Kadhafi utolsó vérig

Ahogy Moamer Kadhafi fia, Szaif al-Iszlam Kadafi felemelte az ujját vasárnap esti tévébeszédében, és arra figyelmeztette a tüntetőket, hogy akár polgárháború is kitörhet, az az arab világon végigsöprő lázongások egyik legfenyegetőbb pillanata volt. Főleg azért, mert szavainak súlyt adtak az eddig történtek: Líbiában a tüntetések kezdete óta különböző becslések szerint több száz tüntető halt meg, az ellenállókra külföldi zsoldosok lőttek nehézfegyverzettel. Líbiában olyan brutálisan léptek fel a tüntetőkkel szemben, ahogy a térség egyetlen más országában sem. Hétfőn a helyszíni jelentések riportok szerint már hadihajókról lőtték a lakosságot Tripoliban. Az esményeket itt követheti percről percre.

Azt, hogy mi lesz a vége, lehetetlen megjósolni. Szólnak érvek amellett, hogy Kadhafi rendszere sokkal nehezebben tudna megbukni, mint Mubaraké vagy Ben Alié, de az elmúlt hetek történései után egyáltalán nem lehet kizárni ezt sem. A legtöbb elemző és a líbiai kormányt ismerő nyugati forrás azt mondja: Kadhafi szavai arról, hogy az utolsó vérig harcolni fognak, nem üres szavak, és ő tényleg nem megy bele semmilyen kompromisszumba. Vagy ő bukik el, vagy a felkelés. Közben hétfő délután már arról is érkeztek, hírek, hogy Kadhafi elrepült Tripoliból. Kadhafi az utolsó pillanatig kitartott Ben Ali és Mubarak mellett is, a lemondott egyiptomi elnökkel valószínüleg ő beszélt hivatalosan utoljára telefonon, mielőtt elhagyta Kairót.

Munkanélküliség és terror

Az ellenzéki Február 17 csoport blogján összeállították, hogy miért akarják elzavarni Kadhafit. A problémák alapvetően kétféle természetűek, egyrészt gazdaságiak, másrészt az emberi jogokkal kapcsolatosak. Líbiában államilag szabályozzák az átlagbért, ami 200 dollár havonta. Afrikai mércével ez persze nem is tűnik olyan rossznak, csakhogy Líbia a világ tíz leggazdagabb olajtermelő országának egyike, a bevételek pedig egy mindössze 6,4 milliós lakosság között oszlanak meg, így ennél lényegesen nagyobb jólét is elképzelhető lenne.

A munkanélküliség 21 százalékos, a Time magazin pedig az ENSZ adatai alapján azt írja, a lakosság 29 százalékát teszi ki az a 15-29 év közötti réteg, akik nem tanulnak és nem is dolgoznak. A harminc év alattiak aránya pedig 58 százalék, és a mostani lázongásoknak a fiatalok az elsődleges forrásai.

Az ellenzékiek az infrastruktúra, az egészségügy és az oktatás alacsony színvonalát is kifogásolják, ami az adatokból ugyanakkor nem olvasható ki egyértelműen: az elsősorban jóléti szempontokat figyelembe vevő Human Development Index mutató alapján Líbia az első Afrikában.

Ezek azonban még csak a gazdasági jellegű kérdések, ehhez adódik a Kadhafi-rendszer brutális terrorja. Az ellenzék szerint diákokat akasztanak fel egyetemeken, akik nem értenek egyet a rendszerrel, és példának említik többek között az 1996-os börtönmészárlást is Bengáziban, amikor 1200 politikai foglyot öltek meg.

A gazdasági problémák egy részét a vezetésnek tehát van miből megoldania, ha akarja. Ha úgy dönt, Kadhafi megpróbálhat engedményeket tenni az életszínvonal növelése érdekében. Az viszont nem valószínű, hogy a rendszer szigorán hajlandó lenne lazítani, a brutálisan eldurvult események után pedig erősen kétséges, hogy a tüntetők beérik-e a lekenyerezéssel.

Törzsek és klánok

Már ha egyáltalán beszélhetünk egységes ellenzékről. Líbiában ugyanis szinte minden megosztott. Ez egyrészt adódik a földrajzi jellegzetességekből (az ország ritkán lakott, a két legnagyobb város, Tripoli és Bengázi között 1600 kilométer van), másfelől a társadalom szerkezetéből. Ahogy Diederik Vandewalle professzor magyarázta a New York Timesnak, a líbiaiak jellemzően nem is líbiaiként azonosítják magukat, hanem klán-, vagy törzsi alapon.

A líbiaiaknak nincsenek nagy közös nemzeti élményeik az olasz gyarmati múltat leszámítva (éppen erre próbált rájátszani Szaif al-Iszlam Kadhafi, amikor beszédében újabb gyarmati időszakkal fenyegetett). Többek között ez az oka, hogy Kadhafi egy tizenöt tagú tanács közbeiktatásával vezeti az országot, mely tanácsban minden törzs és klán vezetői képviseltetik magukat.

Még bonyolultabbá teszi a helyzetet, hogy a tanács tagjai katonai vezetők is egyben. A hadsereg tehát sokkal megosztottabb és kevésbé profeszionális, mint Egyiptomban, így lehetséges szerepe is sokkal kétségesebb. Ennek fényében érdemes értékelni az arról szóló híreket, hogy katonák is átállnak a tüntetők oldalára. Részben emiatt van az is, hogy Kadafi az igazán durva feladatokat külföldi zsoldosokra bízta.

Kadhafinak pedig egyértelmű támogatói is vannak. Számukat és jelentőségüket persze az állami propaganda igyekszik jócskán felnagyítani, de ettől még tagadhatatlan, hogy főleg a fővárosban voltak Kadhafi-párti tüntetések is, és sokan árulónak tartják Bengázit és a keleti országrészt, ahol szerintük külföldi érdekeket szolgálnak ki és Líbia ellen vannak.

Páriából szövetséges

Nem egyszerűbb Líbia nemzetközi megítélésének helyzete sem, legalábbis 2001. szeptember 11 óta. Korábban Kadhafi terroristákkal mutatkozó páriának számított, azóta azonban fontos nyugati szövetséges lett a terror elleni háborúban, közreműködött a lockerbie-i merénylők ügyében, és együttműködik az EU-val az illegális bevándorlók kérdésében.

Sőt, ez a kapcsolat Olaszország esetében túl is megy az egyszerű együttműködésen. A legtöbb líbiai menekült Olaszországba próbál eljutni, ezt próbálta meg Kadafi és Berlusconi közösen kezelni egy 2009-es egyezségben. Ez alapján Kadhafi mindent megtesz, hogy minél kevesebben próbáljanak Olaszországba szökni, cserébe az olasz fél megígérte, nem nyújt menedéket a bevándorlóknak és visszaküldi őket Líbiába. Az egyezséget élesen bírálta többek között a Human Rights Watch emberi jogi szervezet.

A líbiai vezetés ezt a kártyát most is előhúzta. Megfenyegették az EU-t, hogy Líba nem működik együtt többé az illegális bevándorlók ügyében, ha bátorítják a tüntetőket. A fenyegetést az EU nevében Martonyi János külügyminiszter utasította vissza.

Egyelőre egyáltalán nincs terv arra az esetre, ha megbukik Kadhafi. Szervezett ellenzék lényegében egyáltalán nincs az országban, és egyelőre az utódlás sem volt pontosan megtervezve. Természetesen leginkább Kadhafi fiai merültek fel erre a pozícióra, azon belül is főleg Moutassim, a jelenlegi nemzetbiztonsági tanácsadó. Arra azonban, hogy tényleg ő következik Líbia élén, senki se fogadjon nagyobb összegben.