Mi az a Guam, amit éppen nagyon szétbombázna Kim Dzsongun?

Amióta az amerikai hírszerzés szerint Észak-Korea akár atomhatalommá is válhatott mostanában titokban, azóta elég keményen felerősödött a két ország közötti üzengetés. Előbb Trump fenyegetett, aztán Észak-Korea üzent vissza, hogy bármikor lebombázhatja Guamot.

Guam egy 540 négyzetkilométeres, nagyjából budapestnyi méretű szuverén USA-terület a Csendes-óceán nyugati részén, amit az Egyesült Államok stratégiai katonai támaszpontnak használ.

Nagyjából a harmadát az amerikai hadsereg irányítja, hatezer katona állomásozik épp ott, írja a Guardian. Délen van a haditengerészeti és parti őrségi bázis, északon pedig légitámaszpont, ezt a vietnami háborúban is használták. A szigetet az amerikai hadsereg Thaad nevű rakétaelhárító rendszere védi. Hétfőn két amerikai B-1B bombázó szállt fel Guamról, hogy csatlakozzanak japán és dél-koreai kollégáikhoz egy gyakorlatra. Júliusban is innen szálltak fel az amerikai gépek, hogy keménykedjenek kicsit egy átrepüléssel. 

Az elhelyezkedése kiválóan alkalmas arra, hogy Phenjan kézenfekvő célpontja legyen, épp elérik a 3000 kilométerre fekvő észak-koreai közép- és nagy hatótávolságú rakéták, ráadásul ugye katonai jelentősége is lenne, hogy nem csak egy lakatlan kopár sziget szétbombázásával izmozhatna az észak-koreai vezetés.

A sziget egyébként rettentő távol van minden lakott területtől: a legközelebbi ember 900 kilométerre, Mikronézián él, aztán Pápua Új-Guinea van még a „közelben”, 2200 kilométerre. A Fülöp-szigetek és Japán 2600 kilométerre található. A 162 ezres lakosság 40 százaléka csamorró (maláj-polinéz), 25 százalék filippínó. A fő nyelvek az angol és a csamorró. A szigetnek az amerikai jelenlét a második legfontosabb bevétele a turizmus után, attól még ugyanis, hogy támaszpont van ott, az óceánpartjuk homokos, az ég kristálytiszta kék – legalábbis a helyi turisztikai iroda reklámszövege szerint. 

Került elő onnan évtizedekig bujkáló japán katona, adtak 215 kilós olimpikont, és ott él a Harry Potterről elnevezett rák is, mint az a guami cikkeink gyors átfutásából kiderül.

Guamot 1565-ben a spanyolok szerezték meg, majd a spanyol–amerikai háborúban, 1898-ban lett amerikai terület. A második világháborúban Japán két és fél évre elvette, majd visszakerült az amerikaiakhoz. Saját választott kormányzója, kis parlamentje is van, valamint szavazati joggal nem rendelkező delegáltja az amerikai képviselőházban. A lakosai nem fizetnek amerikai adót, nem szavaznak az amerikai választásokon (de például a demokrata párti elnökjelölési csatában igen), és amerikai állampolgároknak születnek.

Nem valószínű, hogy beváltják a fenyegetést

A CNN a gyorselemzésében azt írja, hogy azért valószínűleg nem kell aggódniuk a guamiaknak (sem), ugyanis sem Trump, sem Kim Dzsongun nem fogja elkezdeni mostanában a csapásmérést. Az amerikaiak azért nem, mert hetekbe, de inkább hónapokba telik, míg megoldják a szükséges logisztikát, evakuálják a Dél-Koreában élő amerikaiakat, növelik a környékbeli katonai erőket.

Észak-Korea pedig azért nem fog odacsapni, mert Kim Dzsongun szeret fenyegetni ugyan, de a rakétáit még nem tesztelte éles körülmények között, nem tudhatja, mennyire pontosak, ráadásul, ha lép egy ilyet, akkor az Egyesült Államok tényleg úgy odapörköl, hogy a diktátor eltűnik a térképről, amit ő maga sem akarhat. Persze ettől még tesztelhet rakétákat, csinálhat ijesztő hadgyakorlatokat. De egy guami csapás nem az a kaliber, amit meg tud úszni.