Határzár? Hogy micsoda?

Óvatosan közelítjük meg a magyar-osztrák határt Pinkamindszentnél. Péntek van, egy nappal vagyunk az után, hogy az osztrákok egy sajtóhír szerint elvileg elkezdték betartani azt a 2015 óta élő szabályt, hogy egyes kisebb átkelőkön nem lehet autóval átmenni. Mi is egy ilyen átkelőnél vagyunk: autóval itt tilos lenne átmenni, de mégis simán áthajtunk,

Az egész napunkat azzal töltjük, hogy próbáljuk kideríteni, hogy pontosan milyen hatással is van az új szabályozás az ingázókra, de nincs könnyű dolgunk. 

Körmenden kezdtünk, ahol hamar kiderült, hogy a helyiek nem is hallottak még arról, hogy átkelőket zártak volna le a környéken, de azt is megtudtuk, hogy

A rábafüzesi a legnagyobb, úgymond "a hivatalos" átkelő arrafelé, de ennek ellenére állítólag torlódás nem nagyon szokott lenni ott, a határellenőrzés pedig általában kimerül abban, hogy az osztrák rendőrök vetnek egy pillantást az ember okmányaira.

Ezután vettük olyan átkelők felé az irányt, ahol elméletileg már táblának kellene tiltania az átkelést, és ekkor mentünk el Pinkamindszent felé, ahol a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy egyelőre ott nincs nagy szigor. A településnél két átkelő is van,  papíron most már csak Szentkút felé lehetne áthaladni a határon, de a kihelyezett tábla egyelőre a másik átkelőnél sem tiltotta meg az autóforgalmat.

Később kiderült, hogy ez nem egyedi eset, több másik, elméletileg lezárt átkelőnél is pontosan ugyanilyen, az autóforgalmat nem tiltó tábla fogadott minket. Hogy megértsük, mi történik, a rábafüzesi határátkelőhöz mentünk, hátha a határon, vagy a két határmenti településen ki tudnak minket segíteni a lezárt átkelők ügyében. 

Okosabbak aztán itt sem lettünk: sem Rábafüzesen, sem Rábakeresztesen

a határon ellenőrző osztrák rendőrökkel pedig hosszas huzavona után arra jutottunk, hogy ők nem nyilatkozhatnak ebben a kérdésben.

Ez a kissé misztikus szál aztán még tovább bonyolódott, mikor a hivatalosan egyébként szintén nem átjárható alsószölnöki átkelőnél belefutottunk az első osztrák katonákba. Eleinte abban reménykedtünk, hogy ők majd eloszlatják a kétségeinket, de a beszélgetés során hamar kiderült, hogy

Szerencsére nagyon készségesen válaszoltak a kérdéseinkre, úgyhogy megtudtuk, hogy a határátkelők kérdése az osztrák rendőrség hatáskörébe tartozik, így értelemszerűen azt is ők döntik el, hogy melyik tizennégy átkelőhely lesz majd teljesen lezárva. Hogy ez holnap, vagy egy hónap múlva történik majd meg, azt nem tudták megmondani, de azt hozzátették, hogy a lezárást követően elméletileg a rendőrök is aktívan jelen lesznek majd.

Érdekes módon az is kiderült, hogy a rendőrök éppen a minap mondták azt nekik, hogy az alsószölnöki átkelő, ahol most ezek a katonák vannak, pont nem tartozik majd a lezártak közé – amit amúgy ők maguk sem értettek, egyikük úgy fogalmazott, hogy ennél kisebb átkelőt nem is ismer a környéken.

Később aztán még kétszer találkoztunk katonákkal, de nem jutottunk sokkal előrébb:

• a második esetben még annyit sikerült kicsikarni belőlük, hogy a táblákat tényleg az elmúlt napokban pakolták ki az átkelőkhöz, és azt is elmondták, hogy a magyar rendőrség is közreműködik az akcióban, ugyanakkor azonban megtudtuk, hogy a parancsnokuk gyakorlatilag megtiltotta nekik, hogy válaszoljanak a kérdéseinkre,
• a harmadik átkelőnél pedig már rögtön azzal nyitottak, hogy nem illetékesek az ügyben, úgyhogy nem állhatnak szóba velünk.

Ezzel aztán minden reményünket elvesztettük, hogy bárki képes lesz belátható időn belül legalább félhivatalosan megválaszolni a kérdéseinket, ugyanis Ausztriában pénteken nemzeti ünnep lévén nem volt munkanap, így az osztrák rendőrséget legközelebb hétfőn lehetne kérdezni az ügyben.

Jobb híján a magyar rendőrségnek írtunk levelet, ha már állítólag ők is részt vesznek majd valamilyen módon az ellenőrzésben, de érthető módon azt válaszolták kérdésünkre, hogy ebben az ügyben nem ők az illetékesek.

Közben egyébként Szentgotthárdra is betértünk, ahol szintén kérdezősködtünk a lezárt átkelőkről, de itt is azt a választ kaptuk, hogy nem is hallottak még erről – pedig itt ráadásul az ünnep miatt átugrott osztrákokat is megkérdeztünk. Így aztán végül elindultunk inkább Szombathely felé, ahol egymáshoz viszonylag közel három olyan átkelő is van, ahol elméletileg nem lenne szabad autóval áthajtani,

Itt egyébként menet közben sikerült olyan emberekbe botlani, akik legalább már hallottak a lezárásokról, és a szabályszegésért kiszabható gigabírságról is, ők azonban azt mondták, hogy amíg a táblákon nincsen egyértelműen jelölve, hogy autóval sem szabad áthajtani a határon, addig biztosan nem fizetnének ki semmilyen bírságot.

Ez utóbbi azért különösen vicces, mert továbbra is egy három éve létező szabályozásról van szó, ami elméletileg mindenféle külön jelzés nélkül is érvényben volt és van, de a jelenlegi helyzet a tapasztalataink alapján nagyobb fejetlenséget okoz, mint ha semmi nem lenne kitéve.

Hiába van meg tehát az autóforgalom számára lezárt átkelők listája, a táblák egyelőre szinte sehol nem tükrözik ezt az állapotot, a kint posztoló katonák pedig teljes mértékben a rendőrökre vannak utalva.

Soproni gondok

Lehetséges persze, hogy egyszerűen csak a legkritikusabb részen akartak kezdeni az osztrákok, ezt támasztja alá az, hogy Sopron környékén a kikerült táblákon tényleg át is vannak húzva a vonatkozó járművek, sőt, itt már bírságolni is elkezdtek az osztrák rendőrök. A környéken az elmúlt napokban sokan panaszkodtak arra, hogy jelentősen megnehezíti a dolgukat az, hogy most már be is tartatják a szabályozást.

Ez amúgy nem lenne meglepő, hiszen eleve a Sopronnál lévő osztrák határfaluk elégedetlen lakosai miatt fajult végül odáig a helyzet, hogy mindenhová táblákat telepített az osztrák kormány. Schattendorf például már 2015-ben is kísérletezett időszakos határzárral, hogy csökkentse az áthaladó forgalmat, most pedig reggel 5 és 8, illetve délután 16 és 19 óra között tilos autóval áthaladni – vagyis éppen akkor, amikor az Ausztriában dolgozók munkába mennének, illetve hazajönnének.

A soproni helyzet azért speciális, mert az ottani határszakaszon az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt a forgalom, ami azt eredményezte, hogy az ottani legnagyobb, Sopron-Klingenbach határátkelőnél a több kilométeres kocsisorok sem voltak ritkák. Ezt eddig nyolc kisebb határátkelőnél lehetett kikerülni, most azonban ezekből ötöt lezártak, így 

• egyrészt sok embernek kerülnie kell, ami önmagában is elég sok idő,
• másrészt pedig – és ez tűnik a nagyobb problémának – így megint óriási sorokra lehet számítani a megmaradt átkelőkön, hiszen mindenki csak azokon keresztül tud átjutni Ausztriába.

Ellenőrzés egyébként itt is csak annyi van, mint Rábafüzesnél, de állítólag már akkor is gyakran nehéz volt átkelni a határon, mikor még egyáltalán nem voltak ott katonák, úgyhogy a jelenlétük önmagában sokat nem változtatott a helyzeten.

A szóbeszédek alapján egyébként kifinomult ellenőrzési rendszerről egyelőre Sopronnál sincs szó, gyakorlatilag az történik, hogy ha éppen olyanja van az osztrák rendőrségnek, akkor küldenek pár rendőrt valamelyik határfaluba, ahol aztán szépen megbírságolnak mindenkit, aki kocsival ment át a határon.

A soproni helyzetről egyébként próbáltuk kérdezni a katonákat, de természetesen erről még annyi fogalmuk sem volt, mint a saját térségükben zajló dolgokról. A határ délebbi részén ugyanakkor találkoztunk olyannal, aki azt mondta, hogy ugyan a környéken nem tapasztalt még lezárásokat, Sopronból ő is hallott már erről szóló híreket.

Az tehát biztosnak tűnik, hogy Sopron környékén már aktívan terelik az embereket az osztrák hatóságok, ennek fényében pedig elég valószínű, hogy a többi lezárt átkelő is hamarosan tényleg le lesz zárva, de azt egyelőre nem lehet megmondani, hogy ez mikor lesz, ahogy azt sem, hogy Sopront leszámítva lesz-e ennek bármilyen hatása az ingázókra nézve.

(Borítókép: Szentgotthárd - Mogersdorf határátkelő 2018. október 26-án. Fotó: Nagy Szabolcs / Index)