Hiába könyörgött neki mindenki, Trump mégis elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának

Donald Trump magyar idő szerint szerda délután bejelentette, hogy az izraeli nagykövetség Tel-Avivból Jeruzsálembe költözik, és elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként. Az elnök szavai szerint szerdai bejelentésével új fejezet kezdődik az izraeli-palesztin konfliktushoz való hozzáállásban.

„Amikor elfoglaltam az elnöki széket, megígértem, hogy nyitott szemmel és friss gondolkodással fogok közelíteni a világ előtt álló kihívásokhoz. Nem tudjuk megoldani a problémáinkat, ha ugyanazokból a bukott feltételezésekből indulunk ki és a múlt bukott stratégiáit ismételjük", mondta az elnök.

Trump azonban azt is hozzátette, hogy továbbra is támogatna egy kétállami megoldást a konfliktusra, amennyiben arról mindkét fél megegyezik.

A döntés nem érte meglepetésként a közvéleményt, mivel Trump előre tájékoztatta az érintetteket arról, hogy mire készül. Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök szerint történelmi jelentőségű Trump bejelentése, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) szerint lerombolta a kétállami megoldást, a franciák és a törökök is elítélték a lépést. Nemzetközi reakciók itt>>>

A beszéd után viszont Trump a New York Times szerint egyelőre elődeihez hasonlóan hivatalosan blokkolta a Kongresszus által 1995-ben megszavazott Jerusalem Embassy Act nevű határozat életbe lépését, ami előírja az amerikai nagykövetség költözését, illetve elkülöníti az új képviselet kialakításához szükséges forrásokat.

Igen, a határozat dátumát nem írtam el, mert a határozat életbe léptetését 22 éven át minden elnök felfüggesztette. Erre a hivatkozási alapot az szolgáltatta, hogy a törvényhozás egy elnöki jogkörbe tartozó ügyben – egy idegen állam szuverenitásának elismerése - hozott döntést. De a felfüggesztés valódi oka az volt, hogy Clinton, az ifjabbik Bush és Obama is el akarta kerülni a költözés kiváltotta politikai vihart. Most Trump bejelentette a költözést, de szakértők szerint ez a gyakorlatban még évekbe telhet, ezért írta alá ő is egyelőre a felfüggesztést.

Első ránézésre persze nem tűnik olyan vészesnek, ha az amerikai diplomatákat egyik izraeli metropoliszból a másikba akarják költöztetni. Sőt, kifejezetten logikusnak tűnik, hogy nem kell minden egyes izraeli hivatal meglátogatásához egy órát utazni – hiszen az összes izraeli állami intézmény már 1949 óta Jeruzsálemben működik.

Mi lehet a baj egy költözéssel?

Csakhogy Jeruzsálem nem egy egyszerű város, hanem a világ egyik legősibb települése, három világvallás szent helye, egy etnikailag, kulturálisan, politikailag és közigazgatásilag egyaránt összetett helyzetben lévő metropolisz, ahol egy beléptetőkaput nem lehet úgy felszerelni, hogy abból ne legyen regionális válság.

Igen, Jeruzsálem ténylegesen Izrael fővárosa, és a város egészét a zsidó állam szervei ellenőrzik. De van azért jó pár csakhogy:

• a gyarmati Palesztinát felosztó ENSZ-határozat a várost eredetileg közös izraeli-arab fennhatóság alatt képzelte el, nyugati felét 1948-ban cionisták foglalták el, keleti felét Jordánia, és csak 1967-ben, a hatnapos háború óta ellenőrzi teljes egészében Izrael. És azóta hiába tette meg 1980-ban a zsidó állam alaptörvényében is „teljes és egységes” fővárosává, ezt a lépést az ENSZ Biztonsági Tanácsa kapásból annexiónak minősítette, és semmissé nyilvánította (méghozzá az USA tartózkodása mellett).
• a város egyébként sem tisztán zsidó jellegű, az elmúlt évek vallásilag-politikailag motivált folyamata ellenére 850 ezer lakójának mintegy 35 százaléka palesztin, és van néhány ezer keresztény is.
• ráadásul a Rámállahban székelő Palesztin Hatóság szerint Kelet-Jeruzsálem Palesztina fővárosa, és ezen értelmezésben szilárdan a palesztinok mögött áll az összes iszlám ország. Egyébként azt azért érdemes megjegyezni, hogy a Palesztin Hatóság 1993-ig még Izrael létét sem ismerte el, szóval értelemszerűen egész Jeruzsálemre igényt formált, még akkor is, ha annak de facto egyetlen négyzetmétere sem volt az övé.
• Az izraeli-palesztin megbékélést célzó egyezmények, az 1993-as oslói békemegállapodás és a 2003-as Út a békéhez is leszögezik, hogy Jeruzsálem státuszát a két fél közötti tárgyalásokon kell rendezni.
• a vitatott státusz miatt az összes nagykövetség Tel-Avivban működik, Jeruzsálemben csak alacsonyabb rangú képviseletek működnek

Ezekből a csakhogyokból talán már felmérhető, hogy a jeruzsálemi költöztetésnek óriási szimbolikus jelentősége van. Ezzel ugyanis az USA lemond arról, hogy az érintettek kezébe adja a – persze, iszonyú bonyolult – helyzet megoldását, és leteszi a voksot az egyik oldal álláspontja mellett; tudniillik, hogy

És mivel a világ vezető hatalmáról van szó, ezért döntése több tucatnyi követőre találhat, azaz éveken belül Jeruzsálem státusza lekerül a politikai napirendről. Amellett meg tovább mérgezheti az amúgy is sok rosszhiszeműséggel – illetve palesztin oldalról azért ne felejtsük: számos konkrét terrorcselekménnyel – terhelt izraeli-palesztin viszonyt.

Elvileg bármi lehet, de a bármi nem minden

Egyelőre azonban nem úgy tűnik, mintha az Egyesült Államokat sokan akarnák követni: még legközelebbi szövetségesei is elítélik Donald Trump döntését – beleértve Franciaországot, Németországot, de még a külpolitikai kérdésekben pártállástól függetlenül reflexszerűen Amerikával együtt mozduló Nagy-Britanniát is. Ők nem is elsősorban azt sérelmezik, hogy az amerikai döntés gyengíti a nemzetközi jog érvényességét, hanem azt, hogy

Ettől tartanak az Izraellel az utóbbi évtizedekben egyre jobb viszonyt ápoló szunnita-arab országok is, mint például a Jeruzsálemet 1967-ig ellenőrző, de arról Ciszjordániával együtt lemondó Jordánia. Abdullah király személyesen figyelmeztette Trumpot, hogy

Jeruzsálem a stabil béke kulcsa nem csak a régió, hanem az egész világ számára.

Ebben egyetértenek Abdullahhal az izraeli arab pártok is, Ajmán Odeh, a Knesszet arab pártjait tömörítő Egyesült Lista vezetője például „politikai pirománnak” nevezte Trumpot, aki

az egész régiót lángba boríthatja őrületével.

Odeh szerint az USA azzal, hogy teljesen magáévá tette Jeruzsálem státuszának izraeli értelmezését,

elvesztette a lehetőséget, hogy a palesztin-izraeli tárgyalások támogatójaként vagy döntőbírájaként léphessen fel.

Egy másik izraeli arab képviselő, Ahmed Tibi pedig azt mondta, hogy „az USA bebizonyította, hogy maga is a probléma részét jelenti”.

A leginkább érintett Palesztin Hatóság felé szinte sértés volt Trump döntése; és nem is feltétlenül a tartalma miatt, hanem amiatt is, hogy az USA képtelen volt előállni egy olyan ajánlattal vagy béketervvel, mely megédesítette volna a palesztinok számára a keserű pirula lenyelését.

Mahmud Abbász elnök ezért is vizionálta a békefolyamat végét. A palesztin „nemzeti és iszlamista szervezetek” ráadásul közös közleményben jelentették be három napon át tartó tiltakozássorozatukat, a Harag Napjá-t, és arra kértek minden szimpatizánsukat, hogy világszerte vonuljanak az izraeli diplomáciai képviseletek elé. A Palesztin Hatóság, de még a Gázai övezetet ellenőrző terrorszervezet, a Hamász (mely idén ősszel ásta el a csatabárdot a Palesztin Hatósággal) is kényes helyzetben van;

mivel amellett, hogy nincs komoly kényszerítő eszközük Izraellel szemben, egy új intifádával gyorsan el is veszthetik a jelenleg mellettük álló nemzetközi közvélemény szimpátiáját.

Senki nem várhatott mást Trumptól

Donald Trumpra politikusi karrierje előtt jellemző volt, hogy zsidó ellenfeleivel szemben nem spórolt az antiszemita kiszólásokkal, de republikánus politikusként már teljesen magáévá tette az izraeli jobboldalnak tetsző külpolitikai alapvetéseket, és „Izrael legnagyobb barátjaként” emlegette önmagát. Ezzel egyébként - ritka kivételként – nem ütött el a republikánus fősodortól, mely a kereszténység és zsidóság közös értékplatformján állva hagyományosan szoros együttműködést ápol a Likuddal – például az Obama által megkötött iráni atommegállapodás elleni manőverekben.

Az Izrael-párti imázs kialakításában nagy segítségére volt Trump veje, a vallásos zsidó Jared Kushner is, akit elnökként közel-keleti főmegbízottnak is kinevezett. Ezt a lépést még be lehetett tudni az elnök nepotizmusának, az azonban már egyértelmű jelzés volt, hogy már 2016 végén kijelölte saját csődgondnokát, David Friedman ügyvédet izraeli nagykövetnek. És nem azért, mert Friedman semmilyen diplomáciai tapasztalattal nem rendelkezik, hanem azért, mert azonnal leszögezte, hogy alig várja, hogy megkezdhesse a munkát „Izrael örök fővárosában, Jeruzsálemben”.

A Trumpnak a kampány alatt izraeli ügyekben tanácsot adó ügyvéd egyébként azokat a liberális zsidókat, akik a palesztinokkal való kiegyezés és a kétállami megoldás hívei, a náci lágerekben az SS által a többiek vezetésével megbízott zsidó kápóknál is rosszabbnak nevezte. Hasonló ellenérzéseket váltott ki palesztin körökben az is, amikor Trump a közel-keleti ügyekben is illetékes nemzetközi főtárgyalóvá nevezte ki azt a Jason Greenblatt-et (szintén a Trump-vállalatcsoport egyik ügyvédjét), aki szintén támogatta a telepesmozgalmat.

Nem csoda, ha az Obamával gyakran a személyeskedésig elmenő haragban lévő Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök kiválóan megtalálta a hangot Trumppal. Az izraeli kormány pedig az elnökválasztás után pár nappal – tudván, hogy Washington legalább négy évig nem fog tiltakozni - nagy erővel fogott hozzá az addig visszafogottabb ciszjordániai expanziónak, és kapásból 7000 új kelet-jeruzsálemi lakás építését jelentette be. 2017 folyamán pedig folytatódott az az aggályos tendencia, hogy a Jordán nyugati partján található 2,5 milliós Palesztin Hatóságot lényegében elkülönült enkávékra szabdalja fel a mára nagyjából 500 ezer lakost számláló zsidó telepesövezet, és az egyre távolabbi jövőbe űzi az elvileg mindkét fél által vágyott kétállami megállapodás lehetőségét.

Ezért is volt feltűnő, hogy Trump nem élt az amerikai követség áthelyezésének első lehetőségével, és januárban meghosszabbította a moratóriumot (és könnyen lehet, hogy most is csak az Oroszországgal folytatott összejátszás miatti nyomozás fejleményeit akarja megkontrázni egy kis botránnyal).

Beáldozták a palesztinokat egy titkos szövetségért?

A palesztin szervezetek egyik fő reménysége az arab és/vagy iszlám államok lobbiereje, ezért is kérték az Öböl-menti Tanács és a Iszlám Együttműködési Szervezet összehívását.

Csakhogy a New York Times hétvégén megszellőztetett értesülései szerint pont a vezető szunnita hatalom, Szaúd-Arábia nemrég még erősebbé vált erős embere, Mohamed bin Szalman trónörökös gőzerővel dolgozik egy Izrael és az Egyesült Államok részvételével megvalósuló Irán-ellenes tengely létrehozásán. Ennek első lépése a palesztin kérdés megoldása lenne, méghozzá egy olyan rendezési terv elfogadtatásával, ami

A Palesztin Hatóságnak Mohamed herceg - előbb Jared Kushnerrel megtárgyalt, majd Mahmúd Abbásszal egy novemberi rijádi rapporton ismertetett - terve alapján lényegében el kellene fogadnia a kész tényeket, azaz azt, hogy egy szétszabdalt területen, korlátozott jogkörökkel kell kormányoznia. A legtöbb ciszjordániai zsidó telep megmaradhatna, még azok is, melyeket a nemzetközi közvélemény – köztük persze a szaúdiak is – illegálisnak tartanak. A palesztinoknak le kéne mondaniuk Kelet-Jeruzsálemről is, helyette Jeruzsálem egyik fallal leválasztott elővárosa, Abu Disz lenne a kormányzati székhely.

A terv létét hivatalosan minden fél cáfolta, de informálisan nagyon sok helyről megerősítették. A hírek arról szólnak, hogy Mohamed bin Szalman azért akarja gyorsan és az Egyesült Államoknak és Izraelnek tetsző módon letudni a palesztin kérdést, hogy ezzel szerezzen lendületet az Irán elleni határozott fellépésnek. Ugyanis mindhárom hatalom - bár más-más okból - a síita teokráciát tartja a legfőbb regionális fenyegetésnek, csakhogy eddig erőfeszítéseiket nem hangolták össze; Rijád ezen akar változtatni, akár azon az áron is, hogy lényegében ejti a muszlim országok számára eddig prioritással bíró palesztin ügyet.

Irán egyébként némi kajánsággal szemléli a történéseket, Ali Khameini ajatollah szerdán azt nyilatkozta, hogy Trump döntése mögött „az elkeseredés és idiotizmus” lappang, mivel az USA keze meg van kötve, és képtelen elérni stratégiai céljait. 

Borítókép: Jeruzsálem óvárosa. Fotó: Ronen Zvulun / Reuters.