legkisebb, 1-1 fokos elmozdulásokat is kikorrigálja.

Sokat nem is lehet mondani a külsejéről, hiszen tényleg csak egy erős műanyaggal burkolt kerék, két kihajtható fém trepnivel, meg egy fogantyúval a tetején. És ez az az alkatrész, ami meghatározza a felhasználást: a OneWheel ugyanis rövidtávra való, amolyan kiegészítő eszközként, és erre nagyjából tökéletes is.

Képzeljék el, ahogy elindulnak otthonról, és a buszmegállóig tartó egy kilométert nem gyalog, hanem az egykerekűn állva teszik meg. 

Az autósoknak a távoli parkolókból segíthet eljutni az úticéljukig, hiszen ez a valami jól elfér a csomagtartóban vagy az autó lábtérben. Persze, nyilván igaz ez egy rollerre, longboardra, vagy összecsukható biciklire is, de a OneWheel még azoknál is kisebb, másrészt szórakoztatóbb.

Nagyságrendekkel szórakoztatóbb.

Annyira képtelen a mozgásformája, hogy már csak az újdonsága miatt is folyamatosan vigyorgunk, és az első stabil métereket akkora sikerélményként éljük át, mintha minimum repülni tanulnánk meg. Olyan, mint amikor egy baba megtanul járni: elsőre a teljes agykapacitás, és a legtöbb izomcsoport azon dolgozik, hogy ne boruljon fel, de amint megszokja, azonnal el is kezd rohanni.

Megtanulni pedig nem nehéz, főleg, ha a segédkerekeket is felrakjuk, ugyanis ezek leveszik a vállunkról az oldalra borulástól való rettegést. Két nap gyakorlás után már nem okozott gondot elmenni vele a pékhez, postára, de még a helyi Lidlibe is elgurultam vele, itt ráadásul senkit sem nyomasztott, hogy a polcok közt sem szálltam le róla. Az egykerekű súlya 10 kiló, ami ahhoz sok, hogy sétálgassunk vele, de a már emlegetett feldobom a buszra, ledobom a buszról jellegű felhasználáshoz tökéletes.

A rendszer igazán stabilan működik,

Pont az akkutesztelő kört csináltam, amikor három világító lednél – négy van összesen, ahogy merül a telep, úgy világít egyre kevesebb – csippant egyet, majd kiszaladt alólam, és meg sem állt. A forgó kerék stabilizáló hatása miatt nem dőlt el, én pedig kergettem a túldizájnolt uzsonnásdobozomat. Meg is rendült benne a bizalmam, de akárhogy kerestem, nem találtam meg az okát, még a forgalmazó sem tudta megmondani, mi történhetett.

A OneWheel az Airwheel kínai másolata, és azt ugyan nem tudom, hogy az eredeti milyen, de amíg csak nézegetjük, nincs probléma. Viszont amint megpróbálunk felállni rá, recseg-ropog, és bár el nem törik, de a 90 kilós unokaöcsém már messze nem volt bizalomgerjesztő látvány rajta, hiába terhelhető papíron egy mázsáig. A reszketegnek tűnő burkolat azonban bírja, még az IT-s kollégák sem tudták hazavágni, pedig szorgalmasan próbálkoztak. A konnektor csatlakozója is távol-keleti szabvány, ezért kell hozzá egy átalakító. Ez csak úgy maradt benne az elosztóban, hogy kitámasztottam két cipővel, igaz, ez nem a gyártó hibája, de kell mellé egy minőségi darab. Az azonban már jobban zavart, hogy a két kihajtható trepniből csak az egyik maradt valóban csukva, ha felhajtottam.

Nagyjából ennyit lehet felhozni ellene, és szinte sajnáltam, amikor vissza kellett adnom az e-kerékpár.hu-nak. Azt nem tudnám megmondani, hogy 139 ezer forintot megér-e, de az biztos, hogy minden nappal egyre használhatóbbnak éreztem. Minél többet gyakoroltam, annál kevésbé tűnt fel, hogy alattam van, és egyre jobban beépült a mindennapjaimba.

Ugyanakkor kell hozzá némi exhibicionizmus, mert jobban megnézik vele az embert, mint egy Lamborghinivel. Elvégre ez egy összkerékhajtású, középmotoros, tökéletes súlyelosztású és látványos jármű. Melyik Lambo tudja ezt?