Ennyi felkavaró felvételt találtak csak 2018-ban saját oldalaikon a nagy techcégek. Ez kétszer annyi, mint egy évvel korábban, és hatalmas növekedés ahhoz képest, hogy tíz évvel ezelőtt ez a szám még egymillió alatt volt.

A The New York Times egy nagyobb nyomozást csinált az ügyben, több mint tízezer oldalnyi rendőrségi és bírósági dokumentumot nézett át, azt vizsgálta, hogy lehet ezeket a felvételeket megtalálni az interneten, nyomozókkal vonult ki rajtaütésekre, és áldozatokkal is beszélt.

Ha te is csinálod, bekerülhetsz a zárt klubba 

Egy nő orálisan erőszakol meg egy kislányt, akit ezután lábánál fogva fellógatnak, miközben egy másik kisgyerek az arcába vizel. Egy másik felvételen egy nő egy jégkockát dug egy kislány vaginájába, majd összekötözik a lábát, leragasztják a száját, szintén lábánál fogva fellógatják, megverik, és gyertyával megégetik, miközben a kislány végig sikoltozik és sír. Ezeket a videókat egy ohiói férfi számítógépén találtak meg a nyomozók, egy titkosított mappában.

Emellett egy olyan oldalt is üzemeltetett a sötét weben (vagyis csak egy speciális böngészővel elérhető hálózaton), ahol a felhasználóktól megkövetelték, hogy ilyen képeket és videókat osszanak meg egymással. Aki pedig saját magát töltötte fel, ahogy ilyen cselekményekre kényszerít gyerekeket, az bekerülhetett az oldal egy privát fórumába, ahol producereknek nevezték magukat. Tippeket is megosztottak egymással, hogyan tudják szenvedélyüket lebukás nélkül tovább folytatni. Mielőtt az oldalt lelőtték, közel 30 ezer követője volt.

A férfit életfogytiglanra ítélték 2016-ban. Az oldal egy másik üzemeltetője egy bölcsődében és óvodában dolgozott gyerekekkel, és nemcsak saját keresztfiát zaklatta szexuálisan, de több, három hónapos és nyolc éves közti gyereket is. Az ezekről készült több mint négyszáz fotót és videót pedig megosztotta az oldal felhasználóival. Ő maga erről azt mondta, az, hogy felvételt készített az erőszakokról, "része volt az izgalomnak". Mindezért harminc évre ítélték.

De a hatóságok több hasonló oldalt találtak még, az egyiknek például több mint egymillió felhasználója volt, és magyarra fordítva úgy nevezték: Gyerekjáték. 

Mindenhol ott vannak 

A sötét weben talált felvételek csak egy kis részét teszik ki annak a 45 milliónak, amiket csak tavaly jelentettek a hatóságoknak. A nagyobb rész amerikai techcégeken keresztül érkezett, mint például a Facebook a Messengerrel, a Google, a Bing kereső vagy a Tumblr.

A közösségi média egyre nagyobb népszerűségével a felvételek is elkezdtek könnyebben terjedni:

Ezekben a jelentésekben persze nem egy-egy fotóról van szó, hanem általában jóval többről, így jön ki a tavalyi év 45 milliós száma. Mindeközben Mark Zuckerberg idén tavasszal arról beszélt, hogy nagyobb figyelmet fordítanának a felhasználókra, hogy a beszélgetések titkosak és visszakövethetetlenek legyenek. Egy Facebook-moderátor pedig tavaly mesélt részletesen munkájáról és az azzal járó következményekről. Azt mondta, csak nyolc hónapig csinálta ezt a munkát, de annyi gyerekpornót és sokkoló tartalmat kellett megnéznie minden nap, hogy egy idő után teljesen érzéketlenné vált a témával kapcsolatban. Állítólag napi nyolcezer jelentés érkezett hozzá az ilyen posztokról.

A volt moderátor azt mondta, ha valaki 30 napnál fiatalabb Facebook-profilről tölt fel hasonlót, akkor a rendszer automatikusan kamuprofilnak kezeli, és deaktiválja az illetőt. Viszont ha 30 napnál régebben regisztrált be a Facebookra, akkor csak simán leszedik a kifogásolt posztot, és hagyják az illetőt tovább facebookozni. A nő szerint abban az időszakban azt sem írták elő nekik, hogy kötelezően jelentsenek minden bűncselekménnyel felérő tartalmat, és annak feltöltőjét.

Az ilyen nagyvállalatoknak a törvény szerint kilencven napig meg kell őrizniük azokat a jelentéseket, amiket az ilyen sokkoló tartalmakról kapnak. De ezekből annyi van, hogy a hatóságok gyakran túl későn lépnek már a képbe.  A rendőrségi nyomozati anyagok alapján a The New York Times azt írja, az ilyen nagyvállalatok általában gyorsan együttműködnek a hatóságokkal, de mindig vannak kivételek: néha hetekig vagy hónapokig tart, amíg válaszolnak a hatósági megkeresésekre. Ha pedig válaszolnak is, akkor is gyakran annyit mondanak, nincsenek ilyen tartalmakról jelentéseik.

Az egyik ilyen problémás techcég a Tumblr a maga 470 millió felhasználójával: éveken keresztül jelentették a cégnek, hogy gyerekpornót találtak az oldalon, a cég mégsem lépett semmit. Egy esetben például az amerikai Wisconsin államból töltöttek fel egy fotót a Tumblr-re, amin egy férfi orálisan erőszakol meg egy kisgyereket. Hiába jelentették többször a cégnek, a fotó több mint egy évig ott volt az oldalon, az ezzel foglalkozó nyomozó időközben nyugdíjba is vonult. Egy másik, 2016-os esetben 

Az egyik áldozatot tizenegy éves korában erőszakolta meg az apja, amit közben dokumentált is. Utóbbiról azt mondja, egész életében azért küzdött, hogy ne ez határozza meg a mindennapjait. "De ezek a képek, ezek azok, amik életben tartják ezt az egészet."

Van törvény, de nem ér sokat 

A gyerekpornó egyik áldozata, Alicia Kozakiewicz a bíróság előtt tanúskodott saját ügyéről, azért, hogy elősegítse egy szigorító törvény megszavazását.  Elmesélte, hogy tizenhárom éves korában az interneten ismerkedett meg egy férfival, aki végül elrabolta, megkötözte, megverte és megerőszakolta, miközben az egészet élőben közvetítette az interneten. A kongresszus végül 2008-ban fogadott el egy törvényt, amiben elismerik a terjedő gyerekpornó krízisét, de a The New York Times szerint a szövetségi kormány nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A nyomozásra fordított éves költséget a kongresszus 60 millió dollárban határozta meg, a szövetségi kormány ennek mégis csak a felét adja oda. (A belbiztonsági minisztérium pedig hatmillió dollárt vett el az erre szakosodott hatóságoktól, és adta oda azt a pénzt inkább a migrációval foglalkozónak.) A gyerekek kizsákmányolásának megelőzésével foglalkozó igazságügyi minisztériumi részleg pedig a törvény ellenére a két év helyett csak négyévente tudja elkészíteni az erről szóló jelentéseit (amiben például arról is adatok lennének, kik azok, akik a legnagyobb fenyegetést jelentik a gyerekeknek), mert állítják, nincs rá elég forrásuk.