Vencel
10 °C
19 °C
Index - In English In English Eng

Dúsgazdag politikusok és menekülő oligarchák véres harca

K  AP20200713355
2020.07.20. 18:59
A bolgár közélet döbbenetes botrányait, maffiaháborúit, üzletemberek sorozatos megölését, földrészeken átívelő meneküléseit és a politikusok mérhetetlen gazdagodását figyelve könnyű azt gondolni, hogy az EU legszegényebb és legkorruptabb állama maga a káosz. Ha azonban megnézzük Bulgária fejlődését, a deviza stabilitását, az autópálya-, vagy metróépítéseket, a bolgároknak büszkeségeik is vannak. Az elmúlt napokban tüntetéshullám robbant ki az országban, sokan megelégelték a politikusok és az oligarchák játszmáit.

A strand mindenkié – röviden ez lehetne a közvetlen jelszava az elmúlt napokban kirobbant bolgár tüntetéssorozatnak, amelynek kedd éjszakai mérlege ötezer tüntető, hat őrizetbe vétel, három sebesült. A nagy ellenzéki (a kormány szerint provokátorok és futballhuligánok által vezetett) demonstrációk persze valójában többről szólnak, mint arról, hogy ki fürödhet a bolgár tengerparton.

A bolgár nép egy jelentős része ugyanis megelégelte a szinte nyíltan korrupt politikusok basáskodását és a velük összejátszó, vagy éppen a politikusokat mozgató oligarchák visszaéléseit.

Szófiában és több másik nagyvárosban egy hete tartanak a korrupció elleni és a kormány távozását is követelő megmozdulások. A bolgár tüntetések rendkívül érdekes háttere és története aligha érthető meg közel fél tucat, garantáltan nagyon izgalmas emberi sors bemutatása nélkül. Írásunkban bolgár újságírók, civil aktivisták, illetve bolgár és magyar üzletemberek segítették a helyzet megértését.

Ahmed Dogan: a mérleg „gazdag” nyelve

Kezdjük a bemutatást a balhét közvetlenül kirobbantó esemény egyik főszereplőjével! Ahmed Dogan egy zavaros múltú és jelenű, de évtizedekig megkerülhetetlen bulgáriai török politikus, illetve oligarcha. Egy törökök, bolgárok és cigányok által vegyesen lakott településről származik, és az elmúlt évtizedekben elérte, hogy a kisebbségek javarészt rá szavaznak Bulgáriában.

Pártja most éppen ellenzékben van, de csak papíron, valójában a túloldalról nagyobb hasznára van a jobboldali Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) pártot vezető Bojko Boriszov kormányfőnek, mert mindenféle nyomozásban, kinevezésekben, vagyonelkobzásokban is kívülről segíti a ciklusa végén egyre mohóbb kormányfőt.

Dogan évtizedekkel ezelőtt volt disszidens, de bizonyítottan kémkedett is a kommunista Bulgáriának.

Aztán hazatért és DPS nevű kispártjával szédületes karriert futott be, rendre elérte, hogy ő legyen a mérleg nyelve. Ingázott a baloldal és a jobboldal között, a sok kis párttal jellemezhető Bulgáriában sokszor léptek vele koalícióra a nagyok. Ebből aztán úgy meggazdagodott, hogy valóságos palotái vannak Szófiában és a bolgár tengerparton, nemrég pedig még egy hőerőművet is vett.

Mindenki hízeleg neki

Dogan nem válogatós, összeáll mindenkivel, ha anyagi érdeke úgy kívánja, akár a bolgár nacionalistákkal is, akiknek a legfőbb célpontjai általában amúgy éppen a törökök. Különösebben erős törökországi kapcsolatai nincsenek, jól rímelne, de nem igazán erős a Dogan – Recep Tayyip Erdoğan-szál, viszont Dogan valamiért sokáig minden bolgár pártnak elfogadható volt. Talán a fő érdeme az volt, hogy amolyan békehírnök, a törököket semmiképpen sem uszította a bolgárok ellen.

Egy ideje már csak pártja tiszteletbeli elnöke, hivatalosan visszavonult. Talán az sem bírta maradásra, hogy 2013-ban egyik beszéde közben öt centiről próbálták meg fejbe lőni. Itt látható a jelenetsor.

Aktív pályafutása alatt is többször viszonylag nyíltan beszélt a politikát átszövő baráti cégekről, vagy arról,

hogy neki nagyobb a hatalma, mint akár egy vezető bankárnak,

de most végleg elszemtelenedett, az említett hőerőmű, vagy a palotái ugyanis aligha jöttek volna ki a parlamenti fizetéséből. Viszont igazán senki nem támadja, hiszen ha valakire, rá biztosan illik Salamon Béla örökbecsűje: „ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni.” Dogan tényleg mindenkiről tud valamit.

A strand mindenkié

A mostani botrányt konkrétan az váltotta ki, hogy egy, az oligarcháknak és a maffiának hadat üzenő kisebb jobboldali párt, Hriszto Ivanov volt miniszterelnök-helyettes Igen, Bulgária nevű korrupcióellenes formációjának több aktivistája elhatározta, hogy Dogan egyik villájánál fognak strandolni. Természetesen ehhez az akcióhoz kellő számú kamerát is vittek magukkal, hogy mindent rögzítsenek.

Bulgáriában a tengerpart és az ahhoz közeli földsáv közpréda. Lehet ugyan a szállodáknak a napozóágyakért díjat szedni, de magát a tengerpartot nem lehet lezárni, kisajátítani, az nem kerülhet magánkézbe.

Ezt persze Dogan is tudta, de a dácsája környezetét úgy alakította ki, hogy az közúton nem közelíthető meg máshogyan, csak magánterületeken át, így az aktivisták csónakkal érkeztek az akcióra.

Amikor megkezdődött volna a provokatív fürdőzés, hirtelen előkerültek Dogan ŐRZŐVÉDŐI, illetve a szociáldemokrata köztársasági elnök alá tartozó kormányőrség tagjai.

Elindult a szájkarate, és amikor a rendőrök is kiérkeztek, ők csak az aktivistákat igazoltatták. Vagyis kiderült, hogy adófizetői pénzen, állami kormányőrök védik az oligarchát, ráadásul a rendőrök is nyíltan a védelmére kelnek, hát, ebből indult a balhé.

Felkavarodott az állóvíz

A strandügy látszólag nem eget rengető balhé, még azt is mondhatnánk, hogy szerencsés ország az, ahol még ennyi politikusi és oligarchák közötti összefonódás is úgy megmozgatja a tömegeket, hogy országos tüntetéssorozat indul.

Ám a helyzet valójában sokkal rosszabb. Mint azt az Indexnek egy helyi aktivista elmesélte,

az elmúlt időszakban egy súlyos politikai és gazdasági leszámolás-sorozat tombol az országban, ahol a hatalom (ügyészek, politikusok) a baráti média segítségével nyíltan rámozdul a gazdag vállalkozókra.

Pénzt ugyanis tőlük, az uniótól és az államtól lehet Bulgáriában remélni, és sokan éhesek, de azt aligha kell hangsúlyozni, hogy egy olyan országnak milyen esélyei vannak, ahol a sikeres vállalkozókra rászáll a hatalom, a demonstrálók mindenesetre tényleg megelégelték a maffiaszerű működést.

Gyilkosságok százával

Bulgáriában a maffiával keveredő vállalkozói lét során a rendszerváltás óta rengeteg gyilkosság történt az üzleti életben. A bárokban közelről, vagy távcsöves puskával 400 méterről leszedett üzletemberek története teljesen visszatérő, ráadásul itthon talán csak az egyedi Fenyő-gyilkossággal összevethető esetek többsége felderítetlen, az elkövetők vélhetően bérgyilkosok. Akit mindez mélyebben érdekel, érdemes például a Lokomotív Plovdiv bolgár vasutas-focicsapat elmúlt éveinek történetét átböngészni, a csapat üzletember-elnökeit szép sorban rendre lelőtték.

Bojko Boriszov: a karatés

Eddig főleg egy kispártról és annak nagyhatalmú vezetőjéről beszéltünk, de van két nagypárt is az országban. A már említett jobboldali GERB és a baloldali szocdemek. Előbbi adja a miniszterelnököt, utóbbi a köztársasági elnököt, és a két legfontosabb tisztséget betöltő politikus egyaránt elég tökös fickó.

A nyugatbarát miniszterelnök, Bojko Boriszov „előző életében” focista, karatés, karateedző, majd Todor Zsivkov, a kommunista Bulgária örökös első emberének a testőre volt. Ő immár harmadszor miniszterelnök, amikor pedig nem az, akkor pártvezér, vagy polgármester.

Nemrég körülötte is botrány támadt, mert egy kompromittáló felvételen a lakosztályában a hálószobája látszott, a képen az ágyánál fegyver, aranyrudak és köteg 500 eurósok hevertek.

A miniszterelnök azt mondta, hogy alighanem fő riválisa, az elnök igyekszik lejáratni. Az ágyról és a fegyverről ugyan elismerte, hogy az övé, de szerinte a pénzt és az aranyat csak úgy odatették.

Rumen Radev: a pilóta

Nevezett elnök, vagyis a szocialisták által támogatott Rumen Radev a rendszerváltás előtt még igazi kommunista hős volt, a légierő pilótája, aki folyamatosan felfelé haladt a katonai ranglétrán.

Radev népszerű, erősen oroszbarát politikus, alighanem demokratikusabb, mint Boriszov, de a külpolitikai orientációja miatt ritkán számíthat nyugati támogatásra. Radev ki nem állhatja Boriszovot.

Így aztán állandóan nagyon csúnyán összevesznek. Hol a legfőbb ügyész, Ivan Gesev kinevezésén (Bulgáriában az elnöknek sok kinevezésben vétójoga van), hol a koronavírus kezelésén, vagy éppen nem kezelésén. Bulgáriában június 6-án állt meg az aktív esetek csökkenése, azóta 963-ról 3747-re nőtt a számuk. Míg június 1-jén mindössze 6 új esetet jelentettek, addig július 9-én rekordnak számító 330 igazolt fertőzöttet regisztráltak, az elmúlt napokban pedig 230 körül alakultak az esetszámok. Bulgáriában sokat tesztelnek, nő is az esetszám, de a baloldal összeesküvés-elmélete szerint a sok teszt és a riasztó adatok mögött akár az is állhat, hogy a demonstrálókat elriasszák a tömegrendezvényektől.

Összefeszültek a tüntetések felett

Radev természetesen most is vérszemet kapott a demonstrációkat látva. Radev szerdán arról beszélt, hogy újra kell indítani a politikai folyamatokat, amihez elengedhetetlen a kormány és a főügyész lemondása. „Mára az emberek elutasítják a kudarcot vallott oligarchikus kormányzás modelljét” – jelentette ki.

Csakhogy ezekre a bírálatokra a végül mégis megválasztott főügyész csak, hogy bizonyítsa az elnök aggályait, keményen és persze kellően szelektíven visszaszólt. Rendőrein keresztül képletesen és a valóságban is ütötte a Boriszov-ellenes politikai erőket és oligarchákat. A tüntetések után az elnök és az ellenzéki pártok közvetlen környezetében is voltak letartóztatások, állítólagos gazdasági visszaélések miatt. A baráti oligarcháknál (Doganék csapatánál) természetesen egy ilyen ügyész soha nem talál semmit.

Boriszov szerdán azt jelentette be, hogy távozásra kérte a pénzügyminisztert, a belügyminisztert és a gazdasági minisztert. Az indoklás szerint el akarják oszlatni azokat a feltételezéseket, hogy függőségi viszonyban állnának az ellenzéki török kisebbségi párttal, és annak egyik vezetőjével, Deljan Peevszkivel. Boriszov egyébként azt mondta, hogy a pénteken kezdődő EU-csúcs után egyeztet újra a koalíciós partnerekkel.

Az igazi csaták

Közben viszont akiket eddig bemutattunk, a jobbos Boriszov, a balos Radev és a török Dogan csak a jéghegy csúcsa. Az igazi vad háború az oligarchák között van, és bár csata sokak között zajlik éppen, de három arcot mindenképpen érdemes megismerni. Ők

  • a már említett Deljan Peevszki – a médiacézár,
  • Tzvetán Vasziljev – a lebukott bankár,
  • és Vaszil Bozskov – a szerencsejáték-király.

2014-ig az oligarchák világában viszonylagos nyugalom honolt, de ekkor a Dogan árnyékában felnövő, addig inkább csak valami strómannak tartott (régóta üzletember és parlamenti képviselő) Peevszki nagyon megerősödött, övé lett a fél bolgár sajtó. Peevszki az akkori ügyészséggel közösen támadást indított régi ellensége, Vasziljev ellen.

Vasziljev, az ötödik legnagyobb bolgár bank, a CCB (Corporate Commercial Bank), vezetője és főtulajdonosa valóban sok zavaros politikai finanszírozásban vett részt, mindenesetre elkezdték egymást vádolni,

Vasziljev szerint Peevszki zsarolta őt, Peevszki pedig egyenesen azt állította, hogy Vasziljev meg akarta őt öletni.

Mindenesetre a médiás a médiatermékeivel folyamatosan tüzelt a bankárra, mire a betétesek el is hagyták a bankot, 2 milliárd eurós lyukkal csődbe ment a Corporate Commercial Bank.

Vasziljevet is megvádolták mindenfélével, azonban nincs börtönben, egyszerűen átment a szomszédos Szerbiába. Ilyen szempontból a sztorija teljesen olyan, mint az észak-macedón Nikola Gruevszki budapesti tartózkodása, és azóta onnan kritizálja a jelenlegi bolgár hatalmat, amely mintha nagyon nem is törekedne arra, hogy a sokat tudó bankárt hazacibálja (itt visszautalhatunk Salamon Bélára).

A csalgabár

Méregdrága, elég keleties, hangos és vad – ez a politikusok és az oligarchák egyik fő találkozóhelye, a csalgabár. A kommunizmusban tiltott volt, de a rendszerváltás óta virágzik ez a helyi mulatós zenére, valamint poposított népdalokra, egész üveg töményekre, drága sportautókra és gyönyörű nőkre optimalizált dorbézolás. Az ivás, zene és tánc mellett a buli csúcspontja az, amikor a sorra fellépő művészek elismerését is kiváltva, valamelyik méregdrága boxban „szalvétát kérnek”. A nagy tálcán kiérkező több száz, több ezer szalvéta feldobása, szétszórása a más kultúrákban meglevő pohár-, vagy tányértörésre emlékeztetve hangulati csúcspont, és mivel komoly dicsőség, mondani sem kell talán, hogy a csalgabulik végén már minden gazdag aranyifjú dobni akar, ezért bokáig lehet tapicskolni a szalvétában. Így lehet elképzelni a bulit.

A rossz nyelvek szerint a bankcsődön sokan gazdagodtak meg azzal, hogy a zavaros időszakban megfeledkeztek saját tartozásaikról.

Egy még erősebb fiú

Vasziljev esetében erősen vitatható, hogy mi volt előbb: a bank csődje, vagy a politikai bizalomvesztés, mert ez a kettő kéz a kézben járt. Hamarosan aztán

meggyűlt a baja a hatóságokkal egy másik, addig kikezdhetetlennek hitt oligarchának, Vaszil Bozskovnak, az egyik leggazdagabb bolgárnak is.

A kizárólagos koncessziókkal rendelkező szerencsejáték-pápa, a mániákus régiséggyűjtő tényleg fontos ember, mindkét nagy szófiai focicsapatnak (CSKA és Levszki) volt a tulajdonosa, mára pedig már minden létező üzletágban kulcsszereplő, hajóiparban, építőiparban, energetikában.

Forrásaink szerint Boriszov és Dogan egyszerűen fantáziát láttak a 30 éve a csúcson levő üzletember lefejezésében, törvényi szabályozással elvették kizárólagos jogait, elfogatóparancsot adtak ki ellene, vagyonelemeit zárolták. Ő azonban Dubajba menekült, azóta pedig olyan beszélgetések „szivárogtak ki”, amelyeken Bozskov szervezkedik az általa csak juntának tartott Boriszov-rezsim ellen.

Bozskov is állítólag Pleevszkivel veszett össze, de az egészen biztos, hogy ő nem adja majd egykönnyen magát. Elképesztő nagyban játszik, sok százmillió eurós vagyont vettek el tőle, korrupcióval is megvádolták, mire ő azzal vágott vissza, hogy a politikusok zsaroltak tőle ki eurótízmilliókat.

Nem hatja meg a népet

Ebben a szinte reménytelen harcban és gyűlölködésben nem meglepő, hogy Bulgária nem áll túl jól, a legtöbb kimutatás szerint az EU legszegényebb és legkorruptabb állama. De Bojko Boriszov azért mégis szeretne úgy bevonulni a történelemkönyvekbe, vagy az emberek emlékezetébe, hogy pozitív dolgokat is tett, és emiatt tényleg vannak sikerei is.

Ilyen érdeme az, hogy végre Bulgáriában is elindultak, ráadásul egész olcsón (2-2,5 millió euró / km költséggel) az autópálya-építések, mára már elkészült úgy ezer kilométer.

Siker a metróépítés is, hiszen miközben 1998-ban még nem volt Szófiában metró, ma már hosszabb a hálózat, mint a teljes budapesti (még a reptér is elérhető metróval), és ahogy az útépítéseknél, úgy a metróhálózat fejlesztésénél is Bulgáriában töredékár jön ki egy kilométerre, mint itthon a 4-es metró építésénél.

Ám a bolgárokat ez már nem hatja meg, igencsak széles az elégedetlenség a maffiaállapotok ellen.

A média amúgy Bulgáriában is eléggé irányított, nem független, de a magyar sajtóhoz képest az üdítő, hogy amennyiben van egy erős ügy, például a kormányfő ágyánál lefotózott 500 eurósok, arról a Boriszov-barát médiában is megindul a vita.

A bolgár nép a leginkább panaszkodós, a sorsukkal a legkevésbé elégedett nemzet az unióban. Ahogy egy bolgár mondja

mi is állandóan sírunk, de a délies mentalitásunknak hála, mi azért néha abbahagyjuk és egy kicsit mulatunk is, ez teszi elviselhetővé ezt az egészet.

Elvágja a jövőt

A bolgár üzleti világ szerint érték, és főleg a válságok idején (például 2008, 2020) komoly nemzetközi előny, hogy a bolgár leva az euróhoz kötött, így stabil. Ugyanakkor, ahogy többen is panaszkodtak, a bolgár üzleti világ sajnos egy félmaffia-környezet. Szerintük az másodlagos, hogy mi van leírva a törvényekben, akinek megfelelő kapcsolatai vannak, azok mindenből kimásznak, mindent kimozognak.

De az nagyon aggasztó, hogy minden politikai, bizalmi, kapcsolati alapon dől el. A mohó állami, államközeli emberek és a bizalmukat élvező oligarchák, például a sokszoros BL-résztvevő Ludogorec focicsapat dúsgazdag tulajdonosa, Kiril Domusev iparbáró mindenhonnan kiszorítja a piaci alapon sikeres cégeket.

Pedig ilyenek is lehetnének. Ők vagy nemzetközi karriert csináltak, mint például Vladimir Tenev, a Robinhood.com kereskedelmi portál dollármilliárdos alapítója. Vagy számíthatnak zaklatásokra, mint mostanában a Bobokov-testvérek (MonBat), Emilian Gebrev (fegyverkereskedő), vagy Ivo Prokopiev, a kevés szabad és kritikus médiavállalkozó (Economedia, a Kapital és a Dnevnik) egyike.

A demonstrációk most erősnek tűnnek, de persze könnyen kifulladhatnak. Ha a demonstrálók, vagy Bulgária valamiképpen nem tudja elérni, hogy a siker ne azt jelentse, hogy valaki azonnal célponttá válik, aligha lesznek jó felzárkózási esélyei.

 (Borítókép: Kormányellenes tüntetők Szófia belvárosában 2020. július 13-án. Fotó: Valentina Petrova / MTI)