Az angol királynő megszelídítette Trumpot

Különös sokértelműség jellemezte az amerikai elnök háromnapos londoni látogatását: a brit vezetők Donald Trump személyében Nagy-Britannia legfontosabb szövetségesének fejét fogadták, miközben magát az elnököt a brit főváros egyáltalán nem látja szívesen. Az utcákon 75 ezren tüntettek az általuk a környezetvédelemre, illetve a globális békét és stabilitást garantáló nemzetközi intézményrendszerre roppant kártékonynak tartott szélsőséges politikus ellen, és újból a levegőbe emelkedett az ikonikus elnök csaknem ugyanannyira ikonikus karikatúra-lufifej, a Trump baby.

Azonban Trump már érkezése előtt odavágott szigetországbeli kritikusainak, amikor a repülőn elkezdte becsmérelni régi kritikusát, Sadiq Khan londoni főpolgármestert, és kiállt a szigetország rémálma, a megállapodás nélküli Brexit mellett. De annak ellenére, hogy attól lehetett tartani, látogatása egy igazi Trump-show-vá fajul, már a II. Erzsébet királynő által adott díszvacsorán – melyen egyébként sem a Munkáspárt, sem a Liberális Demokraták vezetője nem tette tiszteletét – méltatta a „nemzetközi intézmények” és „a nemzetek közti együttműködés” jelentőségét az olyan szörnyű konfliktusok elkerülésében, „melyeknek soha nem szabad megismétlődniük”.

Trumpról korábbi hivatalos útjai alapján lehetett tudni, mennyire le lehet nyűgözni a lábai elé terített vörös szőnyeggel, vagy a tiszteletére adott katonai parádéval. Ezért az angliai látogatás első napján megalapozta a jó hangulatát, hogy leterítették elé a vörös szőnyeget, majd katonai parádé kíséretében elvitték a méltóságot a hatalmat (vagy legalábbis az egykor volt hatalom emlékezetét) sugárzó windsori kastélyba, az elmúlt évtizedek egyik legismertebb és legtekintélyesebb alakjához, II. Erzsébet királynőhöz. Az amerikai elnök egyik bizalmasa szerint a normandiai partraszállás 75. évfordulójára emlékező díszvacsora nagy hatással volt Trumpra:

Ő egy olyan elnök, aki szereti a neves márkákat; márpedig a királynő a világ legnagyobb márkája.

Persze egyetlen amerikai elnöknek sem kell attól tartania, hogy Canossa-járásba fordul nagy-britanniai látogatása, hiszen a II. világháború óta szinte töretlen az a képzet, hogy az USA és Nagy-Britannia „testvérnemzetek”, melyet a közvélekedésen kívül a nagyhatalmi szinten példátlan mértékű stratégiai, nukleáris és hírszerzési kooperáció is alátámaszt.

Azonban a mostani látogatás sokadik ellentmondása, hogy a látogatásra a protokolláris vonatkozásokon túl pont Amerika és Nagy-Britannia kulcskérdésekben való egyet-nem-értése miatt volt szükség. A britek ugyanis három ügyben sem követik az amerikai kormányzat irányvonalát:

• London nem ért egyet azzal a lazasággal, ahogy a klímaszkeptikusokkal és nehézipari lobbistákkal feltöltött Fehér Ház a klímaváltozást kezeli;
• és a brit kormányzat nem túl lelkes az iráni nukleáris megállapodás felmondásával, és az azóta bevezetett új szankciókkal kapcsolatban sem.

Trump leginkább az első pontban akarta meggyőzni brit partnerét, Theresa Mayt, de itt jött elő a látogatás újabb furcsasága, hogy

Elemzők ennek a ténynek tudják be, hogy elmaradt a négyszemközti megbeszélés, és Trumpot is elsősorban May lehetséges utódjának személye foglalkoztatta – korábban az elnök az amerikai–brit kapcsolatokban szokatlan módon határozottan kiállt a hozzá hasonlóan excentrikus volt londoni főpolgármester és külügyminiszter, Boris Johnson mellett. És bár a találkozó utáni sajtótájékoztatón Trump elbüszkélkedett azzal, hogy a britek készek „felülvizsgálni” a Huaweijel kapcsolatos megengedőbb álláspontjukat, de elsősorban arról volt szó, hogy Trump melyik prominens brit politikussal találkozik, és melyikkel nem – bejelentette például, hogy visszautasította az ellene rendezett tüntetésen felszólaló Jeremy Corbyn megbeszélésre való felkérését, de érdeklődött Michael Gove környezetvédelmi miniszterről. Az amerikai nagykövetségen délután kezdődő díszvacsorára viszont meghívta Nigel Farage-t, a pár hete alakult, de az EP-választáson nagy sikert arató Brexit Párt vezetőjét.

Egyébként a brexit Trump reményei szerint a kivételes amerikai–brit kapcsolatot még kivételesebbé teheti, és megint elújságolta, hogy a talán ősszel esedékes távozás utánra tartogat „fenomenális” kétoldalú kereskedelmi megállapodást. Azonban az elnök nem tűnt tájékozottnak azzal kapcsolatban, hogy Nagy-Britanniában sokan tartanak attól, hogy egy átfogó megállapodás kaput nyit az amerikai élelmiszeripar – az uniós követelményekhez képest lazábban ellenőrzött – termékei előtt.

De míg az elmúlt hetekben a britek elsősorban a klórral mosott amerikai csirkék miatt aggódtak, addig ma már az állami egészségügyet is félteni kezdték az amerikai cégektől. Woody Johnson londoni nagykövet ugyanis elárulta, hogy terveik szerint a kereskedelmi megállapodás részét képezni az, hogy az amerikai cégeknek befektetési lehetőséget kínálnak az egészségügyben. A kirívóan egyenlőtlen amerikai egészségügy rémképét felidéző privatizáció lehetőségére azonnal ugrottak a brit ellenzéki pártok, ráadásul Trump nem cáfolta a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat részleges privatizációjára vonatkozó amerikai igényeket – igaz, nyilatkozatának jelentőségéből sokat levont, hogy egy riporter kérdésének értelmét Theresa Maynek kellett elmagyaráznia.

(Borítókép: II. Erzsébet királynő és Donald Trump 2019. június 3-án. Fotó: Pool / Reuters) 

(BBC/ Reuters/ New York Times/ Axios/ NBC)