Vad trónviszályt akadályozott meg a vírus Dél-Európában

Azon már nem lepődünk meg, hogy a koronavírus felforgatta a politikát is, választásokat írt át, kormányokat rázott meg, de úgy tűnik, hogy koronázást csak egyetlen helyen hiúsított meg: itt, Európában, Seborgában. (A mikroállamot egy évekkel ezelőtti anyagunkban érintőlegesen már bemutattuk.)

Nina Menegatto hercegnő májusi koronázása ugyanis a kijárási korlátozás miatt maradt el, és most augusztus 20-ig hivatalos uralkodó nélkül marad a Genovához közel fekvő város és a környező területek. Pedig a helyzete egyáltalán nem biztos.

Ne szégyellje magát, ha értetlenkedve olvassa a fentieket. Seborgáról viszonylag kevesen hallottak, most is csak az utódlás kérdése terelte rá a figyelmünket. Az ismeretlenséget csak részben magyarázza a mérete: mikronemzetről van ugyanis szó, területe 14 négyzetkilométer, lakossága 320 fő körüli (nyáron a turistákkal van, hogy akár kétezren is vannak a környéken). Pedig az alig 35 kilométerre fekvő Monacóról mindenki hallott, noha az sem egy Kína.

Seborga történelme ráadásul a középkorig nyúlik vissza, már ha nem akarjuk fárasztani az olvasót a rómaiakkal, sőt, az őket megelőző ligurokkal és keltákkal. Seborga várát és a környező völgyeket 1079-ben tették hercegséggé, és 1729-ig ebben a formában működött. Abban az évben vásárolta meg a területet II. Viktor Amadé savoyai szárd–piemonti király, és kezdetét vette a máig tartó káosz. A terület a napóleoni háborúk után Olaszországba olvadt, ahogy sok más apró fejedelemség is, 1861-től megalkotva a ma is ismert nemzetállamot.

Seborga első modern uralkodója szerint egyetlen hiba volt a történetben: nem akadt nyoma annak, hogy a savoyai király valóban megvette volna a területet. A magyarázat szerint II. Viktor Amadé uralkodója volt a hercegségnek, de tulajdonosa nem. Szóval lemondani sem tudott róla. Szóval a hercegség nem olvadhatott be Olaszországba.

Mindez amúgy egész sokáig nem izgatta a helyieket, mert a terület nem egy kifogyhatatlan olajmező vagy gyémántbánya felett helyezkedett el, hanem kedves, de Olaszországban átlagos dombok közt. Még kikötőjük sem volt, az olasz tengerpart öt kilométerre fekszik tőlük.

Virágtermesztőből herceg

A közelmúlt homálya fedi, hogy egy helyi virágtermesztő, bizonyos Giorgio Carbone miért kezdte túrni a hivatalos iratokat, hogy egyre nagyobb körben terjessze: az olaszok teljesen jogtalanul vannak jelen szent földjükön. Lelkesedése ugyanakkor akkora volt, hogy 1963-ban, a feudalizmustól idegen módon, demokratikus szavazással herceggé választották. Még uralkodói nevet is kapott: a virágtermesztő I. György néven uralkodott haláláig, 2009-ig.

I. György igyekezett megszolgálni a bizalmat: alkotmányt és himnuszt íratott, bélyeget és pecsétet terveztetett, és saját rendszámot bocsátott ki, mindezt a maga fehér királyi egyenruhájában, számolt be a legendás időszakról az AFP riportja. Pénzük, a luigino is elkészült, amelyet a dollárhoz kötöttek: egy luigino mindig hat dollárt ér, azaz elég erős lenne a pénzük, ha a gyakorlatban is használnák.

További pozitívum, hogy talán ennek az önjelölt országnak van a legcsodásabb jelmondata is: Sub umbra sede, azaz

Senkit nem zavar a játék

„Apám mindent megtett Seborgáért, és én kész vagyok ugyanerre” – mondta az elhunyt uralkodó lánya, Laura Di Bisceglie a lapnak. Szavai mögött felsejlenek a minden királyságot behálózó intrikák. A 2019 novemberben lezajló, stílusidegen uralkodóválasztáson a hercegség első modern uralkodójának lánya ugyanis alulmaradt: csupán 69 szavazatot szerzett riválisa 122-jével szemben. A végül győztes Nina Menegatto sem a semmiből jött, ő annak a Marcello Menegattónak a volt felesége, aki I. György halála után tíz évig I. Marcell néven uralkodott – tavaly viszont lemondott.

Laura Di Bisceglienek most tehát meg kell elégednie szuvenírboltja vezetésével, noha nagyobb tervei voltak: vissza akarta szerezni azokat az iratokat, amelyet apja halála után eltűntek a „palotából”, és amelyek állítólag bizonyították a hercegség függetlenségét.

A strasbourgi Európai Bíróság mindeközben ugyanis nem volt hajlandó külön országként elismerni Seborgát.

az AFP idézte Matthew Vestert, a Nyugat-Virginiai Egyetem történészét, aki szerint a terület valóban a savoyai herceg tulajdona volt, és így I. György  fentebb említett érvei alaptalanok.

De az olasz állam sem vett tudomást a hercegség függetlenségi akcióiról. Az AFP kérdésére még csak nem is válaszoltak. Eközben pedig ugyanúgy beszedik az adót, mintha a falu nem játszana országosdit.

Trónviszály

Bármi is a történelmi valóság, a terület valóban hercegségként viselkedik, már ha a trónvitákat nézzük. 2006-ban tűnt fel Yasmine von Hohenstaufen Anjou Plantagenet, azt állítva magáról, hogy származási alapon uralkodója a területnek. Akit ez nem győzött meg, azt a klasszikus ellenzéki politizálással igyekezett maga mellé állítani.

A nép azonban hű volt demokratikus úton választott uralkodójához. A hercegségért folyó küzdelembe ironikus módon éppen a többi trónkövetelő invitált újabb harcoló felet. Az uralkodók ugyanis mindent megtettek, hogy híreszteljék Seborga egyik teljesen megalapozatlan legendáját, miszerint a mikroállam egykor a templomos lovagok menedéke volt, ahol állítólag magát a Szent Grált is elrejtették.

A faluban erre a legendára templomos keresztek, továbbá az uralkodók nyilatkozatai is emlékeztetnek. Az senkit nem érdekelt, hogy a történészek szerint a legendának még a magja sem igaz.

Az uralkodói fake news azonban visszaütött: a trónért bejelentkezett a magát Venerabilis Ordo Sancti Sepulchrinak, azaz a Szent Sír Rendje nevű állítólagos templomos rend is. Szerintük ugyanis a Nagymesterüket illeti a korona.

Tavaly pedig feltűnt a francia Nicolas Mutte, azt állítva, hogy valójában ő Seborga hercege, mivel III. Napóleon szárnysegédjének leszármazottja. Ne kérdezzék, miért formált ezen az alapon jogot a trónra. Az AFP annyit tudott kideríteni, hogy Mutte után országában csalás, okirat- és pénzhamisítás miatt nyomoznak. Mutte szerint ezek azonban csak politikai vádaskodások.

A trónviszályt a vírus hűtötte le. Mutte márciusban, a terület lezárása előtt távozott a hercegségből, de ugyanezen okok miatt a megválasztott uralkodót, Nina Menegattót sem koronázhatták meg. A 41 éves üzletasszony most a monacói ingatlanirodájában üti el az időt augusztusig, amikor igyekszik majd magához ragadni a hatalmat.

A hercegnő az egyetlen faluból álló hercegséget egy luxushotellel, és a tengerpartról egyenesen a főtérre futó drótkötélpályával virágoztatná fel. Lakói addig is élnek tovább, amiből eddig: az olasz állam nyugdíjaiból és a szerény mezőgazdaságból.

 Borítókép: AFP Fotós: Marco Bertorello