Élő közvetítés a mentőakcióról:
Óriási üdvrivalgás és Chi-chi-chi-le-le-le kórus közepette kilépett a kapszulából Manuel Gonzales, az a bányamentő, aki kicsit több mint 24 órája először indult le a bányászokhoz. Pinera elnök mosolyogva mondott ismét köszönetet a mentést lentről segítő szakembereknek.
Az utolsó bányamentő elé visszaérkezett Sebastian Pinera elnök és a first lady is, szinte a mentőalakulatok minden tagja egyszerre néz le a járatba, ahonnan hamarosan kiemelkedik, ezúttal a mentésben utoljára a kapszula.
Hatalmas integetés közepette beszállt a kapszulába az utoljára lent maradt bányamentő is, még búcsúzóul körbevilágított a lámpájával, majd a kapszula elindult felfelé. A továbbra is kivilágított terem most már teljesen üres.
Újból a felszínre tart a kapszula, az utolsó bányamentő egyedül maradt abban a teremben, ahol a harminchárom bányásznak 69 napot kellett eltöltenie.
Újabb bányamentőnek gratulálnak fenti kollégái, már csak ketten maradtak lent.
Nagy taps közepette megjött a harmadik bányamentő is, harminchárom bányász után kicsit furcsa a kapszulából nem napszemüvegben kiszálló embereket látni.
A Telegraph tudósítója szerint a közeli Copiapo városban óriási ünneplés kezdődött, amely egész éjjel tart majd.
Pinera elnök már nem várja egyenként a bányamentőket, de Laurence Golborne bányászati miniszter és a mentés többi vezetője gratulál a másodikként a felszínre érkező szakembernek.
Pillanatok alatt felhozzák a mentést lentről segítő szakembereket, az első már felért, a második is útban van a felszínre.
"Együtt, egy országként csináltuk végig ezt a mentőakciót" - mondta Sebastian Pinera elnök a helyszínen tartott beszédében. Megköszönte a mentőalakulatok munkáját, a helyszínen és a távolban izgulóknak is a támogatásukat. "Chileiként, egységben, hittel, reménnyel vittük végbe." Mint mondta, a harminchárom kimentett bányász példát mutatott csapatmunkából, Urzúa pedig olyan vezető volt, akire mindenki büszke lehet.
"Mision Cumplida Chile" - áll annak a chilei zászlónak a hátulján, amit a lenti öt bányamentő mutat a kamerába. Megérkezett a kapszula, a felszerelést is kezdik bepakolni, egyikük pedig fel is megy a felszínre.
Urzúa a saját lábán ment a helyszínen felállított kórházba kivizsgálásra.
A műszakvezető az elmúlt percekben Pinera elnökkel beszélgetett, azt mondta, hogy a legnehezebb pillanat az volt, amikor látták a menekülést eltorlaszoló, lehulló köveket. Megköszönte az elnöknek, hogy nem adta fel a reményt, és tizenhét nap után fel tudták venni a kapcsolatot a külvilággal. Egy fúrófejen küldték fel az üzenetet: "Mind a harminchárman jól vagyunk a menedékhelyen".
Az eredetileg tervezett másfél-két nap helyett egy nap sem kellett a harminchárom bányász kimentéséhez, 22 óra 41 perccel az első bányamentő leindulása után az utolsó bányász is a felszínen van.
Pinera elnök korábban bejelentette, hogy az utolsó bányász kimentésekor egész Chilében félreverik a harangokat.
Urzúa mindenkivel hosszasan kezel, Pinera elnök után a bányászati miniszter, a first lady és a mentés mindegyik vezetője sorra kerül. Végül ismét az elnökkel beszél, a háttérben közben a mentőalakulatok tagjai ölelkeznek és veregetik meg egymás hátát.
Pinera elnök vezetésével a mentésben résztvevők eléneklik a himnuszt, amely sportsikereknél szólhatott ennyire diadalmasan. Több ezer lufit engednek az égbe, a közeli táborban várakozók könnyek között figyelik a képernyőt.
Urzúa az egész csapat nevében köszönetet mondott az elnöknek és a mentésben részt vevő összes embernek, reméli, hogy többet nem fordul elő ehhez hasonló katasztrófa.
Minden eddiginél nagyobb örömujjongás fogadta a kapszulából utolsóként kilépő bányászt, Luis Urzúa műszakvezetőt. A zászlóval a nyakában érkező férfi hosszan ölelkezett a fiával. Ő szervezte meg a bányászok túlélését az első tizenhét napban, amíg még nem tudtak kapcsolatba lépni a külvilággal, és később is ő felelt a lenti beosztásért. A mentés előtt kérte, hogy ő maradhasson utoljára, így biztosan tudja, hogy minden embere biztonságban felérkezett.
Urzúa már a táv kétharmadát megtette, szól a sziréna, fent mindenki énekel.
A teremben maradt bányamentők újból gratuláltak egymásnak, a felszerelést szedik össze a mélyben. A fent várakozó mentőalakulatok már énekelnek és tapsolnak, Urzúa perceken belül megérkezik.
Egy pillanatra úgy tűnt, hogy elakadt a kapszula, de csak egy kicsit lejjebb kellett engedni a földig. Az 54 éves Urzúa beszállt, a lenti bányamentők tapssal búcsúztatták. Egy-két percig várni kellett, amíg elkezdték kihúzni, de már úton van felfelé.
A lent maradt bányamentők és orvos megveregette az utolsó bányász hátát, majd egymásnak is gratuláltak. Az utolsó képek készültek, Luis Urzúa már útra készen.
Luis Urzúa műszakvezető maradt utoljára, húsz percen belül a 69 napra a bányában rekedt összes bányász a felszínen lesz.
Kislányát végül nem vitték oda a felérkezéshez, de felesége könnyek között borult a kapszulából rágózva kiszálló Ticona nyakába. Utána Pinera elnök veregette meg mosolyogva a hátát. A bányász a kommunikációjukat biztosító telefont hozta magával.
Utolsó előttiként a 21 éves Ariel Ticona jön fel, a bányásznak a föld alatti fogság alatt született meg a kislánya, aki az eredetileg tervezett Christina helyett végül az Esperanza (Remény) nevet kapta. Ticona videón már láthatta kislányát, de a kapszulából kilépve először ölelheti magához a kicsit.
A lenti kamera felvételén éppen nem is látszik ember, ahogy az utolsó két bányászt egy távolabbi ponton készítik fel az útra.
Chilében most este kilenc van, Laurence Golborne szerint az egész mentőakció, beleértve a lenti segítők felhozását is befejeződhet még éjfél előtt.
"Pedro, már nagyon várunk" - kiáltotta le egyik családtagja a járatba az érkező bányásznak. Pedro Cortez hosszan ölelkezett a kislányával, az előkészített lufik közben felszálltak az égbe.
Nagy tapssal indítják útjára lentről a 24 éves Pedro Cortezt, mindenki szélesen mosolyog. Fent kislánya chilei zászlóval díszített luficsokorral várja.