Ilyen a Szilas menti sztráda

Mátyásföldön nőttem fel, ott élek ma is. Látszólag nem egy bringás paradicsom, már ami bicikliút-hálózatot illeti, de az az igazság, hogy túl nagy hálózatra nem is volt soha szükség errefelé. Tipikus kertvárosról van szó, ahol az iskolába, barátokhoz, piacra vagy boltba igyekvők 

Persze ez nem jelenti azt hogy nem lehet mit fejleszteni erre. Egyrészt azért itt is vannak gerincutak, amelyeken azért már nagy a gépjárműforgalom, meg ha az ember „be szeretne menni a városba”, akkor azért már nem segítenek a kertek alatti bevett útvonalak.

Nagyon sokáig csak egyetlen bringaút volt erre, a Veress Péteren. Igaz az már gyerekkoromban megvolt, és apukám mindig azt mondta, nincs is több egész Budapesten (lehet, hogy igaza volt, akkoriban már eltűnt a kerékpárút a Petőfi és az Árpád hídról).

Aztán a hosszú Csipkerózsika-álom után pár éve ismét megindultak a fejlesztések. Például az Újszász utca megújulásával biciklisáv került arra is. Igaz, nem végig, és nem is nagyon kapcsolódott sehova. Ennek ellenére egyből használatba vették, és azóta is rendszeresen van rajta forgalom.

A mostani fejlesztés azonban ennél sokkal nagyobb, budapesti viszonylatban is jelentős léptékű volt, érdemes tehát néhány szót ejtenünk róla. 

A mostani jelen esetben kicsit tág fogalom, márt már tavaly ősszel kész volt a nagy része, de átadni csak most tavasszal adták át néhány hete... izé, hogy rohan az idő, és milyen lassan íródik ez a poszt... szóval néhány hónapja. (A képek egy része még az első bejáráson készült, azóta sokat zöldült a táj, azt képzeljétek hozzá. Ja és a fotóminőség a tőlem megszokott telós.)

Átadni azért nem ősszel adták át, mert mire kész lett, épp vége lett a szezonnak, másrészt az utolsó simítások tényleg csak most készültek el. Szerencsére itt nem az volt, mint pár kerülettel odébb, polgármesteri átadó nélkül is vidáman használhatták az itt élők a hivatalosan átadatlan infrát.

Na de miről is van szó pontosan?

Először is egy több mint öt kilométeres útról, jobbára végig a Szilas-patak partján, a két végén egy kis elhajlással.

Ennek nagy része közös használatú kerékpár+gyalogos, de elég jól végig lehet rajta haladni anélkül, hogy zavarnánk bárkit. (Azért a szilasi bringasztráda kifejezés ennek fényében kicsit megtévesztő.) Nyílegyenesen hasít végig a Szilas-patak partján, jó burkolatú, jól táblázott, mindenféle felesleges flikkflakk nélkül. Egyetlen olyan műtárgy van, amit nem lehet eltakarítani az útjából, azt tisztességesen kikerülték útszűkület nélkül, messziről láthatóan jelölve.

Az út két ponton keresztezett autós utat, ezeknél a Szilas-patak hídjai alatt bújtatták át a bringautat. Ezek a legizgalmasabb csomópontjai a létesítménynek. Egyedi festéseket kaptak a Neopaint jóvoltából, tök menőn néznek ki, kifejezetten jó érzés elsuhanni arra, főleg a Veres Péter alatt.

Egyrészt itt komolyabb képek is készültek, másrészt itt zsinórban négy hidat keresztez az út: a HÉV-ét, az autókét, a gyalogosokét és a már említett bringaútét. Ez utóbbi kettőt amúgy a Szilas-menti pálya kialakításakor teljesen átépítették. Ráadásul 

Az már kis magyar valóság, hogy a hidak közül az egyikre nem került festés, mert az nem kerületi, hanem fővárosi tulajdonú (viszont mentségükre szolgáljon, hogy állítólag jövőre felújítják).

A hidak alatti átjárók nem túl magasak, nyeregből kiállva sisak nélkül ne teszteljük őket, de hát adott volt a magasság, és a patak miatt a mélység is. Többen morogtak, mikor az első fotók megjelentek az útról, hogy na már megint térkő. Nos meg lehet nyugodni, csak itt van kő, amúgy az egész út aszfalt, és itt is nagyon egyszerű oka van a burkolatnak:

Az Újszász utca folytatásában található Somkút utcai átbújó egyszerűbb felépítésű, egyszerűbb festéssel. Itt a hídon nincs bringasáv, a város felé viszont mindkét oldalon van, ezekre szépen kényelmesen át lehet hajtani. (Mondjuk a város felől érkezve könnyen el lehet suhanni a leagázás mellett. Én is, meg az utánam érkező bringás is úgy fordultunk vissza rá. Ide mondjuk jöhetne egy tábla, na de ez legyen a legnagyobb hibája.)

Mire jó?

Először meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadtam a fejlesztést, mert a zöldbe vágott bringautaknak nem vagyok feltétlen híve. Ám végigtekerve rajta azt kell mondjam, tényleg jól megfér ott: a gáton futó aszfaltcsík nem ártott a természetnek.  Ráadásul egy csomó fát is telepítettek végig az út mentén. A kutyasétáltatók megszokták, hogy az út másik oldalán mozogjanak, viszont továbbra is remek fülemüle-, meg kakukkszóban lehet közlekedni arra. Na de honnan hova?

A bringaútvonalnak mai formájában leginkább szabadidős szerepe van. A patakparton amúgy is remekül lehet sétálni, de most épült egy játszótér a Zúgó-pataknál (egy kis mellékága a Szilasnak), egy csomó szép fűzépítészeti elemmel, kis tavacskával, meg egy hozzá vezető híddal.

Az útvonal északi végén szintén épült egy játszótér, amihez szintén vezet egy kis híd, illetve a korábban is használt földbuckákból egy bringás parkot alakítottak ki. Az egész útvonalhoz klassz infrastruktúra tartozik: szemetesek, padok, pihenőhelyek, esőbeállók, kutak. 

Szóval van miért odamenni. 

Igazából északi és déli irányba is csak egy kicsit kell úton tekerni, hogy eljussunk valami turisztikai célponthoz. Dél felé ott a Naplás-tó, észak felé meg a Vári Cukrászda és a Legenda főzdéje és sörözője. (A  kerületnek amúgy nem túl erős a gasztronómiai felhozatala, vicces, hogy a két országos hírű célpont viszont itt van egymástól pár sarokra. Ha ezekhez igyekeznénk, érdemes továbbtekernünk a patak melletti földúton, ami néhol ugyan ijesztően murvássá válik, de még mindig jobb mondjuk gyerekekkel arra menni, mint kinn tekerni a Szlovák úton.)

Az út amúgy a patakot elhagyva folytatódik északi irányban, de azt csak harmadszorra vettem észre. (Nem csoda, hogy a zseniális és folyton frissített Mozgásvilág-térképről is lemaradt.) A Hermina úton nyugat felé fordulva előbb egy földúton hajthatunk tovább (Csallóközi utca, amit a csatornázás után fognak burkolni hamarosan), majd egy rövid erdei kerékpárút után a Sarkad utcában lyukadunk ki. Itt ugyan nincs külön sáv, vagy bringaút, de tökéletesen kerekezhető, forgalomcsillapított övezet.

Az ilyenekre mondta egyszer László János, a Kerékpárosklub elnöke, hogy

a XVI. kerületben megértették, mi a kerékpárbarát város lényege.

Mármint: nem kell mindenhova bringás infra, egy kertvárosban az a legjobb, ha olyan az autóforgalom, hogy biztonságban kerekezhet mindenki.

És hogy milyen, mint közlekedési útvonal?

Adná magát, hogy a patak mellett futó bringaút kösse össze a szomszédos kerületeket, illetve a sugárutakat. Ez utóbbi meg is történik, hiszen az Újszászról pikkpakk át lehet tekerni a Veres Péterre. A Naplás úton keresztül a XVII. kerületből is el lehet érni a Szilas-menti pályát, szóval ha észak felé folytatódna, akkor simán összekapcsolná Rákosmentét Észak-Pesttel.

Más kérdés, hogy a továbbépítéssel könnyen lehet, hogy megnőne a bringás forgalom, és a most még idilli közös használatnak az már sok lenne. Vagyis el kellene gondolkodni az önálló bringaút kialakításán.

Na de addig is örüljünk neki, hogy ilyen klassz új infrája van Budapestnek.

(A galériákra kattintva képeken követhetitek végig az egész utat délről észak felé.)

És neked hogy tetszik?