Már nem Orbánon múlik, maradhat-e a Néppártban a Fidesz

A vasárnapi eredmények alapján a Néppártnak nincs értelme nyitni a Matteo Salvini-féle alakulat felé, és az lenne a legjobb, ha a Fidesz kibékülne a régi európai parlamenti szövetségeseivel

– fejtegette a Válasz Online-nak Navracsics Tibor fideszes politikus, az Európai Bizottság – leköszönő – magyar biztosa. Hasonló véleményt fogalmazott meg még a választás előtt Prőhle Gergely exnagykövet, a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről elmozdított igazgató is. 

És hogy megfogadja-e Orbán Viktor a két kegyvesztettnek tűnő fideszes tanácsát? Ez az, amit nem tudni, és feltehetőleg már nem Orbántól függ, hogy egyáltalán megfogadhatja-e. 

A választás megerősített minket abban, hogy tartsunk ki a célunk, vagyis a bevándorlás megállítása, a keresztény kultúra megőrzése, a nemzetek megerősítése mellett. Nekünk ahhoz a pártcsaládhoz kell tartozunk, amely lehetővé teszi ennek a programnak a teljesítését

– a Magyar Hírlapnak nyilatkozta ezt az EP-választás után Szájer József, a mandátumhoz jutott 13 fideszes EP-képviselő egyike. Orbán pedig közvetlenül a választás előtt is csak annyit mondott minderről, hogy a Fidesz akkor marad a Néppártban, „ha Magyarországnak az az érdeke, hogy ott maradjunk” – bármit is jelentsen ez. 

Ezekből a nyilatkozatokból tehát nem lesznek okosabbak azok, akik tudni szeretnék, hogy a Fidesz maradni akar-e vagy maradhat-e egyáltalán a Néppártban. Abban a pártcsaládban, ahol a tagságát márciusban felfüggesztették. 

Orbán Viktor és a Fidesz holdudvarában található megmondóemberek és elemzők korábbi nyilatkozataiból és a kormányfő kampány alatt tett lépéseiből nagyjából összerakható az, mire számíthatott a Fidesz vezére az EP-választásokon. Arra, hogy felborul az EU-t eddig simán uraló Európai Szocialisták Pártja  és a Néppárt alkotta eddigi status quo, merthogy megerősödnek a „nemzetek Európáját” zászlajukra tűző populista-szélsőjobboldali erők. Valószínűleg Orbán arra játszott, hogy a Néppártnak a választás után jobboldalra kell majd nyitnia, a Fidesz pedig ebben a híd szerepét töltheti majd be. Ez a számítás azonban nem jött be.

Azután, hogy a Néppárt felfüggesztette a Fidesz tagságát, Orbán látványosan a populista erőkhöz kezdett közeledni:

• az EP-kampány kellős közepén fogadta Matteo Salvini olasz belügyminisztert, akit Európa legfontosabb emberének nevezett. Találkozójuk után a Kossuth rádiónak is nyilatkozó Salvini a baloldal és a liberálisok Európa szobáiból való „kipaterolásáról” beszélt;
• ugyancsak a kampány alatt fogadta Budapesten az osztrák alkancellárt, a szélsőjobboldali Heinz-Christian Strachét, akinek akkor még fogalma sem volt arról, hogy hamarosan belebukik a videóbotrányába. A Strachéval való találkozó utáni sajtótájékoztatón esett neki Orbán Manfred Webernek, a Néppárt bizottsági elnökjelöltjének. 

És mi történt ezután? Miközben Orbán látványosan eltávolodott a Néppárttól, Strache még az EP-kampány alatt megbukott, vele együtt az egész, a magyar kormányfő által idealizált „osztrák modell”. A két újdonsült barát közül csak Salvini tarolt az EP-választáson.

Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerette volna

Bár valóban gyengült a Néppárt, nem minden szélsőjobboldali szerveződés erősödött meg, miközben a liberálisok és a zöldek is feltörtek. Jelenleg úgy fest, hogy a Néppártnak éppen a Fideszre nincs szüksége, mert valójában nem jobbra, hanem balra, a liberálisok és a zöldek felé kell nyitnia ahhoz, hogy erős maradjon. Ebben a helyzetben viszont a Fidesz inkább nyűg a Néppártnak. 

Érdemes felidézni, mivel fenyegetőzött még bőven a Fidesz néppárti kiközösítése előtt Schöpflin György fideszes EP-képviselő, amikor arról faggatták, mi lesz, ha a Fideszt esetleg kizárják a Néppártból. „Akkor lehet, hogy komolyabban vesszük majd Matteo Salvini ajánlatát, hogy legyen az Európai Parlamenten belül egy eurókritikus csoport, a Ligák Ligája. És akkor mindenki szembenézhet majd a következményekkel. (...) Létrejön egy blokkoló kisebbség, ami megvétózza mondjuk az új költségvetést. Működésképtelen lesz az egész EU. Vagy nem lehet majd új uniós biztost választani, mert ezek a „felforgatók” majd belekiabálnak a konszenzusba, amivel eddig mindig megválasztották a biztost" – mondta a politikus. Majd mint egy rossz gengszterfilmben, finoman figyelmeztetett: „Én elkerülném ezeket a következményeket.”

A Schöpflin által megfogalmazott fenyegetés a jelenlegi erőviszonyok mellett nem jelent valós veszélyt. Még akkor sem, ha a Néppárt – a 2014-es eredményéhez képest – 7 százalékpontot veszített, ezért egyedül képtelen lenne a jelöltjét, Manfred Webert az Európai Bizottság elnöki székébe segíteni. 

És bár a költségvetés megszavazásához is szükség van szövetségesekre, nem valószínű, hogy a Fidesz éppen ebben a Salvini-féle alakulatra számítana. A költségvetés jelenleg ismert tervezete ugyanis több pénzt adna a déli államoknak (ez pedig tetszik Salvininek), és kevesebbet Magyarországnak, így csak ezzel a témával már éket tudnának verni az olaszok és a magyarok közé azok, akiknek ez lenne a céljuk.

Ellenkezőleg. Most a Néppárt van olyan helyzetben, hogy diktálhatna. Azaz már a Néppárt sem, merthogy ha nyitnia kell a liberálisok felé, akkor az Orbánnal való alkudozásba olyanok is beleszólhatnak, akiknek nem szíve csücske a Fidesz.

Csiki-csuki a kampányban

Amikor még csak a Néppárton múlt, mi lesz a Fidesz tagságával, három fő követelést fogalmaztak meg Orbánnal szemben. Ezek voltak azok a feltételek, amelyek teljesítése esetén a Néppárt hajlandónak mutatkozott a vita rendezésére, magyarul arra, hogy nem dobja ki a Fideszt. 

Orbántól megkövetelték, hogy azonnal és végleg állítsa le a kormány Brüsszel-ellenes kampányát, és kérjen bocsánatot a Néppárt tagjaitól.

„Szeretnék elnézést kérni, ha személyesen sértőnek találta a megjegyzésemet” – írta Orbán a Néppárt politikusainak még március közepén, eleget téve ezzel az egyik feltételnek. Emellett a Fidesz eltüntette a közterületekről a Jean-Claude Juncker bizottsági elnököt gyalázó plakátokat, és az előzetes fideszes ígéretekkel ellentétben nem kerültek a helyükre az EB alelnökét, Frans Timmermanst támadó darabok.

A kettős beszéd azonban megmaradt, a Fidesz értelmiségi holdudvara és az irányítása alá tartozó sajtó nem állt le a brüsszelezéssel, és amint fentebb írtuk, Orbán látványosan kereste a Néppárt ellenfeleinek társaságát. „A minap még a parlamentben is téma lettem, amiért annak neveztem Manfred Webert, ami: gyáva sz…rjankónak" – írta még áprilisban a Magyar Nemzetben a fideszes megmondóember Bayer Zsolt, aki azt is megüzente, hogy a Fidesznek minél gyorsabban ott kell hagynia a Néppártot. Eközben viszont a kormányzati kommunikáció azt sulykolta, hogy nem akarják otthagyni a Néppártot. 

A Néppárt is átlátott a szitán, a kettős beszéden. Májusban a pártcsalád elnöke, Joseph Daul megüzente: „Ha Orbán folytatja, amit az utóbbi napokban csinál, akkor a kizárás következik, vagy ő maga lép ki, ez tőle függ.” Ugyanilyen lesújtóan nyilatkozott Manfred Weber a Fideszről, miután Orbán előállt azzal, hogy már nem támogatja az elnökjelöltségét. Orbán egy nappal azután szólt be Webernek, hogy találkozott és megbeszélést folytatott Heinz-Christian Strache osztrák alkancellárral, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnökével. Akkor még nem tudta, hogy Strache hamarosan óriásit bukik, és vele együtt az osztrák szélsőjobb is, így hát magabiztosan támadta Webert. 

A CEU maradhasson Budapesten – ezt is követelte a Néppárt Orbántól. 

Közvetlenül azelőtt, hogy a Néppárt felfüggesztette a Fidesz tagságát, Orbán levelet írt a bajor kormánynak, amiben a magyar kormány nevében biztosította őket, hogy nem fog keresztbe tenni annak a Webertől származó javaslatnak, hogy a Müncheni Műszaki Egyetem a CEU-val való együttműködésének keretében részt vegyen a magyar felsőoktatásban. A levélben Orbán garantálta, hogy a CEU továbbra is Magyarországon kutathat és oktathat. Májusban aztán meg is állapodott a CEU a müncheni egyetemmel, a megállapodás egyebek mellett három új nemzetközi professzori pozícióról szól a politikatudomány, a műszaki tudományok és a társadalomtudományok terén. Igaz, ez nem változtat azon, hogy a CEU továbbra sem adhat ki amerikai diplomát, így Budapesten éppen azt a tevékenységét nem tudja végezni, ami az egyik fő bevételi forrása. 

A Néppárt három „bölccsel” vizsgáltatná ki a magyar jogállamiságot.

Ez inkább amolyan szimbolikus lépés, a kizárásról szóló döntés elodázására szolgált. Az egykori osztrák kancellár, Wolfgang Schüssel, a Fidesz Néppártból való kizárását szorgalmazó belga Herman Van Rompuy, az Európai Tanács volt elnöke, és az Európai Parlament egykori elnöke, Hans-Gert Pöttering alkotja a „bölcsek tanácsát”. Ez a testület vizsgálná, hogy helye van-e a Néppártban a Fidesznek. A legutóbbi hírek arról szóltak, hogy a „bölcsek tanácsa” az EP-választás előtt nem is jött Budapestre vizsgálódni. Pontosabban jöttek volna, de a Népszava értesülése szerint Orbán megüzente nekik: az EP-választásig nem tud velük találkozni. Ha tényleg így történt, ahogy a Népszava írta, akkor ez sem egy túl jó pont Orbánnak. 

Felemásan teljesítette tehát Orbán a Néppárt feltételeit, valószínűleg abban bízva, hogy a választások után jobb alkupozícióba kerül, mert populista forradalom söpör végig Európán:

• ha le is szedette az EU-ellenes plakátokat, tovább brüsszelezett, és elárulta Webert és ezáltal a Néppártot is;
• a CEU ügye a levegőben lóg, hiába engedett Weber javaslatának;
• a „három bölcs” labdába sem rúghatott. 

Kérdés, volt-e Orbánnak B terve arra az esetre, ha az történik, ami végül is történt a választásokon, és a populista „nemzeti” tábor nem erősödött meg annyira, amennyire szerette volna. 

Simán kockára tette a tagságot

Valószínűleg ha tehetné, Orbán a Néppártban tartaná a Fideszt. Lehetősége lett volna ugyanis még az EP-választás kampányában kilépnie, ehelyett eltűrte, hogy feltételeket szabjanak neki. Amikor felröppentek az első hírek arról, hogy felfüggeszthetik a Fideszt, a párt azt kommunikálta: ha ez megtörténik, ők maguk lépnek ki. Mégsem léptek ki, ami szintén arra utal, hogy csak feszegetni akarták a határokat. 

Mivel a Néppárt a liberálisok felé, balra nyit, velük kell egyezkednie, rájuk nagyobb szüksége van, mint a Fideszre, ha Webert az elnöki székbe szeretnék repíteni. Macron pártjának egyik EP-képviselője, Pascal Canfin ugyanakkor már világossá tette: „Semmilyen szövetség nem elképzelhető a Néppárttal addig, míg ki nem teszik pártcsaládjukból a Fideszt.” 

Ám mindazoknak a hazai ellenzéki erőknek, amelyek kárörvendve várják, hogy a Fideszt kitessékeljék a Néppártból, számolniuk kell azzal: egy ilyen lépés valószínűleg még radikálisabbá tenné Orbánt, aki az elmúlt időszakban azt is bebizonyította, hogy akár egy néppárti, az ország számára előnyös pozíciót is képes kockára tenni, ha ebből belpolitikai hasznot remél. Valószínűleg azzal is számol, hogy a Néppárt végül mindenképpen kizárja a Fideszt. Erre utal, hogy a kormánypárti sajtó a felfüggesztés óta igyekszik a kilépésre hangolni a párt szavazótáborát. Nincs kizárva az sem, hogy hosszútávfutásra játszik, és úgy ítéli meg, ha ki is zárják a Néppártból a Fideszt, az idő őt igazolja majd, és előbb-utóbb a populista jobb lesz a vezető erő. De ennél valószínűbb, hogy ezúttal egyszerűen elszámolta magát, és a „véleménybuborék” csapdájába esett. Abba a „buborékba”, amiről éppen a fideszesek állítják hazai pályán, hogy vakká teszik a hazai baloldalt.