Navracsics Tibor: Sokba kerülhet a következő egy év az uniónak

Éppen az európai konzervativizmusról tartottak vitát közép-európai politkusok. Elhangzott például, hogy az európai konzervatívok alapvetően Brüsszel-ellenesek. Mint közismerten Nyugat-barát, Európa-párti konzervatív politikus tud ezzel azonosulni?

A panelbeszélgetés lényegében az Európai Néppárt kritikájáról szólt. Az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) persze megragadnak minden erre kínálkozó alkalmat, hiszen a Néppárt kritikája képviselőcsoportjuk megerősödését jelentheti. Érdekes egyébként, hogy ebben a beszélgetésben senkit nem hívtak meg a Fidesztől. És valóban, az önmeghatározást illetően a kritikai rész dominál, az egyetlen elhangzott pozitív elem a patrióta jelző volt. Úgy gondolom azonban, hogy ez átmeneti jelenség, az európai kereszténydemokrácia nagyon fontos időszakon megy keresztül. A második világháborút követő politikai konszenzus, a keresztény- és a szociáldemokrácia közötti rivalizálás alapjaiban megváltozott, ezért fel kell tenni a kérdést: mi a kereszténydemokrácia a 21. században? Ezzel együtt pedig a kereszténydemokrata brandért is zajlik a küzdelem az európai jobboldalon belül.

A magyar kormánypártnak is szilárd elképzelése van a kereszténydemokráciáról, a Fidesz mégsem kapott meghívást az erről szóló panelbeszélgetésre. Elképzelhető, hogy ez már a brandért folytatott harc, egy lengyel–magyar rivalizálás része?

Ezt nem tudom megmondani, találgatásokba pedig nem bocsátkoznék. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a lengyel konzervatívok előnyt élveznek az európai térben. A lengyel Jog és Igazságosság, a PiS ugyanis tagja az ECR-nek, míg a Néppártból történt távozása után a Fidesz kicsit kívülállóvá vált.

Nem lehet, hogy ideológiai feszültség is meghúzódik a magyar–lengyel viszonyban? Gondolok itt például a keleti kapcsolatokra...

Biztosan vannak, szerintem éppen ez a kérdés lassítja a felek közötti együttműködést. Az Oroszországhoz való viszonyt egészen máshogy képzeli el a lengyel, mint a magyar kormány: míg a PiS egy éles oroszellenes politikát fogalmaz meg, a Fidesz az együttműködést szorgalmazza. Bár ez nem akadályozza meg a lengyel–magyar kapcsolatok elmélyítését, a folyamatot lassítja. Azt is meg kell jegyezni, hogy az európai jobboldal mozgásban van, most az ismerkedés időszaka zajlik. Vannak olyan jobboldali pártok, mint például a spanyol Vox, amely csak most vált országos jelentőségűvé. 

Fontos ideológiai különbség továbbá, hogy az ECR libertárius elveket is megfogalmaz, ami a magyar kormánypárttól meglehetősen távol áll.

Ez akkor volt elsősorban igaz az ECR-re, mikor a brit konzervatívok is a párt aktív tagjai voltak. Jelenleg a cseh polgári demokraták képviselnek konzervatív-liberális értékeket. De az ECR-nek erre van válasza. Szerintem éppen azért hangsúlyozza a kulturális sokszínűséget, hogy beleférjenek ezek az eltérések. Nyilván máshogy gondolkodik egy nagy gazdasággal, akár globális befolyással rendelkező ország politikai pártja az állam szerepéről, mint egy kis, adott esetben forráshiánnyal küzdő országé, ahol az állam lehet a gazdaság motorja.

Mit kellene tennie a magyar kormánypártnak az uniós kapcsolatokban?

Nem vagyok abban a helyzetben, hogy tanácsokat adjak a magyar kormánynak. Szerintem a szükségesnél több konfliktus alakult ki, vonatkozik ez Magyarország és az EU, illetve a Fidesz és a Néppárt kapcsolatrendszerére is – utóbbi esetében már láttuk a folyamat szomorú következményét. Annak lennék a híve, hogy a felek higgadtan üljenek le, először informális, majd formális keretek között is. 

A 2022-es választásokig erre már aligha kerül sor...

Egy lehetőség még van. Ursula von der Leyen, az Európai BIzottság elnöke minden tagállamba ellátogat, hogy az uniós helyreállítási alap aláírásánál jelen legyen. Ez történelmi lehetőség lenne az uniós kapcsolatok újradefiniálására. 

Tervben van a látogatás?

Nem tudok róla.

Szívesen részt venne személyesen is a kapcsolatok újraindításában?

Ilyenkor olyan ez, mintha az ember ajánlkozna, csak nincs rá igény. Nyilván sok ismerősöm, kapcsolatom van az Európai Unióban.

A Polgári Pikniken a sajtónak arról beszélt, hogy elindulhat a 2022-es választásokon, így jövőre visszatérhet a parlamentbe. Erről született döntés?

Egyelőre még nem született erről döntés.

Nem gondolja, hogy a nyugati kapcsolatok újraindításának feltétele a keleti kapcsolatok leépítése lenne?

Én nem találkoztam ilyen kívánsággal. De ha van ilyen, akkor meg kell védeni a magyar érdekeket. A Nyugat nem kívánhatja azt, hogy Magyarország levágjon a külpolitikai szuverenitásából. Vannak más uniós államok, például Olaszország, amelyek nagyon erős orosz és kínai kapcsolatokkal rendelkeznek. Tőlük mégsem várja senki azt, hogy csonkolják ezeket a vonalakat.  

Szeptember 26-án Németországban szövetségi választásokat tartanak, ezzel várhatóan még nehezebb időszak kezdődik a német–magyar kapcsolatokban.

Ez egy súlyos probléma. Ráadásul fél év múlva Franciaországban is elnök- és nemzetgyűlési választásokat tartanak, úgy, hogy közben Párizs uniós soros elnökséget is ad. Így mindkét nagy európai államban belpolitikai változások kezdődnek, ami azt jelenti, hogy a következő egy évben az Európai Unió egy elbizonytalanodott német–francia együttműködésre készülhet.

Sokba kerülhet Magyarországnak is, hiszen kapcsolatunk Németországgal nem a legjobb. Az esélyes pártokat elnézve pedig a szeptemberi választásokat követően Berlin Magyarország-politikája sokkal keményebbre vált majd. 

Magyarország szempontjából már szinte nincs is jelentősége annak, hogy milyen koalíció születik majd Németországban. Sajnos ebből már nem jöhetünk ki jól.

Német vonalon van mód a kapcsolatok újraindítására?

A Fideszen belül több embernek is erős személyes kötődése van Németországban, különösen a kereszténydemokratákkal. A problémát nem az aktuális helyzetben, hanem egy több évtizedes folyamatban látom. A német politikai elit ugyanis nyugat-európai politikai elitként határozza meg magát, nem közép-európai elitként. Pedig a második világháború végéig Németország alapvetően közép-európai hatalom is volt, majd az ország kettészakadásával nyugatra fordult. A helyzet az, hogy a német külpolitikai gondolkodás számára még mindig nem elég fontos Magyarország.

(Borítókép: Navracsics Tibor Brüsszelben 2016. május 31-én. Fotó: MTI / Az Európai Unió Tanácsa / Tashana Batista)