Letéptük az elnök összes képét

Az eddigi legvéresebb péntek következhet Szíriában, ahol egyre több városra terjednek ki a tüntetések, és az alapján, amit az Index Szíriában tartózkodó tudósítói az egyik lázadó város lakójától megtudtak, a Damaszkusztól harminc kilométerre lévő Douma városában akár a hadsereg is összecsaphat a felfegyverzett lakossággal.

Erről azonban ennél pontosabbat Damaszkuszban sem lehet tudni, Doumát ugyanis körülzárta a hadsereg, minden érkezőt ellenőriznek, így nem tudtunk bejutni a városba. Sőt, valójában olyan embert sem volt egyszerű találni, aki a saját szemével látta, mi történt ott, és erről hajlandó is beszélni. Doumában az elmúlt két pénteken, különösen április 1-jén a biztonsági erők brutálisan fojtották vérbe a tüntetéseket. Az erről szóló felvételek felkerültek a videomegosztókra.

Suttogás a lázadókkal

A doumai tüntetések egyik résztvevőjéhez egy damaszkuszi ENSZ-dolgozón keresztül jutottunk el. A találkozó hangulata éppen olyan volt, amilyen egy olyan diktatúrában szokás, ahol nem ajánlott arról beszélni, hogy a szeretett elnök a saját népét löveti. Egy damaszkuszi kávézóban, egymáshoz egészen közel hajolva, minden ember közeledtére elcsendesedve és idegesen ide-oda tekintgetve beszélgettünk jó két órát általában a rendszerről, mikor felvetettük, jó lenne egy doumaival is beszélni. Ekkor hívta oda ismerősünk egy barátját, akinek igazi nevét érthető okokból nem írjuk le, csak Ahmednek nevezzük, de biztosítjuk az olvasókat, létezik, sőt, amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, egyből a megszentségteleníthetetlenségetekért rekord hosszúságú magyar szóval vágódott be, amit magyar ismerőseitől tanult meg régebben.

Elmondása szerint április elsején is békésen kezdődött a tüntetés a doumai nagy mecset előtt, amit először könnygázgránátokkal próbáltak feloszlatni a biztonság erők. A tüntetők visszadobták ezeket, mire civilruhás rendőrök törtek rájuk, sokakat megvertek és elhurcoltak. A tüntetők kövekkel támadtak vissza, mire a biztonsági erők éles lőszerrel kezdték lőni a tömeget, sőt, mesterlövészek a közeli tetőkről több embert fejbe lőttek. Összesen tizennégyen haltak meg aznap.

Ha megütnek, nagyobbat ütsz vissza

A szír vezetés azonban a legkeményebb várossal találta szembe magát. „Ha Doumában a földre kerülsz, az első, hogy visszavágsz. Ha megütsz egy doumait, biztos lehetsz benne, hogy sokkal keményebben üt vissza” - mondja Ahmed, a város harcias hagyományainak pedig egy fontos gyakorlati következménye is van: szinte mindenkinek van saját lőfegyvere, sőt lőport is képes előállítani.

Douma nagyobb térképen

A véres tüntetés után a városban, ahol egyébként nagyon erősek a családi kötelékek (Ahmednek kétszáz rokona él itt) a köztiszteletben álló idősek tanácsa követelte, hogy a biztonsági erők adják vissza a kórházakból eltüntetett holttesteket és sebesülteket. Ez végül sikerült is, de a sebesültek sokkal rosszabb állapotban tértek vissza (volt, akiben vasárnap még benne volt a pénteken belelőtt lövedék), a holttestek közül pedig nem került elő az összes.

A biztonsági erőket később ki is szorították a városból, igaz, a következő pénteken megint meghalt két ember a tüntetések során. Mikor szerdán találkoztunk Ahmeddel, azt mondta, most be lehet jutni Doumába, másnap elmehetünk együtt.

Rejtélyes fegyveresek

Csütörtökre a helyzet változott. Ahmed azzal a hírrel fogadott minket, a katonaság körülzárta a várost, tankokat is látni Douma körül, így nem fogunk tudni bejutni. A lakosság felfegyverezte magát, így bármi elképzelhető a pénteki tüntetéseken. Ahmed azt mondja, ők békésen akarnak tüntetni, de ha megtámadják őket, egészen biztos, hogy harcolni fognak. Azok után pedig, ami a városban történt, ők sem fogják kímélni a biztonsági erőket - akik közül egyébként Ahmed szerint sokan nem is szíriaiak. Hogy kik ők, azt a tüntetők sem tudják, mindenesetre egy orvlövész, akit elkaptak a városban, nem arabul beszélt, hanem perzsául. Abban biztosak, hogy a holttestekben és a sebesültekben talált lövedékek közül több nem a szír hadsereg fegyvereiből származik.

A tüntetések vérbe fojtása azért is tűnik kirívóan aránytalan erőszaknak, mert a tüntetők itt nem követelik az elnök lemondását, csupán a polgári szabadságjogok kiszélesítését szeretnék elérni. Ahmed szerint egyelőre nem reális Aszad bukása, nincs is igazán alternatívája. Követeléseik között így a szükségállapot feloldása, szabad választások kiírása, a politikai foglyok kiszabadítása, a Baath part alkotmányban rögzített, kizárólagos vezető szerepének eltörlése és a véleménynyilvánítási jog biztosítása szerepel.

Aszadon taposni

Persze amióta a tüntetőkre lőttek, az elnököt is gyűlölik a városban. „Minden kibaszott posztert letéptünk minden kibaszott utcasarokról” – mondta Ahmed, erről a YouTube-ra feltöltött videók is tanúskodnak. Asszad képei ugyanis minden sarkon láthatóak Szíriában, és nemcsak az állami intézményekben, de minden egyes boltban és rengeteg autón is, a butikokban „I love Assad” matricák tömegével lehet találkozni.

Doumában azonban az április 1-jei események után megváltozott a város képe. Már csak egy elnöki kép van Ahmed szerint, a legnagyobb, ami a városházát díszíti. Ezt a képet is gyűlöli mindenki, de egyelőre nem tudtak vele mit kezdeni. Ahmedék otthon, családi körben is vitatkoztak, hogyan lenne a legjobb megsemmisíteni.

Öccse a Molotov-koktélt javasolta, mert gyerekkorából ismeri ezt a módszert, ő és apja viszont inkább a permetezőből készített lángszóró pártján vannak. Azt viszont nem akarja, hogy felgyulladjon a városháza, mégiscsak az ő adójukból épült, úgyhogy ha megcsinálják, poroltót is visznek az akcióhoz. A családi esték mostanában ilyen hangulatban telnek.

Ahmed egyébként puskaport is tud készíteni, április elsején pedig csak azért úszta meg a letartóztatást, mert vadászként jól ismeri a város körüli ösvényeket, ezért ki tudott szökni onnan még éjszaka. A helyiek békeidőben ugyanis nem rendfenntartókra, hanem nyulakra és madakra vadásznak.

Az elmúlt hetekben több tudósítót is a városba csempészett, most pedig nem győzött sajnálkozni, amiért minket nem tud bevinni, de azt mondta, ezt mindannyiunk érdekében hagyjuk ki. A szíriai helyzetre általában is jellemző, hogy nagyon nehéz megbízható híreket szerezni, újságírókat most már szinte egyáltalán nem engednek be az országba, azokba a városokba pedig, ahol a legnagyobb tüntetések zajlanak, lehetetlen eljutni, mert a lázadók központjait – Deraa, Douma, Bayinas – már körülzárta a hadsereg. A hatalom egyelőre több, mint kevesebb sikerrel blokkolja a független híradásokat az eseményekről, a líbiai lázongások első hetei voltak hasonlóak ebből a szempontból.

Legfeljebb húsz halott

Egy dokumentum, mely a biztonsági szolgálatoktól szivárgott ki, részletesen bemutatja, hogyan kezeli a hatalom az egyre több városra átterjedő tüntetéseket. Eszerint lehet a tüntetőkre lőni, de vigyázni kell, hogy húsznál sehol se haljanak meg többen, mert akkor nagyon erőszakossá válhat a tömeg. Külön információs hivatal működik álhírek előállítására, állandóan hangsúlyozni kell a terrorveszélyt, a különféle kisebbségek vezetőit pedig azzal kell lekenyerezni, hogy pozíciókat kell ajánlani nekik. Ez megtörtént Doumában is, a városi tanács vezetőjét meghívták a kormányba miniszternek, amit visszautasított. „Ha elfogadja, a doumaiak megölik, mondja Ahmed. Így viszont lehet, hogy Aszad erői ölik meg, egyelőre viszont még mindig inkább így van biztonságban a városban.”

A forrongó arab világban Szíriában kezdődtek a legkésőbb a tüntetések, és egyelőre nem is váltak olyan intenzívvé, mint Egyiptomban vagy Líbiában, igaz, így is már kétszáznál jár a halottak száma. Az biztosan látszik, hogy Szíriában egyelőre nem a nagyvárosok, hanem a kisebb, helyi közösségek a kormányellenes demonstrációk mozgatói. Deraában a törzsi berendezkedésben élő klánok, Lattakiában az egymással összeugrasztani próbált, valójában egymásért kiálló szunnita és alawita közösség, Doumában pedig az erős családok lázadnak Aszad rendszere ellen, míg északkeleten a kurd nacionalisták szervezkednek, amire eddig a brutális terror volt a válasz – a szír vezetés mintha egyáltalán nem tanult volna a közelmúltbeli példákról.

Az elnök csütörtökön új kormány megalakulását jelentett be, ez azonban nem jelent lényeges változást és ugyan ismét megígérte az 1963 óta tartó szükségállapot feloldását, ezt már annyiszor megtette, hogy nehéz hinni neki.

Dühös arcok

A nagyvárosokban mindebből egyelőre kevesebbet érezni. Igaz, már Damaszkuszban is voltak halálos áldozatok, csütörtökön pedig az ország második legnagyobb városában, Aleppóban is tüntetni kezdtek, a kairói hangulat ezeken a helyeken távolinak tűnik. De ahogy azt elmúlt hónapokba láttuk, nagyon gyorsan tudnak változni a dolgok. „Itt körülnézel, most minden nyugodtnak tűnik. Doumában bármerre néznél, dühös arcokat látnál. Csak idő kérdése, hogy Damaszkuszban is ez legyen a helyzet. Előbb-utóbb mi is át fogunk jönni ide” - mondja Ahmed. Minden jel arra mutat, egyre durvább péntekek jönnek. A pénteki imanap ugyanis az egyetlen lehetőség Szíriában, hogy a szükségállapot ellenére tömegek gyülekezzenek nyilvános helyen.