„Peking megvédte polgárait, a nyugati kormányok nem″

Ezen a héten kezdődik a legfontosabb ázsiai ünnep, a holdújév. Kínában tavaly ez egybeesett a járvány berobbanásával, amiért gyakorlatilag az ünnep elmaradt, az emberek nem utazhattak haza a családjukhoz a vesztegzárak miatt. Hogyan készül az ünnepre idén Kína?

Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy nem lesz szükség korlátozásokra. Bár a kínai kormány felszólította az embereket arra, hogy lehetőleg korlátozzák az utazásokat és a társas érintkezést, idén már nem tiltották meg az ünneplést a lakosságnak. 

Ennyire jól áll a járványkezeléssel Kína?

Naponta ötven-kilencven új esetet regisztrálnak, ami egy ekkora országban nyilvánvalóan jó eredménynek számít. A kínaiak ugyanakkor pontosan tudják, hogy száz esetből pillanatok alatt ezer, tízezer lehet, ezért nagyon elővigyázatosak. Ha létrejön egy újabb gócpontot, gyorsan lépnek: lezárják a területet, és letesztelik ott a teljes lakosságot. Ez a gyakorlat hatékonynak bizonyult. 

Mennyire elégedettek a járványkezeléssel a kínai emberek?

A tavaly tavaszi, első lezárások feloldása óta Kínában az élet visszatért a normális kerékvágásba. Vannak persze szabályok, közegészségügyi ajánlások, ezért például az emberek jellemzően továbbra is maszkban járnak. Kínában ugyanakkor már a járvány előtt hozzászoktak ehhez.

Olyan szigorú korlátozások ezért már ott nincsenek, mint nálunk: nyitva vannak az éttermek, a mozik, megtartják a fesztiválokat. A kormány elkerüli a tömegeket frusztráló intézkedéseket.

A közhangulatot ilettően az sem mellékes tényező, hogy mit lát a kínai ember, ha belenéz a nemzetközi hírekbe. Hiszen például azt látja, hogy az Egyesült Államokban meghalt több mint negyedmillió ember, hogy fél Európa lezárva, hogy Portugáliában megteltek a halottasházak. Ilyenkor nyilván hálásan gondolnak saját vezetőikre, akik az első néhány hét alatt elhárították a katasztrófát. 

Elég nagy a kontraszt a kínai kormány hazai és nemzetközi megítélése között. Külföldön továbbra is inkább a baj okozójaként tekintenek rá. 

Egy állam alapvető feladata, hogy saját állampolgárainak biztonságát garantálja. Ezt a kínaiak is elvárják a kormányuktól, amit az teljesített, szemben például a nyugati világ kormányaival. Ami a nemzetközi megítélést illeti, fontos különbséget tenni a „világ” és a „Nyugat” között. Bár hajlamosak vagyunk a saját közvéleményünket globálisnak tekinteni, a valóság azonban ennél sokkal összetettebb. A nyugati világban pedig évek óta zajlik egy Kína-ellenes kampány, erre a koronavírus csak ráerősített. Számos más ország van Kínán és a Nyugaton kívül. A harmadik világban pedig Pekingre nem feltétlenül a baj okozójaként tekintenek.

Kínában elkezdődött már a lakosság tömeges beoltása?

Egyelőre nincs hír arról, hogy egy általános oltási program elindult volna. Nagyjából egymillió embert oltottak be eddig, ami ott elenyésző szám. Ennek pedig az egyszerű oka az, hogy nincs elegendő oltóanyag. Hiába hisszük azt, hogy tankerhajókon áll kínai kikötőkben a vakcina arra várva, hogy eláraszthassák vele a világot. Valójában egyelőre úgy tűnik, hogy nagy csúszásban vannak a gyártással. A nemzetközi szállításaikat is késve teljesítik, Törökországnak például decemberben ígértek tízmillió vakcinát, végül januárban tudtak leszállítani hármat. Mivel az átoltottság eléréséhez Kínában óriási mennyiségű vakcinának kellene rendelkezésre állnia, egyelőre csak a legveszélyeztetettebbeket oltották be. 

Magyarország nem rég állapodott meg Sinopharm-vakcinák beszerzéséről. Ha Kínában sincs oltóanyag, akkor ez a szállítmány is késni fog? 

Nem feltétlenül, ott ugyanis csekély a nyomás, hogy tömegével oltsák be a lakosságot. A járvány szempontjából globális kitekintésben Kína az egyik legbiztonságosabb országnak számít. Számukra szinte mindegy, hogy mikor kezdik el a tömeges oltást, ráérnek.

Kína nemzetközi presztízse fontosabb tehát Pekingnek, mint saját állampolgárainak a beoltása?

Brazíliában, Peruban vagy Magyarországon több életet menthetnek meg, mint Kínában. Náluk ugyanis a helyzet nem olyan sürgető. Persze nyilván nem a két szép szemünkért szállítanak majd ide előbb vakcinát, ennek kommunikációja, Kína nemzetközi presztízse Pekingnek nagyon fontos szempont.

Ha már nemzetközi presztízs: nagy a bizalmatlanság Magyarországon a kínai vakcina minőségét illetően. Mit lehet tudni erről?

A bizalmatlanságot az okozza, hogy a vakcinavizsgálatok harmadik, utolsó fázisának dokumentációját csak részben hozták nyilvánosságra. Az európai, amerikai érvényesítéshez szükséges teljes anyag a mai napig nem ismert. Ennek több oka is van. Aki Kínában próbált már egy egészen hétköznapi dolgot elintézni, például ételt rendelni vagy bicikli bérelni, az pontosan tudja, hogy ott minden teljesen máshogy zajlik. Egy több tízezer ember bevonásával zajló orvosi kísérlet pláne. Teljesen más a módszertan, a dokumentáció, eltérőek a protokollok. Az, hogy az eredményeket a nyugati normákhoz igazítsák, egy több hónapos adminisztrációs folyamat. Igaz, ahogy említettem, nem nagyon sürgeti őket semmi. Ott sem állnak konténerekben a vakcinák, egyelőre a harmadik világ országainak ígért gyógykészítmények kiszállítása is épphogy csak elkezdődött. 

A Magyarország és a Sinopharm között kötött szerződés részletei nem nyilvánosak, így a pontos ár sem ismert. Van arról információ, hogy máshol mennyiért vásároltak kínai vakcinát?

Van, és látványosan nagy az eltérés az egyes országok által fizetett árak között. Délkelet-Ázsiában volt is ebből kisebb botrány, miután kiderült: Indonézia jóval alacsonyabb árat fizetett a gyógykészítményért, mint a Fülöp-szigetek. Erre egyébként egy épp börtönben ülő Fülöp-szigeteki ellenzéki politikus hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor az árak közötti különbségnek nem feltétlenül politikai okai vannak. A kínai rendszerben számos más tényező befolyásolhatja az árat. Maradva a délkelet-ázsiai példánál, lehet, hogy éppen egy Sinopharm-vezetőnek volt érdeke alacsonyabb áron adni a gyógykészítményt Indonéziának. 

Alapvetően azért kijelenthetjük, hogy a kínai diplomácia eszköztárába tartozik a vakcinaszerződések letárgyalása?

Igen, bár a kínai államnak is meg kell küzdenie saját cégeivel, kiskirályaival és persze a fizikai korlátaival. Mivel végesek a kapacitások, nem láthatják el a világot ingyenvakcinával, hiába kívánná meg ezt Peking nemzetközi presztízse.

Holnap tartják meg a Kína és a közép-kelet-európai régió közötti, 17+1 Együttműködés csúcstalálkozóját. A vakcinaügy is téma lesz?

Bizonyára előkerül majd. Régiónk és Kína politikusai is é vek óta küszködnek azzal, hogy valamilyen tartalommal töltsék fel a projektet. Mindkét fél számára kapóra jön tehát, hogy az egészségügyi együttműködés, az úgynevezett egészségügyi selyemút tervet felhasználva újabb lökést adjanak az együttműködésnek.

Ez összefügghet azzal, hogy nemcsak a 17+1 Együttműködés, de Kína geopolitikai gigaprojektje, az Övezet és út kezdeményezés (BRI) is mintha megakadt volna. A járványkezelés ennek is új lendületet adhat?

Komplett nemzetgazdaságok álltak le, beszűkült a nemzetközi piac, nem lehetett utazni – ahogyan minden nemzetközi kezdeményezést, a BRI-t is lelassította a járvány. Láthatóan Peking ezen is dolgozik. 

A 17+1 csúcsra is azért kerül sor ilyen gyorsan, hogy a holdújév beállta előtt új lendületet kapjon Kína nemzetközi tevékenysége.

Az Európai Unióban elsőként Magyarország rendelt kínai vakcinából. Elképzelhető, hogy a 17+1 Együttműködésen keresztül mi képviselhetjük a kínai gyógykészítmény beszerzését akár az EU-n, akár a 17+1 közösségén belül?

Igazából a kísérleti nyúl szerepét térségünkben Szerbia vállalta. A 17+1 Együttműködésen belül ők vásároltak a legnagyobb tételben kínai vakcinát, ezért valószínűleg ebben a kérdésben inkább Belgrádé lesz a nagyobb figyelem. Magyarországra még egyetlen adag kínai vakcina sem érkezett, mi csak aláírtuk a szerződést.

Mintha a régióban már nem Magyarország, hanem Szerbia lenne Kína legfontosabb partnere. Hogyan alakult ez így?

Mások a pozícióink. Szerbia nem tagja az EU-nak, ami megkönnyíti, hogy Kína felé orientálódjon. Közben uniós tagállamként Magyarországnak nincs szüksége olyan infrastrukturális projektekre, melyekben Kína biztosítja a tőkét, a technológiát és a szakértelmet. Ezt a konstrukciót ajánlja fel ugyanis Peking a 17+1 Együttműködés tagállamainak, ami ugyanaz, mint amit a harmadik világ országaiban sikerre vitt. Erre EU-s tagállamoknak nincs szükségük, éppen ezért még egyetlen ilyen beruházás sem valósult meg. Szerbiában és más balkáni országokban viszont többre is sor került, amire Pekingben nagyon büszkék.

Persze bizonyára sok kínainak tetszett az is, hogy a szerb elnök, Aleksandar Vučić megcsókolta a kínai zászlót...

A konstrukciót illető konfliktus szimbólumává a Belgrád–Budapest-vasútvonal modernizációs projektje vált. Szerbiában már lassan befejezik az építkezést, miközben Magyarországon továbbra sem történik semmi. A jövő heti csúcstalálkozón téma lesz a projekt?

Annyi energiát fektettek bele a felek, hogy meglepne, ha végül tényleg nem valósulna meg. Rengeteg adminisztrációs akadály gördült a projekt elé, az uniós és a magyar közigazgatás is rendkívül bürokratikus. Nem beszélve arról, hogy le kellett játszani azt is, melyik gazdasági érdekcsoport hogyan részesül a beruházásból. Egyébként a késlekedés egyáltalán nem indokolt, hiszen nem egy zöldmezős beruházásról van szó, hanem egy, az Osztrák–Magyar Monarchiában megépített vasútvonal modernizálásáról. 

Jövőre, 2022 őszén tartja tisztújító kongresszusát a Kínai Kommunista Párt. Máris szélsőséges elemzések jelentek meg arról, hogy Hszi Csin-ping elnök pozíciói nem biztosak, akár egy új garnitúra felemelkedése is eljöhet. Jó befektetés építeni a kapcsolatokat a jelenlegi vezetéssel?

Ami a nyugati sajtóban megjelenik, annak nagy része vágyvezérelt gondolkodáson alapul. Valójában nem tudhatjuk, hogy a Kínai Kommunista Párton belül milyen törésvonalak vannak, legfeljebb azt jelenthetjük ki, hogy igény lenne a konfliktusokra. A kínai politika nagyon odafigyel a folytonosság látszatának a fenntartására, az elmúlt negyven évben ezért sem került sor hirtelen fordulatra. Ilyen most sem várható. 

Borítókép: Index. Fotós: Kaszás Tamás