Rafael
17 °C
32 °C

Bénultságot hozhat az olasz választás

K EPA20180301235
2018.03.04. 07:45 Módosítva: 2018-03-04 09:40:19

Az olasz választások sosem egyszerűek, de most ha lehet, még a szokásosnál is bizonytalanabb a vasárnap reggel 7-től este 11-ig tartó képviselőházi és szenátusi választások kimenetele.

A 81 éves Silvio Berlusconiból miniszterelnök biztosan nem lesz, de megint ő akarja keverni a lapokat az együtt a legtöbb szavazatra esélyes jobboldali szövetség élén, amit az elmúlt években az olasz politika hagyományos berendezkedését felborító, elitellenes és újpopulista mozgalomból a legnagyobb párttá növő 5 Csillag Mozgalommal, és annak 31 éves miniszterelnök-jelöltjével állított szembe. A kormányzó baloldal látványosan elintézte magát az elmúlt években, de mégsem zárható ki teljesen, hogy valamilyen formában a hatalom közelében maradjon.

A most vizsgázó új választási rendszer, és az is megkavarhatja az esélyeket, hogy az olaszok 37 százaléka bizonytalannak mondta magát az utolsó felmérésekben. Ha a felmérésekben jelzett erőviszonyok maradnak, akkor hétfőtől jó eséllyel komoly alkudozásokra és helyezkedésre lehet számítani, miközben az uniós vezetők és a piacok aggódva figyelik, hogy jön-e újabb patthelyzet és politikai bénultság az eurózóna harmadik legnagyobb, nem kevés kihívással szembenéző gazdaságában.

Három blokk szemtől szemben

A választás előtti utolsó, február 16-án publikált felmérésekben sem változott lényegesen az előző hónapokban kialakult állás: a legnagyobb párt a 2013-as választáshoz hasonlóan az 5 Csillag Mozgalom (M5S) lehet majd 28 százalékkal. Az eddig kormányzó Demokrata Pártot (PD) 22 százalékra mérték, a vele szövetséges kisebb balközép pártokkal együtt 27,4 százalék körül végezhet. Ugyan a Berlusconi-féle Hajrá Olaszország (Forza Italia) és a vele szövetséges Északi Liga is 16 és 14 százalékon állt, de az Olasz Testvérekkel, és több kisebb párttal kiegészülve a jobboldali blokkot 36,8 százalékra jósolták, ezzel a legtöbb képviselői helyük lehet. Csakhogy a kormányalakításhoz legalább 40 százalék kellene, ezért a bizonytalanok végső döntésén is sok múlik majd.

Mint korábban írtuk, a baloldal a nagy elánnal induló, de aztán földbe álló Matteo Renzi politikájáról is szóló 2016-os népszavazás bukása óta nem találja magát. Az akkor még a helyzetet kihasználó, és felfelé ívelő M5S lendülete viszont többek között korrupciós botrányok miatt is valamelyest megtört, így meglepetésre Berlusconi mozgalma tudott újra erősödni. Már a június végi helyhatósági választásokon is az Északi Ligával együtt felálló jobbközép tudott tarolni, és a november elején Szicíliában tartott tartományi választások is nekik kedveztek. A mostani felálláshoz vezető eseményekről itt írtunk bővebben>>>

Erőszakos tüntetésekkel zárult a kampányidőszak

A gazdasági oldalról hiába volt 2017-ben csekély növekedés, és optimistábbak az olaszok a jövőt illetően, mert a Foreign Policy szerint számos területen égető strukturális reformokra lenne szükség. Az államadósság 2300 milliárd euróra, GDP-arányosan a görögök után a másodikra duzzadt, a bankrendszer túlságosan ingatag, a munkanélküliség pedig hiába csökkent valamelyest, még mindig messze a 2008-as válság előtti szint felett van, a 25 év alattiak között pedig minden harmadik olasznak nincs munkája. A déli területeken a korrupció is komoly problémát jelent.

A gazdasági problémák mellett azonban főként a migrációs helyzet került a középpontba a kampányban. Több mint 600 ezer bevándorló és menekült érkezett Észak-Afrikából a legutóbbi parlamenti választások óta, és az ENSZ migrációs szervezetének (IOM) adatai szerint 2017-ben is 114 ezren keltek át a Földközi-tengeren. Az olasz migrációs nyomásról készült riportjainkat itt olvashatja el>>> A kormányzó balközép alatt a migrációs nyomást uniós közreműködéssel valamennyire sikerült leszorítani –  de ennek megvolt az ára, és részben a spanyolok felé tolták a feladatot. „Az olaszok az elsők” jelszóval kampányoló Északi Liga tömeges deportálásokat lengetett be, de Berlusconi is azt ígérte, hogy 600 ezer érkezőt fog elküldeni az országból.

A helyzet azután lett még a korábbinál is feszültebb, hogy február elején egy neofasiszta politikai erőkhöz köthető férfi afrikai migránsokra lőtt Macerata városban. A CNN szerint az eset után arról is komoly vita indult, hogyan viszonyul az ország a fasiszta múltjához. Az utolsó hetekben több városban, Milánóban, Torinóban, Rómában és Palermóban is

voltak utcai megmozdulások, erőszakos összecsapások szélsőséges jobboldali, neofasiszta, és baloldali csoportok, valamint a rohamrendőrök között.

Politikusokat is értek fenyegetések: a rasszizmus ellen nyíltan felszólaló Laura Boldrini házelnök egy borítékban egy töltényhüvelyt kapott, míg egy kisebb szélsőjobboldali, migránsellenes párt egyik vezetőjét baloldali aktivisták támadták meg.

Berlusconi bedobta magát

A kialakult helyzetben a 81 éves, tavaly szívműtéten átesett Silvio Berlusconinak annak ellenére sikerült visszalavíroznia magát az olasz választás központi alakjává, hogy nagyrészt leírták, miután véget nem érő szexbotrányokba keveredett, aztán 2011-ben a nehéz gazdasági helyzetben le kellett mondania. Az elmúlt évtizedekben 2500-szor kellett megjelennie a bíróságon, és 2013-ban adócsalásért jogerősen el is ítélték. „Rendelkezésére állok Olaszországnak" – mondta most mégis viaszbábus mosolyával.

A baloldal összeomlása, és a szélsőségesebb, elitellenes erők megerősödése mellett paradox módon Berlusconi képviselheti a hagyományos olasz jobboldalt. Egy bölcs, öreg vezető képében tetszelegve ígérte, hogy szembeszáll a lepopulistázott 5 Csillag Mozgalommal. Berlusconi a migránsokat társadalmi időzített bombának nevezte, de sok esetben visszafogottabb hangnemre váltott, sok tévés szereplést vállalt, adócsökkentést ígért – elemzők szerint csak a belpolitikai ígéretei 72 ezer milliárd eurót tennének ki –, és ha kellett, elhatárolódott a saját pártjával ellentétben erősen EU- és euróellenes Északi Ligától is. Ez korábbi taktikáját is idézte, hiszen így saját szövetségesével szemben is a mérsékelt közép hangjaként jelenhetett meg.

Orbán Viktor az évértékelőjében beszélt arról, mennyire örülne annak, ha Berlusconi újra kormányzati pozícióba kerülne. Orbán régóta jóban van a milliárdos médiamogulból lett politikussal, még a Fidesz Hajrá Magyarország! szlogenje is a Forza Italiát másolta le. Berlusconi azonban úgy állt a jobbközép kampány élére, hogy

miniszterelnök ezúttal nem lehet belőle, az ellene hozott bírósági ítélet alapján ugyanis 2019-ig a közügyektől is eltiltották.

A büntetését szociális munkával töltötte le egy milánói idősotthonban, de a tiltás ellen fellebbezett az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB), ami majd májusban hoz döntést.

Berlusconi számol azzal, hogy egyszer még visszatér kormányfőként, sőt, vannak olyan elemzők, akik szerint azt tűzte ki célul, hogy közvetlen elnökválasztást bevezetve két év múlva majd államfőként fejezze be politikai pályafutását. Ha most győzne a jobboldali blokk, akkor a Hajrá Olaszország pártja társalapítóját, Antonio Tajanit javasolná olasz miniszterelnöknek, aki így távozna az Európai Parlament elnöki posztjáról.

Az Északi Liga megtréfálná Berlusconit

Közben viszont az Északi Liga vezetője, Matteo Salvini is pályázik a miniszterelnöki címre. A jobboldali blokk megállapodása értelmében ugyanis az a párt adja majd a miniszterelnököt, amelyik jobban szerepel. Salvini annyira bízik benne, hogy az utolsó pillanatban a háziversenyben be tudja előzni Berlusconit, hogy szavazói előtt már szimbolikusan miniszterelnöki esküt is tett egyik kezében az olasz alkotmánnyal, másikban az evangéliummal.

A szélsőséges, populista Északi Ligát már többször leírták, de a Marine Le Pent és Vlagyimir Putyint is csodáló Salvini megháromszorozta a támogatottságukat, mióta átvette a párt vezetését Umberto Bossitól 2013-ban, és eltávolította a korrupt vezetőket. A migránsellenes kirohanások mellett a balközép kormány nyugdíjreformjának eltörlésével és a prostitúció legalizálásával kampányoló Salvini egyébként mindenképpen befolyásos pozíciót kapna, Berlusconi neki szánná a belügyminisztériumot.

Megint az 5 Csillag lehet a legnagyobb párt

Együtt ugyan a jobboldalnak van esélye a legtöbb képviselői helyre, de a felmérések alapján a legnagyobb párt minden bizonnyal az 5 Csillag Mozgalom lesz. Az eredetileg baloldali populista, euroszkeptikus és euróellenes 5 Csillag Mozgalmat 2009-ben alapította a szókimondó humorista, Beppe Grillo. 2010-ben indultak először választáson, de 2013-ban már 25,5 százalékukkal a legnagyobb párt lettek, aztán 2016-ban megszerezték a római főpolgármesterséget is. 

Az elitellenes mozgalomból és protestpártból az olasz politika egyik meghatározó erejévé előlépő M5S vezetését tavaly szeptemberben megszerző Luigi Di Maio

több kérdésben is finomított a párt álláspontján, a centrumhoz akarta közelíteni a mozgalmat. 

A korábbi zsigeri euroszkepticizmus helyett megválogatottabban kritizálta az EU-t, és a piacok megnyugtatására azt is elmondta, hogy egyelőre nem léptetné ki Olaszországot az euróövezetből. „Nem hiszünk fizikai falakban, de a nem létező láthatatlan falakban sem" – mondta Di Maio, aki szerint elfogadhatatlan, hogy Olaszország Európa menekülttábora lett. Minimumjövedelmet javasol, visszavonna 400 haszontalannak minősített törvényt, köztük a munkaügyi- és nyugdíjreformot, megadóztatná az energiaipari vállalatokat, és javítana a kapcsolatokon Oroszországgal.

Az 5 Csillag Mozgalom 2013-ban nem volt hajlandó koalíciót kötni egyik másik erővel sem. Most azonban nem zárkóznának el adott esetben egy kisebbségi kormányzástól, esetleg külső támogatást remélve például a baloldaltól. Ebben az esetben Luigi Di Maio 31 évesen Olaszország legfiatalabb kormányfőjének címére pályázhatna (Európában pedig újabb 31 éves vezető jönne az osztrák Sebastian Kurz után).

Renzi kapaszkodik a PD-be

A legnehezebb helyzetben a baloldal van. A 44 éves Renzi 2014-ben azzal az ígérettel került hatalomra – részben egy Berlusconival kötött paktum segítségével –, hogy felrázza a bénultságból Olaszországot, és magát szintén az elitellenes vonal képviselőjének beállítva azt ígérte, hogy újjáépíti a hírhedten rosszul működő intézményeket. Azonban a népszavazás bukásával Renzinek mennie kellett, akkor jött helyette a mostani miniszterelnök Paolo Gentiloni és technokrata kormánya. Renzi ennek ellenére sem vonult háttérbe, újra ő lett a Demokrata Párt főtitkára, és a mostani kampányt is ő vezeti minimálbér-emelést, adócsökkentés és a befektetések ösztönzését ígérve.

Mindezt úgy, hogy a baloldali szavazók többsége is Renzit okolja a balközép összeomlásáért, és Berlusconi visszakapaszkodásáért, a párt balszárnyából pedig többen konkrétan kiváltak, mert túl centristának tartják a politikáját. Renzi azzal próbált érvelni, hogy 2013-ban közel ennyi támogatottság elég volt a kormányalakításhoz, de a baloldal most egyedül nehezen tudna kormányképes erőt felmutatni.

Berlusconihoz hasonlóan egyébként itt is az a helyzet állt elő, hogy egy olyan ember állt frontvonalba, akiből miniszterelnök nem nagyon lehetne. A kormányfő ugyanis a baloldal kevésbé valószínű térnyerése esetén is Gentiloni maradna, aki egyébként a nagy pártok jelöltjei közül a legnépszerűbb politikus. Csakhogy a saját és kormánya viszonylagos népszerűségét képtelen volt átragasztani a PD-re. Neki egyébként még akkor is van esélye a kormányfői poszt megtartására, ha közben a baloldal történelmi mélypontra jut.

Az új rendszer is megkavarhatja

Nem csak a sok bizonytalan miatt kezelik fenntartásokkal a felméréseket. Az is problémát jelent a jóslásoknál, hogy új választási rendszer alapján zajlik a szavazás. A 630 képviselői helyből 232-t egyéni körzetek alapján, míg 386-ot az országosan leadott szavazatok alapján ítélnek oda, 12-t pedig a tengerentúli területek alapján osztanak ki. Hasonló megoszlás lesz majd a szenátus esetében is. A korábbi rendszerben az élen végző párt kapott bónuszhelyeket, ami most már nem lesz, ellenben az új rendszer a koalícióknak kedvez az egyedül induló pártokkal szemben, és az öt csillagosok nem alaptalanul úgy látják, hogy csak velük akartak így kiszúrni.

Így viszont az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy egyik oldal sem tud nagyon biztos többséget szerezni, ami egy sor lehetőséget jelenthet:

  • A legtöbb esélye a jobbközép koalíciónak van arra, hogy közel kerüljön a kormánytöbbséghez, vagy Tajani, vagy Salvini miniszterelnöksége mellett.
  • A piacok minden előzetes tagadás ellenére azt sem zárják ki – sőt, valahol ebben reménykednek – , hogy Berlusconi és a balközép nagykoalíciót köt.
  • A piacok leginkább viszont attól tartanak, ha esetleg az 5 Csillag Mozgalom és az Északi Liga kötne koalíciót egymással, hiába zárta ki ezt mindkét párt előzetesen.
  • Az M5S akár a baloldalról is próbálhat koalíciós partnert, vagy külső támogatót halászni magának, ha a legnagyobb pártként végez.
  • Van egy olyan verzió is, hogy ha senki sem tud kormányt alakítani, akkor Sergio Matterella államfő egy elnöki kormányt is ajánlhat, ennek támogatását kérve a parlamenttől.
  • Lehet szakértői kormány is egy ideiglenes megoldás, ebben az esetben valószínűleg maradna Gentiloni.

Az eredeti tervek szerint április 10-ig állna fel az új kormány, szóval márciusban még van terük az alkudozásra a pártoknak. Az viszont a bizonytalanok szavazatainak ismerete nélkül elég valószínűnek tűnik, hogy egyik oldalnak sem lesz elég erős parlamenti hátszele a szükséges intézményi reformok bevezetéséhez, és nagyjából bármi és az ellenkezője sem zárható ki, nem véletlenül aggódnak az EU-ban is.

Juncker a legrosszabbra készült

Miközben ugyanis mennek az őrült találgatások, milyen lehetséges koalíciók jöhetnének szóba, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke a Local.it szerint azt mondta, hogy a legrosszabb forgatókönyvre készül. Arról beszélt, hogy a piacokon is erős reakció jöhet egy nem biztos többségű kormány esetén, aminek a felvetése rögtön megérződött a milánói tőzsdén, Junckernek visszakoznia kellett, hogy csak félreértették.

Az AFP-nek több EU-s politikus is azt mondta, hogy egy nagykoalíciót favorizálnának a jobbközép és a balközép részvételével. Sokan attól félnek, hogy új pénzügyi válság jöhet az EU-ban, ha Olaszországban nagyobb földindulás jönne, de azt is el akarják kerülni, hogy olyan patthelyzet jöjjön, amilyenre volt már példa kiegyenlített esélyekkel induló pártok esetén 2015-16-ban Spanyolországban.

Akár az 5 Csillag, akár az Északi Liga kerül kormányra, megerősödnek az euroszkeptikus hangok az olasz politikai vezetésben. A Politiconak nyilatkozó diplomaták azonban nem félnek ettől annyira, mint korábban Marine Le Pen szélsőjobboldali pártjának hatalomra jutásától Franciaországban. Akárhogyan is alakul ugyanis az eredmény, az európai integráció ellen fellépő pártok nem egyedül állnak oda a kormányrúdhoz, hanem jó eséllyel egy mérsékeltebb partnerrel közösen. Kivéve, ha korábbi nyilatkozataikat meghazudtolva az 5 Csillag és az Északi Liga lép koalícióra, ami egyértelműen Brüsszel rémálom-forgatókönyve.

Az EU-nak most nem is az a legfontosabb, hogy milyen színű lesz az olasz kormány, hanem az, hogy stabil legyen, és minél hamarabb megalakuljon. Elkezdődtek a tárgyalások az unió 2020 utáni hét éves költségvetéséről, ami a legnagyobb horderejű vita az unióban. Nem mindegy, hogy a nettő befizető Olaszország mennyivel hajlandó emelni a hozzájárulását a közös büdzséhez. Emelésre pedig szükség van, mert ki kell pótolni a britek hozzájárulását, ami 2020 után kiesik a keretből. Jelentős emelést csak egy szilárd kormány tud keresztülvinni az olasz politikában. Ha pedig Róma nem hajlandó több pénzt bedobni a közösbe, az el fogja kedvetleníteni a többi nagy hozzájárulót: Németországot, Franciaországot, Hollandiát és a skandináv államokat.

Azt is észben tartják Brüsszelben, hogy Orbán Viktor kijelentette: örülne Silvio Berlusconi sikerének. Érdekes lesz látni, hogyha valóban a Fidesznek kedves jobboldali pártszövetség alakíthat kormányt, vajon Orbán Viktor engedékenyebb lesz a menekültkvótákkal kapcsolatban? Olaszországnak ugyanis nagyon fontos, hogy az uniós országok átvállalják a menekültválsággal rájuk szakadó terhek egy részét. Akárki is kerül az olasz miniszterelnöki székbe, ezt az ügyet kérlelhetetlenül kell képviselnie Brüsszelben Orbán Viktorral szemben.

Borítókép: Giorgia Meloni, az Olasz Testvérek (FdI) párt elnöke, Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnök, a Forza Italia (FI) párt vezetője, Matteo Salvini, az Északi Liga vezetője, Raffaele Fitto, a Noi con l'Italia elnöke és Stefano Parisi, az olasz jobbközép koalíció regionális kormányfőjelöltje Lazióban (b-j) a jobbközép pártok választási sajtórendezvényén Rómában 2018. március 1-jén. Olaszországban március 4-én rendeznek parlamenti választásokat. (MTI/EPA/Angelo Carconi)