Az auschwitzi szakács nem látott semmit?

- Volt Auschwitzban?

- Igen

- Mint micsoda?

- Mint szakács.

- Szakács?

- Igen, szakács. Egész idő alatt.

- A raboknak főzött vagy az őröknek?

- Az őröknek.

- Tanúja volt annak, ami Auschwitzban történt?

- Nem.

- Semmit sem látott?

- Nem láttam, csak hallottam.

Ez a beszélgetés zajlott le áprilisban a Die Welt újságírója és a 93 éves Hans Lipschis  között a baden-württenbergi Aalenben. Az idős férfit a lakásán kereste meg a riporter. Lipschis beengedte, leültette, sőt ebéddel is kínálta. A betegségeire panaszkodó német nyugdíjas láthatóan beszélni akart a múltjáról, ennél sokkal többet azonban nem mondott.

Hans Lipschist hétfőn vette őrizetbe a német rendőrség. Lakásán házkutatást tartottak, majd előzetes letartóztatásba helyezték. A férfi az első helyen áll a Simon Wiesenthal Központnak a legkeresettebb nácikat felsoroló, áprilisban megjelent listáján. Lipschisre azonban egyetlen gyilkosság sem bizonyítható, auschwitzi szerepvállalása és SS-tagsága miatt bűnsegédként elkövetett emberöléssel gyanúsítják.

Lipschis, eredeti nevén Anastas Lipsys 1919-ben született a litvániai Kretingában, ahol eredetileg pékként dolgozott. A Wehrmacht 1941-ben foglalta el Litvániát. Lypsys, aki nem is beszélt németül, négy hónappal később már az SS tagjaként szolgált Auschwitzban, két évvel később pedig megkapta a német állampolgárságot. Az újságírónak erről az időszakról azt mondta: az embernek akkoriban nem volt választása, azt kellett csinálnia, amit mondtak neki.

Lipschis a riporternek azt állította, nem volt ott végig Auschwitzban, mert áthelyezték a keleti frontra. A hivatalos adatok szerint azonban 1941-től egészen addig szolgált a birkenaui (Auschwitz II) táborban, amíg az oroszok fel nem szabadították. A táborban egy ideig őr volt, majd valóban a legénységi kantinban szolgált szakácsként.

Nem lehetett nem észrevenni

Auschwitzban lehetett büntetőjogi értelemben ártatlannak lenni, de nem lehetett nem látni és tudni arról, hogy mi történik ott – mondta az Indexnek Vági Zoltán történész. Az ELTE tanára teljesen elképzelhetetlennek tartja, hogy aki SS-ként, vagy akár csak szakácsként is, de évekig szolgált Auschwitzban, az ne szembesült volna lépten nyomon a tömeggyilkosság részleteivel. Az égő emberhús szagát mindenki érezte, a barakkok előtt felhalmozott meztelen hullákat és a csonttá soványodott rabszolgákat mindenki látta, a lövéseket mindenki hallotta. Az SS sofőrök teherautón fuvarozták a gázkamrákhoz a halálraítélteket, az 1944-es magyar tömegtranszportok idején még a fogorvosoknak is szelektálniuk kellett a vasúti rakodón. A mérnökök a krematóriumok építését felügyelték, az egyszerű őrök pedig az őrtornyokból figyelték a szelekciókat és a hullaégetést.

Az auschwitzi SS-kaszinó ablakai például az ottani krematóriumra néztek. Lehetetlen volt nem észrevenni, hogy mi történik odakint. Még ha feltételezzük is, hogy valaki csak a konyhában főzött, az sem kerülhette el, hogy hallja a lövéseket és a gázosítottak üvöltését, érezze az égő emberi hús szagát, vagy lássa, ahogy a foglyokat munka közben agyonverik, és a meztelen hullákat kocsikon szállítják a kemencékbe, mondta a történész.

„Egy Auschwitzba vezényelt pénzügyes SS-altiszt elmondta, hogy már a második nap pontosan tudta, mi történik a táborban. Egy SS-orvos felettesétől már érkezése napján értesült a gyilkolásról" – sorolta az egykori SS-ek visszaemlékezéseit Vági Zoltán. A zsidók elgázosítása a vacsoráknál, a kantinban és a tiszti kaszinóban is állandó téma volt. A tábor közelében élő német és lengyel lakosság is jól tudta, mi folyik a szögesdróton belül.

Ha a konkrét gyilkosságok bizonyíthatósága felől nézzük a kérdést, nyilván Auschwitzban is lehetett valaki jogi értelemben véve ártatlan, állítja a magyar történész. Sok SS-bürokrata és kisegítő alkalmazott a tábor működtetésével foglalkozott, és nem érintkezett a foglyokkal. Számos őr szintén nem ölt meg senkit. Az viszont ismert volt előttük, hogy ha egy rabot szökés közben lelőnek, akkor három nap szabadságot kaphatnak. Ezzel sok SS rutinszerűen vissza is élt: az áhított eltávozás reményében vizelés, vagy vízhordás közben lőtték agyon a foglyokat „szökevényként.”

Kiutasították az Államokból

Lipschis megúszta a háború utáni felelősségre vonást. A háború után Németországban maradt egészen 1956-ig, amikor kivándorolt az Egyesült Államokba. Chicagóban a litván emigránsok központjában telepedett le.

Ott a Harmony-gitárokat gyártó üzemben dolgozott, amire még a Die Weltnek adott interjúban is úgy emlékezett, hogy élete legszebb időszaka volt. 1983-ban azonban kiderült náci múltja és auschwitzi szerepvállalása. A nácivadász, Allan R. Ryan vádolta meg azzal a német állampolgárságát végig megtartó Lipschist, hogy az Államokba érkezésekor elhallgatta SS-es múltját. Ügyvédje egy ideig el tudta húzni az eljárást védence rossz egészségi állapotára hivatkozva, de végül kiutasították az USA-ból. Az akkor 63 éves nyugdíjas ezután feleségével visszatért Németországba és Aalenben telepedett le.

A nemzetiszocialista diktatúra idején elkövetett bűncselekmények feltárásával megbízott hatóság (ZSt)  azonban nem tévesztette szem elől. A nyolcvanas években vizsgálatot folytatott ellene, de a kutatást leállították, miután egyetlen gyilkosság, sőt gyilkosságban való részvétel sem volt konkrétan rá bizonyítható. Lipschis így háborítatlanul élt.

Fotó: MTI AP Washingtoni Holokauszt Múzeum

Az egykori lágerőrökkel kapcsolatos hatósági hozzáállás azonban a 2011. májusi, John Demjanjuk elleni müncheni ítélet után alapvetően megváltozott. Ugyan Demjanjukra sem sikerült rábizonyítani egyetlen gyilkosságot sem, öt év szabadságvesztésre ítélték, mivel a bíróság szerint a sobibori koncentrációs tábor egykori őreként bűnsegédként részt vett 27 900 zsidó fogoly legyilkolásában. Az ügyészség tanúk beszámolóira nem támaszkodhatott, fő bizonyítéka Demjanjuk SS-szolgálati igazolványa volt, és egy feljegyzés arról, hogy 1943 márciusában Sobibórba helyezték (az ítélet végrehajtását a 90 éves elítélt rossz egészségi állapota miatt végül felfüggesztették, Demjanjuk tavaly márciusbanmeghalt).

A Demjanjuk-ítélet óta a német ügyészség már azt a gyakorlatot követi, hogy ha valaki bizonyíthatóan egy haláltáborban szolgált az SS tagjaként, az már megalapozza a bűnsegédi magatartás gyanúját.

Azóta a német hatóságok több alacsony rangban szolgáló egykori lágerőr ellen indítottak vizsgálatot.  Áprilisban jelentették be, hogy a náci háborús bűnösök után kutató ludwigsburgi hatóság legalább 50, az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborban szolgáló egykori SS-es ellen kezdeményez vizsgálatot.

A tipikus auschwitzi őr

A kutatások szerint a tipikus auschwitzi SS 1906-1912 vagy 1919-1924 között született, azaz jellemzően huszonéves, vagy korai harmincas volt, mondta el Vági Zoltán. Jellemzően általános iskolai végzettséggel rendelkezett, korábban sofőrként, munkásként, eladóként vagy parasztként dolgozott. Sokan katonai szolgálatra alkalmatlanként, vagy a fronton történt sebesülés után kerültek ide. A háború végén zömmel alacsony harcértékű, idősebb katonákat vezényeltek a lágerekbe.

1940 és 1945 között 7000-7200 SS szolgált az Auschwitzban és melléktáboraiban. Kezdetben 85 százalékban németek és osztrákok voltak, de arányuk 1943-tól 50-60 százalékra csökkent. Helyükre romániai, baltikumi, csehországi, szlovákiai, jugoszláv és magyarországi népi németek érkeztek. A hiányos adatok szerint legalább 121 litván és 111 magyar állampolgár szolgált Auschwitzban.

A táborkomplexum növekedésével párhuzamosan az őrök is egyre többen lettek: 1941-ben még csak 700-an, 1944 nyarán már 3300-an voltak. Az 1945 januári felszabadulás idején 4415 férfi és 71 női SS szolgált az Auschwitz-komplexumban. Ez a munka a német férfigenerációkat felemésztő orosz fronttal szemben a túlélés valódi alternatíváját kínálta. Az auschwitzi SS-ek mintegy 90 százaléka, 6300-6500 fő ugyanis túlélte a háborút.

Közülük 789-ről tudjuk biztosan, hogy bíróság elé kerültek. A legtöbben Lengyelországban, ahol 1953-ig 673 SS ügyében született ítélet. Túlnyomó többségük (458 fő) őr volt. Ők többnyire 2-6 évig terjedő börtönbüntetést kaptak. Az SS raktáraiban és az élelmiszerüzemekben dolgozókat általában 3 éves börtönre ítélték, de volt, akire másfél, illetve 6 évet szabtak ki.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!