Izrael lenne már a példa az emírségekben?

Az Egyesült Arab Emírségek lazított az ország konzervatív iszlám jogrendjén, a saríán – ez az eddigi legkirívóbb reform az öbölmenti olajmonarchiák valamelyikében. A rendelkezések értelmében a muszlim ország

• engedélyezi a nem házassági kötelékben élők együttélését,
• lazítanak az alkoholfogyasztás szabályain, nem kell többé engedély a szeszes italok vásárlásához és birtoklásához,
• ez vallásától függetlenül vonatkozik minden, a 21. életévét betöltött személyre, így muszlimokra is,
• szigorítanak az úgynevezett becsületgyilkosság büntetési tételén, azaz emberölésként bírálják el „a családra szégyent hozó” nők meggyilkolását; velük rendszerint férfi hozzátartozóik végeznek.  

A lazítások jócskán megkönnyítik a külföldiek dolgát az olyan ügyekben, mint a házasságkötés, a válás és az öröklés, egyfajta kibúvót adva a saríatörvények alól. Ez kecsegtető változás egy olyan országban, amelyet 80 százalékban külföldiek laknak. 

A zsidó állam sokszínű, politikailag változatos, de stabil, gazdaságilag és katonailag is erős ország. Jeruzsálem inkább konzervatív és harciasabb beállítottságú, míg Tel-Aviv a liberális eszmék fellegvára. Ez a berendezkedés nemcsak a külföldi turisták, de a gazdasági szereplők számára is vonzóvá teszi Izraelt, amely a technológiai innováció mellett számos ágazatban világelső. 

Abu-Dzabiban felismerték: a kulcs ahhoz, hogy hosszú távon fenntartható legyen az emírségek pénzügyi, kereskedelmi és olajpiaci szereplőként betöltött pozíciója, fontos az izraeli minta követése. Diverzifikálniuk kell a gazdaságukat, és közben erős hadsereget is fent kell tartaniuk. De azért békültek-e, hogy ellessék a know-how-t? 

A cél szentesíti az eszközt

Mégis, Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója ódzkodik attól a kijelentéstől, hogy Izrael példaként szolgál az emírségek számára. Az öbölmenti kis államok már az 1990-es években rájöttek arra, hogy az Egyesült Államokkal való jó viszony garantálja a térség biztonságát, s bár sok kétoldalú megállapodás született Abu-Dzabi és Washington között, mindig akadt akadálya a kapcsolatok elmélyítésének, kiterjesztésének.

Az izraeliekkel pedig nyilvánosan, hivatalos csatornákon nem lehetett kommunikálni, mégpedig a palesztin ügy miatt. 

 – véli a kutató.

Ráadásul az emírségek több, nem hivatalos csatornán is tartotta már a kapcsolatot Izraellel, erősödtek a hírszerzési és a biztonságpolitikai együttműködések, amit a közös ellenségeik megerősödése indokolt. 

Azzal is tisztában voltak az arab ország vezetői, hogy a palesztinok ügyét hátrasoroló, a zsidó államot pedig mellszélességgel támogató

Érdekek öblös mentén

Az Egyesült Arab Emírségek a közelmúltban hozott lépéseit saját érdekeinek érvényesítése indokolta, márpedig ezek az érdekek megegyeznek Izraeléivel. 

1. Közös ellenségek elleni fellépés. Irán és az iszlamista, szélsőséges szervezetek egyaránt fenyegetést jelentenek a zsidó államra és az öbölmenti országra. 
2. Az amerikai védelmi háló. Izrael az amerikai fegyverkereskedelemnek és katonai támogatásnak köszönheti hadi fölényét, egyebek közt a légierőben. Az arab állam sem bánná, ha a világ legkorszerűbb fegyvereivel szerelhetné fel a haderejét.
3. A gazdaság diverzifikálása, a kereskedelem kiterjesztése, központi tényezővé válás, illetve annak megtartása.  
4. Technológiai innováció a világgazdaság és az éghajlat változásának fényében. 

Az izraeli együttműködéssel az emírségek csak nyerhet, és saját pozícióját erősítheti. Mindazonáltal Abu-Dzabi nem szorul rá az izraeli tőkére, és a békemegállapodás előtt is tartották a kapcsolatot azokon a területeken, amelyek mindkét ország érdekeit szolgálják. 

Valójában sokkal nagyobb szerepe volt az amerikai céloknak a két ország közeledésében, mint bármi másnak.

A Trump-kormány a legkorszerűbb F–35-ös vadászbombázókat és nagy hatótávolságú fegyveres drónokat ígért az emírségeknek, a békemegállapodás után már áldását is adva erre. 

Izrael fel is horkant a dolgon, jelentések szerint a védelmi tárcánál kicsapta a biztosítékot, hogy az amerikai fegyvereladással odalenne az izraeli katonai fölény. További aggodalomra adott okot az is: ha Abu-Dzabi fegyvereket kap Izrael elismeréséért cserébe, az USA más térségbeli szövetségesei is joggal kérhetnek az amerikai arzenálból. Izrael ezért garanciákat kért Washingtontól, hogy legalább a legmodernebb haditechnikai eszközökből részesüljön, és a raktáron lévőkből is jóval többet kapjon. 

Abu-Dzabi nem feltétlenül az izraeli gazdasági modellt és demokratikus berendezkedést tekinthette példának. A példa Izrael védettsége volt, amelynek hátterében az Egyesült Államok áll. Ha pedig a térséget az amerikaiak koordinálják biztonságpolitikai szempontból, akkor Abu-Dzabi két legyet üt egy csapásra:

1. Csatlakozott Washington közel-keleti katonai szövetségéhez, amit még fegyverekkel is meghálálnak neki;
2. Kibővíti kapcsolatait Izraellel, ami pedig saját gazdaságát erősítheti. 

(Borítókép: Emirati tisztviselő egy El Al repülőgép közelében áll, amikor egy normalizációs megállapodást követően Abu-Dzabiba érkezett a valaha volt első izraeli üzleti küldöttség 2020. augusztus 31-én. Fotó: Karim Sahib / AFP)