BMX: úri huncutság és rock 'n' roll

Már csak az ára miatt is. Egy bicikli, amin sem sárhányó, sem lámpa, sem csengő nincs. Mégis drága.

Az 1970-es évek hívták életre a motoros cross (terepjárás) világáért rajongók körében. Hol máshol, mint az USA-ban. Akiknek nem volt pénzük motocross motorra, vagy még annyira fiatalok voltak, hogy nem is versenyezhettek, bár ezerrel szerettek volna, azok igényeinek kielégítésére leginkább kihegyezve az USA meglépte, amit meg kellett: különlegesen hegesztett, extra stabil, a legfrankóbb geometriával megáldott bringákat kezdték gyártani.

20 colos kerékkel (nagyanyáink 28-asokkal lavíroztak) ugratni, dombokra föl-le lehetett vele menni, és nem nyekkent meg a váza (mint sokunk esetében, akik ilyenre bátorkodtak gyerekkorukban), mert a váz speciális hegesztéssel készült.

A motocross ma már nem sokakat érdekel. Ám a városi bűvészkedés annál inkább.

Első ránézésre olyan, mintha egy cirkuszi bicikli lenne. A BMX-eseknek sokkal több ennél. Életérzés, szabadság, ahogy ők mondják, a „nyomorult, korlátolt kispolgári világtól” való elkülönülés egyik eszköze. „Ide születtem, de leszarom, ami itt van” érzés.

Köszönjük, BMX-esek.

BMX: úri huncutság és rock 'n' roll

Az oldalról ajánljuk