Dél-Koreában remekül működik és hatékony is a kontaktuskutatás

Kevés ország nyert annyit a koronavírus-járvánnyal, mint Dél-Korea: a soft power, az országimázs szempontjából legalábbis Szöulnak bőven van miért ünnepelnie. Tavasszal itthon is sorra jelentek meg az ázsiai ország sikereiről szóló cikkek, amelyek okkal érintették meg a karanténba zárt, egészségük, egzisztenciájuk miatt aggódó magyar olvasókat. Míg ugyanis idehaza a kemény, gazdasággyötrő járványügyi intézkedésekben merült ki a koronavírus első hullámával szembeni fellépés, Dél-Korea viszonylag fájdalommentesen, lezárások, karanténok nélkül kezelte a helyzetet.

A friss statisztikai adatok alapján a második hullámmal is eredményesen birkózott meg Szöul. Ugyan a járványgörbe augusztusban ismét emelkedni kezdett, jelenleg naponta 60-70 közötti esetet regisztrál a mintegy 52 millió lakosú ázsiai ország.

A sikert övező nemzetközi érdeklődésre a dél-koreai kormány is reagál. A Chatem House brit külügyi intézet, valamint a The Korea Foundation Ázsia-kutatóknak tartott továbbképzést, a workshopon - egyedüli magyar meghívottként – az Index is részt vett. A kétnapos eseményen szöuli járványügyi, biztonságpolitikai szakértők beszéltek tapasztalataikról, beszámolójuk legfontosabb tanulsága mindenekelőtt az volt, hogy

Ez derült ki Dzsoung Me Je, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) dél-koreai szakértőjének előadásából is. A Koreai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ korábbi intézetigazgatójaként Dzsoung Me Je is hozzájárult a hatékony válságkezelési rendszer felépítéséhez. Mint mondta, a 2015-ben kitört MERS-járványkor (közel-keleti légúti koronavírus-járvány) alakították ki a hatékony járványkezeléshez szükséges jogszabályi keretrendszert.

Ahogyan azonban a dél-koreai szakértő is felhívta rá a figyelmet, a sajtóban sok helyen lemaradt a szintén kiemelten fontos, negyedik „T”, vagyis az átláthatóság, a transzparencia. 

A társadalom minél szélesebb körű tájékoztatása a rendszer egyik kulcseleme 

– fogalmazott Dzsoung Me Je; a szakértő szerint ugyanis az egész eljárás lényegében az állampolgárok bizalmára épül. A kontaktuskutatáshoz szükséges adatszolgáltatás nagyrészt önkéntesen történik, márpedig az adatgazda, az állampolgár csak akkor bízik meg az adatokat kezelő kormányban, ha a teljes eljárás az átláthatóság jegyében történik. 

Tesztelés és gyógyítás

Mielőtt kitérnénk a kontaktuskutatásra és a transzparenciára, nézzük meg hogyan történik az első két „T”, vagyis a tesztelés és a gyógyítás. A Chatham House és a The Korea Foundation közös eseményén is elhangzott, hogy naponta 15-20 ezer tesztet végeznek el Dél-Koreában. Az angol nyelven is elérhető, rendszeresen frissülő állami járványügyi tájékoztatási portál szerint pedig eddig több mint 2 millió 352 ezerszer teszteltek. Az ázsiai ország tesztkapacitásának fontos eleme az állampolgárok rendelkezésére álló mintegy 600 vizsgálati központ, illetve a gyorstesztek lebonyolításához szükséges, a repülőtereken alkalmazott fémdetektoros átvizsgáláshoz hasonló állomások kialakítása is. 

Dél-Korea nemcsak a viszonylag gyors válságkezeléssel, de a halálesetek alacsonyan tartásával, illetve a gyógyultak számának magasan tartásával is a figyelem középpontjába került. Az ázsiai országban összesen 24 ezer 164 esetet regisztráltak, ebből

Összehasonlításképpen, Magyarországon 31 ezer 480 fertőzöttet regisztráltak, s hivatalosan eddig csak 8 165 ezer beteg gyógyult meg. 833 ember pedig elhunyt a koronavírusban. 

Dzsoung Me Je szerint a betegség hatékony kezeléséhez két fontos szempontnak kell teljesülnie.

illetve külön kezelendőek az enyhe, közepes, súlyos és életveszélyes tüneteket mutató betegek. Szintén fontos elem a szociális intézmények integrálása a járványkezelési rendszerbe: ez biztosítja, hogy ne alakuljanak ki gócpontok például a korábban Magyarországon is nagy gondot okozó idősotthonokban. 

A másik két T: kontaktuskutatás és átláthatóság

A dél-koreai rendszer azonban a kontaktuskutatás, illetve az adatok kezelésének tekintetében válhat elsősorban példává. Az Indexen már korábban írtunk arról, hogy Magyarországon annak ellenére jár gyerekcipőben a járványügyi nyomozás, hogy az egészségügyi szakma időben észlelte a terület fontosságát: bár a Debreceni Egyetemen már 2007-ben tartottak kéthetes továbbképzést a kontaktuskutatásról, a kontaktuskutatás nem vált önálló képzéssé a hazai oktatási rendszerben. 

Hogy mennyire kiforrott rendszerről van szó, azt a szöuli szakértő  által készített ábránál semmi sem mutatja jobban:

Ahogyan ebből is kiderül, a hatékony járványkezelés feltétele, hogy a lehető legtöbb rendszerből összesítsék a befutó adatok.

A dél-koreai rendszer sikere, hogy szemben például a hasonlóan hatékony kínai, vagy szingapúri járványügyi rendszerrel, Szöul a nyugati demokráciák ízlésének megfelelően gyűjti és elemzi az adatokat. Az ábra alapján azonban, személyi jogi szempontból a rendszer finoman szólva is aggályosnak tűnhet. Ezzel kapcsolatban a dél-koreai szakember elmondta: a rendszer az anonimitásra épül, az adatok kezelését egy 2015-ben elfogadott jogszabály rögzíti.

A járványügyi nyomozásért felelős Koreai Járványmegelőzési Központ (KDCA) tárolja az adatokat, egyben felügyeli is az online térben megjelent információkat, szükség esetén például törölteti azokat. 

Azzal ugyanakkor a járványügyi szakértő is egyetértett, hogy önmagában a szigorú jogszabályi háttér nem feltétlenül megnyugtató az átlagember számára. Itt jön képbe a bizalom, illetve a személyes érdekkel szemben a közösség érdekének előtérbe helyezése. A workshopon résztvevő több szakértő is azzal érvelt, hogy a dél-koreaiak szerint az egészség fontosabb a személyes adatoknál – amíg tehát a kormány hatékony a járványkezelésben, addig az állampolgár is együttműködik. 

(Borítókép: Izolációs hordágyon szállítanak kórházba egy koronavírussal fertõzött beteget a védõruházatot viselõ egészségügyi dolgozók Szöulban. Fotó: MTI/EPA/Kim Csul Szu)