Meghalt Wojciech Jaruzelski

„Amikor 1990 végén nyugdíjba mentem, azt gondoltam, hogy annyi évtized kemény munkája után egy kicsit könnyebb lesz az életem, olvashatok, színházba, múzeumba járok, de sajnos ez nem sikerült, mert sok a feladatom – mondta egy nyolc évvel ezelőtt a Népszabadságnak adott interjúban a 89 éves korában elhunyt Wojciech Jaruzelski. – Írtam sok cikket, könyveket és adtam számtalan interjút. És sajnos állandóan vádolnak a múltban történtek miatt, hogy rajtam keresztül az egész akkori rendszeren üssenek. Nincs nosztalgiám. A régi rendszernek voltak vele született hibái és működési zavarai. Meg kellett buknia, de szerintem ez Lengyelországban evolúciós úton ment végbe, s hatása volt arra, ami másutt – így Magyarországon – lejátszódott. Vannak tehát problémáim, hiszen nem vagyok már fiatal, de tudja, sok éve Lengyelországban játszottak egy színdarabot, aminek az volt a címe: A fák állva halnak meg. Úgy gondolom, hogy ez rám is érvényes.”

Az 1923-ban született politikust régóta daganatos betegségekkel kezelték. Négy évvel ezelőtt rákos daganatot távolítottak el az arcáról, majd limfómában, a nyirokrendszer sejtjeiből kiinduló daganatos betegségben szenvedett. „Haldoklom” – mondta tavaly május közepén, másfél éves kemoterápiás kezelés után, a Super Express című lengyel bulvárlapnak. Felesége akkor azt mondta, hogy a kemoterápia férje minden erejét elszívta.

Jaruzelskinek nem adatott meg a békés öregkor. Katona, majd politikus volt a szocializmusban. Frissen kinevezett honvédelmi miniszter volt Csehszlovákia 1968-as megszállása idején, szerepet játszott az 1970-es zavargásokat kezelni képtelen első titkár, Władysław Gomułka elmozdításában, valamint ugyanabban az évben a munkássztrájkok fegyveres leverésében. De mindenekelőtt: az 1981-es hadiállapot (csak Magyarországon nevezték eufemisztikusan szükségállapotnak) idején egyszerre volt miniszterelnök és a párt főtitkára. A hatalomból való 1990-es visszavonulása után életét arra tette föl (a folyamatos bírósági perek miatt részben kényszerből), hogy elmagyarázza: mit miért tett 1970-ben, de főleg 1981-ben.

A mai Lengyelország délkeleti részén, földbirtokos, nemesi családban született Jaruzelski 16 éves volt, amikor a Molotov–Ribbentrop-paktum miatt kommunista megszállás alá került szülővárosából családjával Litvániába menekült, majd a szovjetek Szibériába deportálták. Innen került önkéntesként a Vörös Hadseregbe, és lovas felderítőként egészen Berlinig nyomult előre.

Nyugdíjasként adott interjúiban élete legboldogabb időszakának nevezte a lovas felderítőként Hitler ellen harcolva eltöltött éveket. „Úgy éreztem akkor, hogy valami óriási dolognak vagyok a részese” – nyilatkozta például több mint tíz éve a Népszabadságnak. Második világháborús szerepéért 1995-ben Jelcintől, 2005-ben Vlagyimir Putyintól, Oroszország elnökétől is kapott kitüntetést.

A háború után nem volt kérdés, hogy a lengyel kommunistákhoz csatlakozik, és katonai pályára lép. Részt vett az antikommunista lengyel gerillamozgalom leverésében.

A hatvanas években ragyogott fel a politikai csillaga. Alig negyvenévesen tagja lett a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának, rá négy évre pedig – miután közreműködött ezer zsidó származású katonai tisztviselő hadseregből való elmozdításában – honvédelmi miniszterré nevezték ki. Frissen kinevezett miniszterként adott parancsot a 2. lengyel hadseregnek a csehszlovákiai bevonulásra az internacionalista segítségnyújtás jegyében.

Két évvel később még ennél is rázósabb helyzetben találta magát, de ő ebből is, csakúgy, mint majd az 1981-es hadiállapotból, megerősödve kerül ki. 1970-re világossá vált, hogy az 1956-ban hatalomra került, antisztálinista Władysław Gomułka kezéből kicsúszott az irányítás. Az ország a gazdasági csőd szélére került, a pártvezetés karácsony előtt két héttel jelentett be drasztikus, 1953 óta nem tapasztalt, az alapvető élelmiszereket érintő áremeléseket.

Az emberek reakciójától való félelem miatt mozgósították a karhatalmat, a gdański hajógyár munkásai pedig sztrájkba léptek. Az összecsapások mindennaposak voltak, Gomułka az eseményeket ellenforradalomnak minősítette. Jaruzelski is részt vett abban a titkos akcióban, amelyik Gomułka menesztéséhez vezetett. A tengermelléki zavargásokban végül 44-en haltak meg, 1164-en megsebesültek. A rendszerváltás után Jaruzelskit emiatt is bíróság elé állították, de el nem ítélték, a tűzparancsot ugyanis Gomułka adta ki.

Gomułkát a nála fiatalabb és dinamikusabb Edward Gierek követte, Jaruzelski honvédelmi miniszter maradt a nyugalmat és gyarapodást hozó hetvenes években.

1980-ra újabb gazdasági válság érte el Lengyelországot, megalakult a Szolidaritás szakszervezet, mindennaposok voltak a sztrájkok és a tüntetések. Gierek megbukott, a középutasnak számító Jaruzelski miniszterelnök lett, és a párt első titkári posztját is megszerezte. Jaruzelskinek az ellenzék mellett a keményvonalas kommunistákkal is meggyűlt a baja. (Jellemző, hogy a hadiállapot kikiáltása után magát Giereket is börtönbe csukatta, a pártból pedig még korábban kizáratta.)

Jaruzelski hiába igyekezett megszilárdítani hatalmát, az ország az anarchia felé rohant. Az életszínvonal süllyedt, bevezették a jegyrendszert, az ortodox kommunisták leszámolást, a radikális ellenzékiek forradalmat követeltek. Ebben a helyzetben jelent meg egy decemberi vasárnapon a televízió képernyőjén tábornoki egyenruhájában Wojciech Jaruzelski, és jelentette be a hadiállapot kihirdetését. Hogy miért volt erre szükség, arról máig megoszlanak a vélemények.

Jaruzelski szerint – aki életének utolsó huszonhárom évét 1981 megmagyarázására tette fel – egy lehetséges szovjet intervenciót előzött meg a hadiállapot kihirdetésével, bár elismeri: közvetlen veszély nem volt. A közvetlen kiváltó ok pedig egy néhány nappal későbbre meghirdetett varsói ellenzéki demonstráció volt, aminek megtartása az állam biztonságát veszélyeztette, és gyilkos testvérháborúhoz vezetett volna.

Az azóta előkerült dokumentumok szerint viszont a Szovjetunió nem akart beavatkozni, erőit a nem éppen dicsőséges afganisztáni hadjárat kötötte le.

A közvéleményt sokkoló és csak 1983 januárjában felfüggesztett hadiállapot katonai parancsnokság alá helyezte az államigazgatást, a közlekedést, és szinte mindent, ami egy kicsit is stratégiai fontossággal bírt. A határokat lezárták, a telefonokat kikapcsolták, újságok nem jelentek meg, este kijárási tilalom volt érvényben, tízezer embert internáltak. Jaruzelski szerint a hadiállapot 16 halálos áldozattal járt, történészek 91-re teszik ezt a számot.

A magát a rendszerváltás után szociáldemokratának valló Jaruzelski ma úgy látja, hogy a hadiállapot bevezetése vezetett el a kommunizmus megdöntéséhez. (A sajátos logikájú érvelés hasonlít Gorbacsovéhoz, aki szerint az 56-os magyarországi forradalom leverése vezetett el az 1989-es rendszerváltáshoz.) A hadiállapottal a kommunisták hatalma megszilárdult ugyan, de ahhoz, hogy a hatalomról lemondjanak, egy újabb gazdasági és politikai válság kellett.

1988 végén újabb sztrájkhullám söpört végig az országon, amit a Szovjetunió megroppanásának árnyékában már nem lehetett elfojtani. Kerekasztal-tárgyalások kezdődtek, kiírták a részben szabad választásokat, legalizálták a Szolidaritást, Jaruzelskinek pedig egy új posztot kreáltak, a köztársasági elnökit, amit 1989-től 1990-es lemondásáig viselt.

A kíméletlen tábornok mellett létezik egy konszolidáltabb Jaruzelski-kép is a lengyel társadalomban. A lakosság egy része – és nemcsak a több választást is nyert, mára jelentőségéből vesztett szociáldemokrata utódpárt hívei – pozitívnak ítélik 1981-es szerepét. A katolikus neveltetést kapott Jaruzelski képét árnyalja az is, hogy a nyolcvanas években engedélyezték a miseközvetítést a rádióban, templomok sorát emelték, és a szintén lengyel II. János Pál pápa is bizonyos megértést tanúsított iránta. (Az ellenzékiségüket nyíltan vállaló papokat persze üldözték.)

A rendszerváltás után az 1970-es tengermelléki zavargások leverése és az 1981-es hadiállapot bevezetése miatt is állt bíróság előtt, de börtönbüntetésre egyszer sem ítélték. 2011 augusztusában az egészségi állapota miatt függesztették fel az ellene folyó eljárást. Egykori ellenfelei közül többekkel kibékült. Lech Wałęsa, a Szolidaritás egykori vezetője például otthonában kereste fel régi ellenfelét, a már halálos beteg Jaruzelskit.