Orbán
15 °C
23 °C

„Külföldi ügynökök” az orosz civilek

2014.06.15. 07:47
Az orosz törvények szerint „külföldi ügynöknek” kell nevezniük magukat a civileknek, ha pénzt kapnak más országból. Lassan annyira nehéz helyzetbe kerülnek, hogy el kell hagyniuk Oroszországot. Az egész azzal kezdődött, hogy Putyin azt mondta: nem szereti a külföldről támogatott civil szervezeteket. Pavel Csikov orosz emberi jogi ügyvéddel beszélgettünk arról, hogy hogyan nehezíti meg Putyin azoknak az életét, akik nem értenek egyet vele.

Mennyire kockázatos emberi jogi ügyvédnek lenni Oroszországban?

Ha életbiztosítást akar kötni egy ilyen ügyvéd, azt azért lehet, nem úgy, mint mondjuk a katonáknak, haditudósítóknak: velük nem kötnek szerződést a biztosítók. Emberi jogi ügyvédnek lenni kisebb kockázatot jelent. De ez egy olyan munka, ahol száz százalékban átláthatónak kell lenni, és tudni kell, hogy a hatalom folyamatosan figyel. Nem engedhetsz meg magadnak egy hibát vagy botlást sem. Figyelnek rád, és ez időnként kényelmetlen.

Ha arról beszélünk, hogy börtön fenyegeti-e az ügyvédeket – ez a jelenlegi rendszerben minden oroszt fenyeget. Egy rendőr vagy egy üzletember talán még könnyebben is kerülhet börtönbe, mint egy aktivista ügyvéd.

Hogyan viszonyulnak a hatóságok önökhöz személyesen? Megfigyelik a szervezetet?

Igen, természetesen, erről beszéltem. Folyamatosan a kormány figyelmének középpontjában vagyunk. Amikor telefonon beszélünk, tudjuk, hogy lehallgathatnak. A strasbourgi bírósághoz vittünk például egy ügyet, mert

egy kamerát és mikrofont találtunk az irodánkban. Az ellenőrzések, beidézések, kihallgatások folyamatosak.

Feldúlták az irodát

„2004-ben két maszkos ember megtámadta az irodánkat és elpusztított minden felszerelést: a számítógépeinket, kameráinkat és a többit” – mondta Csikov az Társaság a Szabadságjogokért nemzetközi konferenciáján tartott előadásában pénteken.

Hozzátette, hogy az elmúlt öt évben tíz különböző ellenőrzés folyt ellenük, pedig a szervezetük csak jogászokból áll, nem csinálnak mást, mint embereket képviselnek a bíróság előtt és jogi segítséget nyújtanak.

Hogyan került ez a mikrofon az irodájukba?

Nem tudom, csak észrevettük, hogy ott van. Nem volt speciális felszerelés, egy sima kamera és mikrofon volt.

Kapnak névtelen fenyegetéseket is?

Én hál' istennek még nem kaptam, de néhány jogászunk már igen. Ők LMBT-aktivistákat képviseltek, Moszkvában és Szentpéterváron kaptak életveszélyes fenyegetéseket. Az hiszem, szélsőjobboldali radikálisoktól érkezett a fenyegetés, de eddig nem történt semmi komolyabb atrocitás, ami jó.

Putyin csak annyit mondott, hogy nem szereti a külföldről támogatott civileket

Putyin 2003-ban mondta egy beszédében, hogy nem szereti, hogy a civil szervezeteket külföldről támogatják – mondta Csikov a Társaság a Szabadságjogokért által szervezett nemzetközi konferencián tartott előadásában. 2004-ben Putyinék új civil törvényt fogadtak el, ami alapján éves jelentést kell a civil szervezeteknek készíteniük.

A civil szervezetek körülbelül 75 százaléka nem tudta teljesíteni ezt a kötelezettséget, ezért a felszámolás fenyegette őket. 2006–2007-ben aztán nagyon sok vizsgálat és ellenőrzés indult ellenük.

2008-ban Medvegyev, Putyin „liberális barátja” lett az elnök. A kampányában megígérte, hogy csökkenni fog a civilekre nehezedő nyomás, ami így is lett. 2012-ig alig indult per civil szervezetek ellen.

2012-ben, már ismét Putyin elnöksége alatt fogadták el a külföldi ügynökökről szóló törvényt. Eszerint ha egy civil szervezet külföldről kap támogatást, akár csak egy dollárt is, akkor külföldi ügynökként kell regisztrálnia magát.

Az sem számít, hogy más államtól, vagy nemzetközi szervezettől származik a támogatás. Például az Európa Tanácstól vagy az ENSZ-től érkező pénzek is a törvény alá tartoznak.

A külföldi ügynököknek (oroszul „inosztrannij agent”, az agent kémet is jelent) minden nyilvános dokumentumon, reklámban, újságcikkben fel kell tüntetnie, hogy külföldi ügynökként tevékenykedik Oroszországban. Ezenkívül adminisztratív terhekkel is sújtják ezeket a szervezeteket.

Mivel egyetlen kormánypárti szervezeten kívül senki sem akart önként regisztrálni, ezért kiegészítették a törvényt: az igazságügy-miniszter saját hatáskörben regisztrálhatja a szervezeteket a külföldi ügynökökről szóló listára. Még folynak a perek, de Csikov szerint nem kérdés, hogy ezen a nyáron vagy legkésőbb az ősszel az igazságügy-miniszter fel fogja venni a civil szervezeteket a listára, és ezután várhatóan alkalmazni kell majd a törvényt.

Hasonló szabályozást akart elfogadni Viktor Janukovics az ukrán tüntetések előtt, szintén felvetődött az ötlet Kirgizisztánban, Kazahsztánban és Örményországban is.

Magyarországon a Jobbik vetette fel a külföldről támogatást kapó civil szervezetek listázásának ötletét tavaly októberben.

Csikov szerint az orosz civil szervezetek közül többen a külföldre költözést szervezik, partnerszervezeteket alapítanak Lengyelországban, Finnországban, Belgiumban, Bulgáriában. Külföldről viszont továbbra is dolgozni fognak Oroszországban.

Adminisztratív terhek és lejáratás

Milyen hosszú időbe telik egy civil szervezet regisztrálása Oroszországban?

A törvény szerint tizennégy nap; a gyakorlatban tizennégy nap és az örökkévalóság között bármi lehet. A Pussy Riot tagjai, akik az ügyfeleink, tavaly elhatározták, hogy létrehoznak egy szervezetet, ami a fogvatartottak jogaival foglalkozik. Decembertől májusig háromszor utasították vissza a kérelmüket, két különböző orosz régióban, tehát nem tudták megalapítani a szervezetet. Most próbáljuk meg negyedszer a nyilvántartásba vételt.

2001-ben például, amikor létrehoztuk a mi szervezetünket, akkor egy hónap alatt nyilvántartásba vettek minket. Tizenöt éve tehát ez jobban működött. Tíz éve még mindig elfogadható volt, de ma szinte lehetetlen civil szervezetet nyilvántartásba vetetni.

A cégek és civil szervezetek alapításával foglalkozó társaságoknál körülbelül tízszer drágább egy civil szervezet alapítása, mint egy üzleti társaságé: akár kétezer dollárba (440 ezer forintba) is kerülhet.

Hogyan érinti a civil szervezeteket a külföldi ügynökökről szóló törvény?

Eddig csak egy szervezet regisztrálta magát külföldi ügynökként, az összes többi nem. A törvény szerint, ha egy szervezet megtagadja ezt a regisztrációt, akkor a folyamatos ellenőrzésnek van kitéve. Ennek megfelelően tavaly az ügyészség több mint 2000 civil szervezetet vizsgált.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a civil szervezetek megkapják a felszólítást, hogy regisztrálják magukat, de ezt nem teszik meg, hanem pert indítanak a felszólítás ellen. Egy ilyen per legalább féléves. Ezek az ügyek bekerülnek a médiába is: a kormányközeli sajtó úgy tudósít az ügyről, hogy egy külföldi ügynök nem akarja regisztrálni magát. Ez a civil szervezetek megítélését rontja. Az emberek pedig nem akarnak olyan szervezetekkel dolgozni, amiknek rossz a hírük.

A másik lehetőség az ügynökként való regisztráció lenne, de az sok teherrel jár és minden nyilvános dokumentumon, sajtóközleményben, könyvön, cikkben fel kellene tüntetni, hogy a szervezet külföldi ügynökként dolgozik, ami ugyanaz a szó oroszul, mint a kém. Ezeknek a szervezeteknek ráadásul éves auditot is kellene végeztetniük, ami drága, nekünk sincs pénzünk erre.

Miután a civilek nem regisztráltatták magukat, megváltoztatták a törvényt: azóta az igazságügy-miniszter felveheti a civil szervezeteket a külföldi ügynökökről szóló nyilvántartásba, hivatalból.

Tehát növelik a civilekre nehezedő nyomást?

Igen.

Mit tudnak tenni ez ellen?

Harcolni.

Nyerhetnek egy ilyen harcban?

Sok ügyet nyertünk tavaly is az ügyészség ellen. Több ügyben nyertünk, mint ahányat elveszítettünk.

Ezek az ügyek úgy néznek ki, hogy az ügyészség küld egy figyelmeztetést, hogy a civil szervezet regisztráljon külföldi ügynökként. A szervezet ezt megtagadja, és bíróságra megy. A bíróság pedig több ügyben is megállapította, hogy az ügyészség figyelmeztetése jogellenes volt.

A külföldiügynök-törvény alapján úgy tűnik, hogy Putyinnak van egy erős külföldellenes retorikája. Mióta mondja azt az orosz kormány, hogy a külföldiek a civil szervezeteken keresztül avatkoznak be a belügyekbe?

Amióta Putyin hatalmon van, ez mindig így volt. Ez az ő világlátása, egy ex-KGB-s mentalitása, aki a szovjet időkből maradt itt.

Hodorkovszkij már érezte a nyomást, amikor engem felvett

A 36 éves Pavel Csikov 1999 óta vezető emberi jogi ügyvéd Oroszországban. 2001-ben alapította meg a Kazan Human Rights Centert, 2004-ben a később bebörtönzött Mihail Hodorkovszkij (Putyin egykori ellenfeléről bővebben itt olvashat) által alapított Open Russiához ment dolgozni.

Az Agora megalapítását 2005-ben kezdeményezte, hét regionális, emberi jogi ügyvédeket tömörítő szervezetet fog össze a szövetség. 17 könyvet és több mint 50 cikket írt különböző emberi jogi témákban.

Az Agora 2005 és 2010 között az emberi jogok megsértése miatt több mint 250 állami tisztviselő elítélését érte el, köztük ötven rendőrét. Őket kínzás, jogellenes letartóztatás és korrupció miatt büntették meg. A karrierjéről is kérdeztük:

Hogyan lett emberi jogi ügyvéd?

Végzős voltam a jogi egyetemen a kilencvenes évek végén, és egy emberi jogi szervezethez mentem gyakorlatra, aztán különböző hasonló szervezeteknél dolgoztam. 2003-ban Moszkvába hívott Mihail Hodorkovszkij, hogy az által alapított emberi jogi szervezetet vezessem. Ez két hónappal azelőtt volt, hogy letartóztatták. 2005-ben aztán létrejött az emberi jogi szervezetek szövetsége, ezt vezetem azóta, tehát immár kilenc éve.

Miért döntött úgy, hogy egy emberi jogi szervezethez megy gyakorlatra?

Ez volt az egyetlen munka, amit találtam. Nem álmodoztam arról, hogy emberi jogi aktivista leszek, de ezt a lehetőséget találtam. Ma már látom, hogy Oroszországban jobb ezzel foglalkozni, mint mondjuk bírónak lenni. Ez sokkal szabadabb, a magad ura lehetsz, az életemet és a karrieremet is saját magam irányíthatom. Így is lehet az ember ismert és befolyásos, anélkül, hogy bíró, ügyész, rendőr lenne. A jelenlegi helyzetben semmiképp sem lennék rendőri vagy igazságszolgáltatási tisztviselő.

Miért nem lett például gazdasági ügyekkel foglalkozó ügyvéd?

A pénz nem annyira érdekel. A szakmai munka, a szakmai sikerek sokkal többet jelentenek nekem, mint a pénz. Nem a pénz motivál engem.

Hodorkovszkij a Jukosz olajvállalat elnöki széke mellett egy nagynevű alapítvány, az Open Russia vezetője is volt abban az időben. Az Open Russia egészségüggyel, oktatással is foglalkozott például.

2003-ban, amikor a cége és ő maga a csapatával együtt nyomás alá került, elhatározta, hogy alapít egy emberi jogi szervezetet, ami a rendőrségi túlkapásokkal foglalkozik. Ekkor kerestek meg engem.

Tehát ő személyesen is érezte a nyomást, amikor emberi jogi szervezetet hozott létre?

Igen.

Az orosz emberek hisznek neki?

Az oroszok támogatják Putyint, újra egy szuperhatalomban akarnak élni. Nem érdekli őket a gazdasági helyzet, Oroszország politikai súlya érdekli őket. A Szovjetunióról ábrándoznak.

Ebben a tervben azok a civil szervezetek, akik külföldről kapnak támogatást, „belső ellenségek”. Belső ellenségek vagyunk mi is. Könnyű a kormánynak azt mondania, hogy nézzék: itt vannak ezek az emberek, meg ezek a szervezetek, akik alá akarják ásni a hagyományos értékeinket, a nemzetbiztonságot, blablabla, és az összes hasonló hülyeség.

Érzékeli személyesen is ezt? Ha valaki megtudja önről, hogy egy civil szervezetnek dolgozik, hogyan reagál erre?

Oroszországban úgy mondjuk ezt, hogy van az „internet-párt” és a „tévé-párt”. Az oroszok kilencven százaléka túlnyomórészt az állami tévéből tájékozódik, amit a kormány irányít. A maradék, az „internet-párt”, ők azok, akik hozzáférnek a nethez, és onnan tájékozódnak.

A fiatal, tanult emberek, akik interneteznek, akik ott olvassák a híreket, ők értik, hogy kik vagyunk, ismerik az Agorát, és tudják, hogy mit csinálunk. Ezek között az emberek között én egy ismert ember vagyok. A „tévépárt” tagjai közt nem számítok, azok, akik söröznek és tévét néznek, nem ismernek.

Aztán ha valami rossz történik velük, például megverik a rendőrök, vagy a rokonuk meghal a börtönben, végső soron ugyanúgy nálunk kötnek ki. És mi természetesen segítünk nekik is, és így változik meg a véleményük.

Finanszírozás

Ismeri a magyar civil szervezeteket vagy a magyar szabályozást?

Nem nagyon, hallottam a Norvég Alap körüli problémákról, de nem különösebben ismerem a magyar szabályozást.

A norvégok Oroszországban is osztanak szét pénzt. Mi a Norvég Alappal és a Helsinki Bizottsággal dolgozunk együtt, ezek nagyon sok projektet és szervezetet támogatnak. Az orosz kormány eddig még nem mondott semmi rosszat a norvég kormányról, vagy az alapról, de meglátjuk mi lesz.

Hogyan finanszírozzák a működésüket?

Vannak saját forrásaink, még kormányzati pénzt is kapunk. Az elmúlt öt évben körülbelül háromszázezer dollárt (66 millió forintot) kaptunk a kormánytól. Tavaly a bevételeink húsz-huszonöt százaléka származott kormányzati forrásból.

A kormány is támogatja az emberi jogi szervezeteket?

Putyin úgy döntött, hogy támogatni fogja ezeket a szervezeteket. Egy 500 millió rubeles (3,2 milliárd forintos) alapot hozott létre, hogy emberi jogokkal foglalkozó projekteket támogassanak. Cserébe azt akarták, hogy mondjunk le a külföldi támogatásokról. Ezzel akarták elérni, hogy lojálisabbak legyünk Putyinhoz.

Mi elfogadtuk ezt a pénzt – miért ne? De megtartottuk a külföldi forrásainkat is, továbbra is ez képezi a bevételeink többségét. Kapunk pénzt nemzetközi szervezetektől, például az EU-tól, az ENSZ-től is, a többi magánalapítványoktól érkezik. Némi pénzt kapunk külföldi kormányok alapítványaitól is.

Tudnak pénzt gyűjteni az átlagemberektől Oroszországban?

Körülbelül tízezer dollárt (2,2 millió forintot) gyűjtöttünk tavaly egy internetes crowdfunding kampánnyal. Ennek ellenére nem hiszem, hogy ez lehetne az alapja a működésünknek. Túlságosan is bizonytalan ez a bevétel, ennek nincs kultúrája Oroszországban, nagyon sok munkát emésztene fel, amihez jelenleg nincs elég erőforrásunk.

Vannak újságírókat és a sajtószabadságot érintő ügyeik?

Igen, például újságírók elleni fizikai erőszakkal kapcsolatos ügyek. A Kommerszant egyik íróját Oleg Kasint például három és fél évvel ezelőtt verték meg brutálisan. Őt mi képviseljük az eljárásban, egyelőre nem találtak tettest. Egyébként nem nagyon hiszem, hogy bárkit is valaha felelősségre fognak vonni ebben az ügyben.

Olyan újságírókat is képviselünk, akiket a rendőrség elleni gyűlöletbeszéddel vádoltak meg. A legtöbb ügyfelünk nem újságíró, hanem aktivista vagy civil szervezet. Bloggereket is képviselünk, őket például rágalmazással vagy a jó hírnév megsértésével vádolják meg.