Szorul a hurok Bibi nyaka körül

Benjamin Bibi Netanjahu két és fél hónappal ezelőtti miniszterelnöki beiktatása óta vasárnap, a tel-avivi Bar Ilan Egyetemen beszélt először érdemben az izraeli-palesztin békefolyamatról. Az időzítés kényszerhelyzet eredménye, Barack Obama 10 nappal korábban elhangzott kairói beszéde sarokba szorította Bibit: a ciszjordániai zsidó telepeken zajló építkezések leállítását és a kétállami megoldás elfogadását követelte.

Az izraeli miniszterelnöknek így meg kellett nyilvánulnia, hogy hogyan képzeli áthidalni jobboldali kormányának ideológiája és a nemzetközi elvárások közti ellentétet. A beszéd további célja volt, hogy széles körben támogatottságot szerezzen magának az izraeli lakosság körében.

A jobboldali kormánykoalíció ellenzi a visszavonulást azokról a területekről, melyeket Izrael az 1967-es háborúban foglalt el, támogatja ugyanakkor, hogy további zsidó telepeket létesítsenek, illetve a meglévőket bővítsék. Az Egyesült Államok ugyanakkor az együttműködés feltételéül szabja a kivonulást és a telepek lebontását. Ez az érdekellentét önmagában nem újdonság, a jelenlegi helyzet azonban a szokásosnál kiélezettebb, hiszen az iráni atomfenyegetés miatt Izrael nagyban függ Obama Közel-Kelet politikájától.

Bibi a békéről tárgyalna az arab országokkal

A beszédben többször utalt személyes találkozójára Obamával, azt mondta, támogatja az amerikai elnök szándékát, hogy béke legyen a Közel-Keleten. (Netanjahu egyébként kormányának három legfontosabb feladata között emellett az iráni atomfenyegetést és a gazdasági válságot említette.)

Az izraeli miniszterelnök felhívta az arab országok vezetőit, hogy találkozzanak vele, és üljenek le tárgyalni a békéről, a Golán-fennsíkot ugyanakkor nem említette. „Bárhol és bármikor készen állok a találkozásra, legyen az Damaszkuszban, Rijádban, Bejrútban vagy akár Jeruzsálemben." Összefogásra hívta az arab országokat és a palesztinokat, hogy működjenek együtt a gazdasági béke megteremtésében. Közös érdeknek tartja, hogy a régió adottságait kiaknázzák, így például maximálják a napenergia használatát, vagy megoldják a tengervíz sómentesítését.

Felszólította az arab világot, hogy befektetéseikkel teremtsenek kiugrási pontot a palesztin gazdaságnak, a turizmus fejlesztését potenciális lehetőségként említette.

Tárgyalna a palesztinokkal, de feltételekkel

A Palesztin Hatóság vezetőinek azt a felhívást címezte, hogy kezdjenek azonnal béketárgyalásokat előzetes feltételek kikötése nélkül. Szerinte a palesztinok nem mutatják annak jelét, hogy véget akarnak vetni a konfliktusnak, ha a megállapodás már közel áll, újabb és újabb követeléseket fogalmaznak meg.

Azt mondta, hogy mindenki a kivonulást várja el Izraeltől, de mikor ez meg is történt, utána megugrott az öngyilkos merényletek száma, a Gázai övezetből pedig rakétákkal lőtték az izraelieket. Azt kifogásolta, hogy a legtöbb palesztin még azt sem ismeri el, hogy Izrael a zsidók hazája és az is marad, pedig ez az alapja a békéhez vezető útnak.

A békéhez szükséges gyakorlati lépések közé sorolta, hogy megállapodás szülessen a palesztin és az arab menekültek problémájáról Izrael határán kívül. Azt mondta, nemzetközi befektetésekkel örökre meg lehetne oldani ezt a humanitárius válságot.

Kimondta, hogy csak két külön állam létrejöttével tudja elképzelni az izraeli-palesztin kérdés megoldását, ehhez azonban szükséges a fegyveres csoportok teljes leszerelése, és egy erős biztonsági szolgálat felállítása. Kifejtette, hogy Izrael nem egyezik bele, hogy a palesztinok saját hadsereget állítsanak fel és fegyverkezzenek, hogy ellenőrizzék légterüket, illetve hogy Iránnal vagy a Hezbollahhal kössenek megállapodásokat. „Ha ez nem így történik, előbb vagy utóbb létrejön egy újabb Hamasztán."

Az oszthatatlan Jeruzsálemről nem mond le

Jeruzsálemet nem hajlandó feldarabolni, csak Izrael fővárosaként tudja elképzelni. A zsidó telepekről azt mondta, hogy egy tartós megállapodás létrejöttéig leállítaná az építkezéseket, de ezek természetes növekedését a kormány nem állítja le. A békéhez szükségesnek tartja egy erős palesztin kormány létrejöttét, a Hamászra utalva viszont hangsúlyozta, terroristákkal nem ül tárgyalóasztalhoz.

Netanjahu korábban csak azt fogalmazta meg, hogy a telepek bővítését nem lehet megakadályozni, és hogy a palesztin állam létrehozása helyett inkább a palesztin gazdaság megerősítésére kéne koncentrálni. Vasárnapi beszéde előtt egyébként egyeztetett Simon Peresz elnökkel és Ehud Barak védelmi miniszterrel, akik próbálták elérni, hogy jelentse be a két külön állam létrejöttéről szóló béketerv elfogadását és ugyan biztonsági korlátozások mellet, de a palesztin állam elismerését. Peresz végül úgy értékelt, hogy a beszéd erősítette Izrael nemzetközi helyzetét, és megteremtette a lehetőséget a közvetlen béketárgyalásoknak.

A koalíció nincs veszélyben

A beszéd összességében azért nem tartalmazott sok kézzelfogható tényt, így az izraeli kormánykoalícióra nem jelent valódi veszélyt, bár a reakciókban érzékelhető, hogy a jobboldal nem volt elégedett az elhangzottakkal.

A baloldal viszont muníciót kapott, hiszen Netanjahu olyan célokat fogalmazott meg, amelyek gyakorlati megvalósítása egyelőre nem tűnik esélyesnek. A Palesztin Hatóság nem lesz képes megtörni a Hamász hatalmát a Gázai övezetben, a palesztinok körében a zsidó állam léte nem fog létjogosultságot nyerni, a palesztin menekültek sorsának megoldása Izrael határain kívül szintén sokáig várathat még magára. Azzal tehát mindenképpen vádolhatják a kormányfőt, hogy mostanáig szükségtelenül gerjesztett feszültséget az amerikai-izraeli kapcsolatokban.

Az ellenzéki, amúgy centrista és békepárti Kadima régóta várt és fontos lépésnek tartja a beszédben elhangzottakat, amelyek szükségesek a regionális béke megteremtéséhez. Szerintük a miniszterelnök felismerte, hogy az izraeli zsidók érdeke a párbeszéd elindítása és az önálló palesztin állam megteremtése.

A palesztinok szempontjából Netanjahu feltételeinek megvalósítása elérhetetlen, a gyakorlatban ilyen alapvetések megfogalmazása annyit jelent, mint még a tárgyalások megkezdése előtt elutasítani a megegyezést.

Választási ígéreteinek megszegésével vádolják

A jobboldali koalícióstárs Nemzeti Vallásos Párt azzal vádolta Netanjahut, hogy megszegte ígéreteit, így a nacionalisták nem tekintik többet vezetőjüknek. „Egy hadsereg nélküli palesztin államról beszélni olyan, mint megenni egy kóser módon vágott disznót. Egy önálló országban nincs olyan politikai erő, amelyik meg tudná akadályozni egy hadsereg felállítását vagy megállapodások létrejöttét más országokkal" - mondták.

Több jobboldali politikus vélekedett úgy, hogy számos tárgyalásra lesz szükség a koalíción belül ahhoz, hogy a kormány demokratikusan, választási ígéreteinek megfelelően oldja meg a helyzetet. A Likud párt kitart korábbi álláspontja mellett, és azt várja elnökétől, Netanjahútól, hogy szálljon szembe Obamával.

A koalíciós felháborodás összességében Netanjahu helyzetén könnyít, Obama egyrészt a beszéd elhangzását elmozdulásnak tekintheti, a koalíció egyensúlyának megingása pedig egyértelmű bizonyíték lesz a miniszterelnök kezében arra, hogy milyen keményen próbálta bevinni az amerikai elvárást a belpolitikába.

Netanjahunak most ez lehet a legfontosabb célja, hogy stabil kormányt tudjon irányítani, és meg tudjon felelni az Egyesült Államok feltételeinek. Ez egyrészt a saját érdeke, hogy kormányfőként a második esélyt megkapva eredményt tudjon felmutatni, másrészt Izrael érdeke, hogy az Obama-adminisztráció támogatását élvezze, aminek különösen az iráni atomfenyegetés miatt van jelentősége. Végül pedig ahhoz, hogy a regionális békefolyamatból Izrael is kivehesse a részét, döntésképes, határozott és stabil kormányra van szüksége.

Izrael örülhet Ahmadinezsád győzelmének

Vasárnapra ismertté vált az Iránban pénteken tartott elnökválasztás eredménye, a választók megerősítették Mahmúd Ahmadinezsád hatalmát. Annak ellenére, hogy a hivatalban lévő elnök többször Izrael megsemmisítésére szólított fel, tagadja a holokausztot és nemzetközi elszigeteltséget vívott ki Irán általa békés célúnak mondott atomprogramjával, Izrael mégis kedvezőnek tekintheti ezt az eredményt.

Ha a reformernek tekintett Mir Hoszein Muszavi vette volna át a hatalmat, megszűnhetett volna az a nemzetközi összefogás, ami Iránt próbálja megakadályozni abban, hogy nukleáris fegyvert gyártson. Szakértők szerint még a mérsékeltebb Mohammed Katami elnöksége alatt (1997-2005) is történtek komoly előrelépések Irán atomprogramjában. Most tehát egy új elnök beiktatása, aki a provokatív retorika helyett mérsékelt stílusra vált, egy félelmeivel magára maradt Izraelt eredményezhetett volna. Meg kell jegyezni ugyanakkor azt is, hogy az atomprogramról szóló igazi döntéseket nem az elnök, hanem a vallási vezető hozza meg.

Netanjahu beszéde után tehát az Iránnal és az arab világgal is párbeszédre törekvő Egyesült Államok reakciója lesz a legfontosabb, kérdés, hogy beéri-e ennyivel, vagy sokkal több kompromisszumot akar majd az izraeli kormánytól.