Magas talpú cipőben irányított vasmarokkal

A hétvégén 69 évesen elhunyt Kim Dzsongil évtizedeken keresztül vasmarokkal irányította a világ egyik leginkább elnyomó diktatúráját. Az egyik legelszigeteltebb országot hozta létre, ahol a nép nagy része éhezik, miközben a vezető és belső köre hihetetlen luxusban él.

Észak-Koreában a diktátorokat övező személyi kultusznak megfelelő, tipikus kép élt róla, hősként ünnepelték a Kedves Vezetőt. A dél-koreai média hiú emberként, playboyként mutatta be őt, kiemelve sajátos hajviseletét, és magastalpú cipőit, amelyekkel magasabbnak próbált tűnni. Emellett ugyanakkor nagy túlélő is volt, és a BBC szerint anekdoták bizonyítják, hogy nem volt olyan ostoba, mint amennyire a déli szomszéd láttatni szerette volna.

Már a születése is legendás lett

Az észak-koreai propagandagépezet azt állította, hogy egy fakunyhóban született a Paektu hegyen, ami helyei mondavilágban kultikus helynek számít, az eseményt pedig kettős szivárvány és egy fényes csillag felragyogása kísérte. Ez ugyanakkor csak az első volt a személyi kultuszt megalapozó olyan legendák közül, miszerint több tucat könyvet és operát is írt, golftudása pedig világbajnokokkal vetekedett.

Valójában minden bizonnyal 1941. február 16-án született az orosz Habarovszk városában, ahol gerillaharcos apja és emberei szovjet kiképzést kaptak. Gyerekkorát személyes tragédiák kísérték. Öt éves volt, amikor fiatalabb testvére belefulladt egy tóba, anyja két évvel később halt meg, és nem alakult ki jó kapcsolata apja új feleségével és féltestvéreivel.

Habár ő volt az elsőszülött, nem vette biztosra, hogy ő lesz az országalapító diktátor apa utódja, és keményen dolgozott, hogy elnyerje Kim Ir Szen elismerését. A fiatal Kim Dzsongil a koreai háború idejét Kínában töltötte, majd évtizedeken át kísérgette apját a hivatalos eseményekre, akinek, egy Dél-Koreába szökött volt északi tisztviselő szerint, még a cipőjét is segített felvenni.

Ahogy az észak-koreai elit nagy része, ő is a Kim Ir Szen Egyetemen végzett, gazdaságpolitikát is tanult. Tanulmányai után az észak-koreai Munkapárt propagandaszekciójához került, amelynek hamarosan vezetője lett. Ő alkotta meg az uralkodásra termett szent család eszményét, és szintén ő tervezte azt a kis vörös kitűzőt, amelyen Kim Ir Szen portréja van, és az észak-koreaiaknak a mai napig hordaniuk kell. 1975-ben már jelezte befolyását, hogy megkapta az örökös Kedves Vezető címet.

A hollywoodi filmek megszállotja volt

Kim Dzsongil az 1980-as pártkongresszuson lett hivatalosan is apja, az ország kommunista rendszerét megalapító Kim Ir Szen utódja, a központi bizottságban a művészet és a kultúra felelőse is lett. Megszállottan rajongott a moziért, amelyet az is jelzett, hogy 1978-ban elrendelte a dél-koreai filmrendező, Shin Sang-ok és színész felesége, Choi Eun-hee elrablását. Megpróbálta rávenni őket, hogy segítsenek felvirágoztatni a propagandaszempontból is fontosnak tartott észak-koreai filmgyártást. Hét filmet fejeztek be, míg 1986-ban nyugatra nem szöktek. Az általuk írt emlékiratokban találhatók az első, valamennyire hiteles beszámolók Kim Dzsongil személyiségéről.

A rá jellemző kettősséget jelezte, hogy miközben az átlagos embereket börtönbe küldhették azért, mert dél-koreai vagy amerikai filmeket néztek, Dzsongilnek a magángyűjteményében több mint húszezer hollywoodi filmje volt. A külföldi delegációk is rendszeresen híres amerikai filmeket hoztak neki ajándékba.

Rakétafejlesztésekbe kezdett

Az 1980-as években került a titkosszolgálatok élére, és több dél-koreai forrás szerint terrortámadások megszervezésével is foglalkozott, 1987-ben személyesen rendelhette el egy dél-koreai repülőgép lelövését. Az 1990-es évek elején lett a befolyásos Központi Katonai Bizottság alelnöke, egyben a hadsereg vezetője.

Innentől a költségvetés egyre nagyobb részét fordította rakéták és atomfegyverek kifejlesztésére. „Nem érdekelte, hogy csődbe megy-e az ország. Egyedül a rakéták és az atomfegyverek segítségével látta biztosítottnak, hogy megőrizze hatalmát” – mondta egy délre menekült északi tisztviselő 2006-ban a The Timesnak.

Utódjához, fiához hasonlóan Kim Dzsongilről sem lehetett sokat tudni, amikor apja halála után, 1994-ben hatalomra került, ugyanakkor már közel két évtizede irányította az országot Kim Ir Szen mellett a háttérből. Ekkoriban omlott össze az észak-koreai gazdaság, Dzsongil így nem élvezte már ugyanazt a népszerűséget, mint apja.

Mangót kért Thaiföldről

Jerrold M. Post, a CIA egyik volt profilozója szerint Dzsongilt kóros önimádat jellemezte, szerinte nem volt képes együttérezni másokkal, és egyedül a saját túlélését nézte. Miközben Észak-Koreában az éhínségben a népesség tizede, kétmillió ember meghalt, Dzsongil külön futárokkal hozatott magának mangót Thaiföldről, sajtokat Franciaországból.

Egyes források szerint Dzsongil a gazdasági nehézségek közepette 650 ezer dollár értékben hozatott a legjobb Henessy konyakból. A nőknél és az alkoholnál azonban csak a jó éteket szerette jobban, Tokióból és Olaszországból is hozatott szakácsokat, akik később aztán szintén beszámoltak emlékiratokban tapasztalataikról.

Egy orosz küldött, aki együtt utazott vele vonaton Oroszországon át, később azt mesélte, hogy az észak-koreai vezető élő homárokat hozatott minden nap a vonatra, és ezüst evőpálcikákkal fogyasztotta el az ételt. Az orosz forrás szerint a vonaton együtt pezsgőztek egy csapat gyönyörű és okos nővel. Orvosai tanácsára a cukorbeteg és szívbeteg Dzsongil a 2000-es évek elején felhagyott a röviditalokkal, és inkább a minőségi vörösborra tért át.

Dzsongil nem volt hajlandó  gazdasági reformokat bevezetni Észak-Koreában, miközben az országban sokan egy dollárnak megfelelő összegből élnek havonta. Az elnyomó rendszerben több százezer embert börtönöztek be politikai vádakkal, többen azért kerültek börtönbe, mert nem tartották falukon Dzsongil és apjának portréit.

Volt egyfajta nyitási kísérlet

Utolsó éveiben Kim Dzsongil tett néhány kísérletet arra, hogy végett vessen a szegénységnek és országa elszigeteltségének. 2000-ben tartott egy találkozót az akkori dél-koreai elnökkel Phenjanban, de az ígéretét megszegve végül nem viszonozta a látogatást Szöulban. Ugyanakkor abban az évben az akkori amerikai külügyminiszter, Madeleine Albright látogatást tett Phenjban.

Albright később azt írt, hogy az észak-koreai vezetőt intelligens embernek látta, aki tudja, mit akar. „Elszigetelt volt, de nem tájékozatlan. Az országa állapota ellenére nem tűnt kétségbeesettnek, még csak aggódónak sem. Magabiztosnak látszott” – összegezte benyomásait Albright.

A Washington és Phenjan közötti viszonyban fordulatot hozott Bush hatalomra kerülése, aki elítélte Észak-Koreát, mondván, Irakkal és Iránnak együtt „a gonosz tengelyéhez" tartozik. A Bush-kormány végül 2008 októberében levette Észak-Koreát a „terrort pénzelő" országok feketelistájáról, viszonzásképp arra, hogy az Egyesült Államok némi rálátást kaphatott az ottani nukleáris telephelyekre.

Már az utódlásra koncentrált

Habár hivatalosan ezt nem ismerték el, de Kim Dzsongil 2008-ban valószínűleg agyvérzést kapott, amelyből ugyan felépült, ám egészségi állapota láthatóan megromlott. Az észak-koreai vezetés ezért 2009 elején döntötte el véglegesen, hogy legkisebb fia, Kim Dzsongun lesz az utódja.

Innentől az ország erődemonstrációi is része lehettek az utódlási folyamat előkészítésének, Dzsongil 2009-ben hívta vissza a tárgyalóit a nemzetközi nukleáris tárgyalásoktól. Többször is kísérleti atomrobbantásokat tartottak, és a déli hadgyakorlatok alatt is egyre feszültebb lett a helyzet. Kim Dzsongil már évek óta súlyos beteg volt, halála mégis viszonylag váratlanul érte a dél-koreai forrásokat is.