Sosem látott kivégzéshullámra készül Amerika

Még a halálbüntetésügyben sokat látott Texasban sem fordult elő soha olyan, mint amire most Arkansas állam készül: április 17. és 27. között, 11 nap leforgása alatt 7 (az eredeti terv még több, 8 lett volna) elítélten tervezik végrehajtani a halálbüntetést. A rohamtempó oka: április végén lejár a szavatossága a méreginjekció egyik összetevőjének, a midazolám-készletnek, és tartanak tőle, hogy nem lesz könnyű pótolni.

Arkansasban a gyakorlatban 12 éve, 2005 óta nem hajtottak végre kivégzést, de a törvény szerint egyébként egy három komponensből álló méregkoktélt alkalmaznak. Ennek az egyik eleme a nyugtató és fájdalomcsillapító hatású midazolam, aminek az a szerepe, hogy elkábítsa az elítéltet, mielőtt megkapja a légzésbénulást majd a szívleállást okozó szert.

Gyógyszerhiánnyal tesznek keresztbe

Nem újdonság, hogy a méreghiány keresztbe tesz az amerikai kivégzéseknek. Már 2014-ben írtunk róla, hogy a halálbüntetést ellenző EU-nak pár éve sikerült olyan eszközhöz nyúlni, ami hatékony tiltakozás az USA gyakorlata ellen: megtiltották a méreginjekciók egyik összetevőjének az exportját, az amerikai börtönök pedig szép lassan kifogynak a készleteikből. Tavaly például Arizonában kellett átmenetileg felfüggeszteni a halálbüntetések végrehajtását midazolam-hiány miatt, miután a kivégzések ellen tiltakozó szervezetek nyomására az EU-ban és az USA-ban húsz gyógyszergyár hagyott fel a gyártással.

Arkansasban is a beszerzési nehézségek voltak az okai - jogi problémák mellett - annak, hogy 2005 óta nem végeztek ki senkit, írta az NBC az ügyet körüljáró cikkében. Ha a 7 kivégzést most a tervnek megfelelően áprilisban tényleg végrehajtják, a halálsor majdnem negyede kiürül. Olyan férfiakról van szó, akik jellemzően nagyjából húsz éve ülnek már. 

A kivégzéseket úgy ütemezték, hogy naponta kettőt hajtanak végre: április 17-án, 20-án és 24-én, 27-én is kettő lett volna, ha Jason McGehee nem kap haladékot. A Death Penalty Information Center - NBC által idézett - adatai szerint ezt a tempót eddig legjobban Texas közelítette meg, ahol 1997 májusának és júniusának fordulóján egy hónap alatt hajtottak végre 8 sikeres kivégzést.

hívta fel rá a figyelmet az NBC. A kritikus hangok szerint két nagy probléma van ezzel, és a kettő összefügg. Az egyik a kivégzéseket végrehajtókra nehezedő mentális teher. A másik a hibalehetőség megnövekedése.

Heti legfeljebb egy kivégzés az ajánlásban

A midazolammal eddig is akadtak már gondok, néha előfordul, hogy nem tudja eléggé kiütni az alanyt. Ha pedig ez nem jön össze, az embertelen szenvedéssel járhat, mert a koktél másik két összetevője okozta fájdalmat ekkor érezni fogja az elítélt. Óriási felháborodás kísérte például 2014-ben a Clayton Lockett-esetet: az elítélt vénájának szétrepedése miatt le kellett állítani a kivégzést Oklahoma államban. Az ügy morbid fordulata volt, hogy úgy negyven perccel a leállított kivégzés után Clayton Lockett szívrohamban meghalt.

Akkor az esetet kivizsgáló hivatal arra jutott: a történtekhez hozzájárult az is, hogy egyetlen estére két kivégzés volt beütemezve, és a személyzetre a szokottnál is nagyobb nyomás nehezedett. A Lockett-ügy kapcsán az oklahomai hivatal megfogalmazott egy ajánlást, hogy egy héten egynél több kivégzést ne hajtsanak végre.

Erre is hivatkozik az a nyílt levél, amelyet március végén küldött el 23, egykor a büntetés-végrehajtásban dolgozó szakember Arkansas állam republikánus kormányzójának, Asa Hutchinsonnak. A levélben azt kérik a kormányzótól, gondolja át újra a kivégzések az ütemezését. Az aláírók közül többeknek van saját tapasztalata arról, milyen részt venni egy halálos ítélet végrehajtásában. Szerintük ilyen sok kivégzés ilyen rövid idő alatt nemcsak a hibák elfordulási valószínűségét növeli, nemcsak aláássa a büntetés-végrehajtás professzionalizmusába vetett közbizalmat, hanem szükségtelen stressznek és traumának teszi ki a levezénylő személyzetet is.

A hóhérok sem bírják

A hóhérokra nehezedő nyomásról, pontosabban az Arkansasban tervezett kivégzéshullámnak erről az aspektusáról részletes cikket író Guardiannak nyilatkozott egy Allen Ault nevű férfi, aki Georgiában dolgozott a büntetés-végrehajtásban, és 1994-95-ben összesen öt alkalommal adta ki az utasítást a villamosszék beindítására. Ault az ötödik kivégzés után összeroppant, felmondott és olyan munkát választott az igazságszolgáltatásban, ahol nincs semmi dolga a halálbüntetéssel. Az emlékek viszont azóta is kísértik, a Guardiannak arról beszélt, még mindig rémálmai vannak. Szerinte katasztrófa, ami Arkansasban közeledik.

Ault úgy érezte, amit ő tett, bizonyos szempontból még rosszabb, mint amiért a kivégzettek a halálbüntetést kapták: teljesen védtelen emberekkel végzett egy vastag könyv útmutatásai alapján, az egész alaposabban ki volt tervelve, mint bármi, amit a villamosszékben ülők elkövettek.

Ault személyesen ismer három olyan kivégzésekben részt vett embert, aki öngyilkosok lettek. A Guardian cikke hivatkozik egy tavaly bemutatott dokumentumfilmre is. Annak az egyik szereplője egy Craig Baxley nevű ember volt, aki személyesen volt felelős legalább 8 elítélt méreginjekció általi kivégzéséért. Baxley később öngyilkosságot kísérelt meg és rengeteg gyógyszert szed a mai napig poszttraumás stressz zavarra és depresszióra. 

A lap megkereste az arkansasi kormányzó hivatalát egy csomó kérdéssel arról, mit akar kezdeni a kivégzésekben részt vevőkre nehezedő extra nyomással, hogyan akarják megvédeni őket.

A részletek titkosak

Hutchinson szóvivője nem válaszolt, csak annyit mondott, hogy a kormányzó nem akar nyilatkozni a témában a kivégzések végrehajtása előtt, mert szerinte nincs mit megvitatni, neki kötelessége a bíróságok által kiszabott halálbüntetéseket végrehajtatni. A szóvivő egyébként az NBC szerint korábban azt mondta, hogy szerinte nem lesz stresszes nyolc embert kivégezni 11 nap alatt, sőt, a folyamat hatékonyabb lesz és kevesebb lesz a hiba. A kivégzések végrehajtását ugyanakkor titkolózás övezi, az NBC hiába próbálkozott kitartóan azzal, hogy részleteket tudjon meg a folyamatról magáról, elutasításba ütköztek.

A 7 elítélt még nem adta fel, hogy jogi úton megpróbálja megakadályozni a kormányzót a terv végigvitelében. Ügyvédeik azzal érvelnek, a kivégző személyzetre nehezedő nyomás és a sietség megnöveli a kockázatát annak, hogy a halálraítéltek alkotmányellenes módon kegyetlen bánásmódnak, szükségtelen szenvedésnek legyenek kitéve.

Borítókép: Paul Buck / AFP.