Sokat köszönhet Orbán Viktor Angela Merkelnek

Mikor 2005-ben Angela Merkel megkezdte maratoni kormányzását, a történelem tálcán kínálta számára a nemzetközi kiteljesedést. A nyugati világ épp a Közel-Keleten hódított, Afganisztánt követően, 2003-ban Irakban Szaddám Huszein rendszerét is megdöntötték. Csúcson volt a mára ellenségként kezelt Kína sármoffenzívája is, a 2004 utáni pár évben 65 százalékkal nőtt az európai export az ázsiai országba. A világgazdaság akkoriban éves szinten 10 százalék körüli iramban bővült, a virágzó időszakot később a 2008-as válság törte meg. Szintén pár hónappal megválasztása előtt, 2004. május 1-jén tíz új tagállammal, közöttük Magyarországgal bővült az EU, ami új kihívás elé állította az Európa gazdasági motorjaként emlegetett Németországot.

Miközben Merkelre globális ügyek sora várt, a kancellár nem vette félvállról Magyarországot sem. Ennek most, tizenhat évvel később látványos eredménye a magyar és a német ipar szoros integrációja, aminek kezdetét itthon a 2010-es Orbán-kormány megválasztásától szokás tekinteni.

Ez derül ki a 2005 és 2010 között készült Magyar Külpolitikai Évkönyvekből. Akkor Gyurcsány Ferenc, illetve 2009-től Bajnai Gordon vezette Magyarországot, a beszámolók szerint azonban Merkel megválasztásától kiemelt figyelmet szentelt az akkor az ellenzéket vezető Orbán Viktornak.

Míg ugyanis Gyurcsány Ferenccel és Bajnai Gordonnal 2005 és 2010 között Merkel összesen háromszor folytatott kétoldalú találkozót, kancellárként Orbán Viktorral ötször tárgyalt négyszemközt.

A baloldali kormány kénytelen volt lenyelni a békát, annak ellenére, hogy 2009-ben például Merkel már a jövőt tervezgette a Fidesz vezetőjével.

Németországba látogatott Orbán Viktor, a FIDESZ–MPSZ elnöke, és gazdasági kérdésekről, valamint az európai parlamenti választások előkészületeiről folytatott tárgyalásokat Berlinben Angela Merkel kancellárral, a CDU elnökével. A két politikus megállapodott abban, hogy a Fidesz és a CDU közös munkabizottságot állít fel, amely a két párt számára közös javaslatokat dolgoz ki az elsősorban az adóparadicsomokba kimentett pénzek ellenőrzésére, illetve a nemzeti kormányok ezzel kapcsolatos teendőire. Egy másik munkabizottság keretében közös dokumentumot dolgoz ki arról, miként lehet közelebb hozni egymáshoz a két ország gazdaságát

– fogalmaz a Magyar Külpolitikai Évkönyv 2009-es kiadása. A találkozóra februárban került sor, hónapokkal azt megelőzően, hogy a kancellár hivatalos látogatásra érkezett Magyarországra. Az Országgyűlés elnökeként Szili Katalin 2008 novemberében hívta Magyarországra Angela Merkelt, az 1989-es határnyitás harmincéves megünneplésére. Ez meg is valósult, azt azonban a 2009-es külpolitikai évkönyv is kiemeli: csupán villámlátogatásra került sor Sopronpusztán, ahol a kancellár futólag találkozott Bajnai Gordonnal és Sólyom László köztársasági elnökkel.

Merkel és a magyar politika sajátos viszonyrendszere több szempontból is magyarázható. A baloldallal szembeni ellenérzéseit nem csak Merkel konzervatív háttere indokolja. Az említett, 2003-as iraki inváziót például Németország ellenezte, a Berlinből érkező nyomás ellenére Medgyessy Péter korábbi szocialista miniszterelnök az angolszász érdekek mellé állt. De a 2006-os őszödi beszéd, majd a budapesti tüntetésekkel szembeni rendőri túlkapások sem tettek jót a hazai baloldal megítélésének – ezekből persze Orbán és párttársai németországi látogatásaik során igyekeztek minél nagyobb ügyet csinálni.

Fontosabb szempont lehetett azonban a Fidesz mély beágyazottsága a német kereszténydemokrata közösségben.

De kiemelt figyelmet szentelt a berlini kapcsolatoknak Orbán Viktor is. A kormányfő az FDP egykori elnökével, Otto Graf Lambsdorff gróffal és a CDU-s Helmut Kohllal egyaránt jóban volt.

A stabil kapcsolatokat azonban leginkább annak felismerése teremtette meg, hogy a Fidesznek nem szövetségi, hanem tartományi szinten kell erősítenie. Erről Németh Zsolt kormánypárti képviselő, korábbi külügyi államtitkár értekezett 2006 novemberében, a Direkt36 portál cikke szerint azonban a koncepció már jóval korábban megszületett. Az első Orbán-kormánynak ugyanis nehézségeket okozott együttműködnie Gerhard Schröder szociáldemokrata kancellárral, ezért mindenekelőtt a német jobboldal hátországára, Baden-Württemberg tartományra és Bajorországra kezdtek összpontosítani.

Összefügg ezzel az is, hogy a magyar gazdaság Németország déli területein kinőtt nagy autógyárak beszállítójává vált. Az Orbán-kormány fő gazdaságpolitikai programpontjai, a munkaalapú társadalom és a tartós, rekordmagas foglalkoztatottság pilléreivé váltak a német cégek. Ezek a vállalatok azonban nemcsak beruházást hoztak, de komoly támogatásokat vittek is.

Ahogyan 2010-ig a tartományi szintű kapcsolatoknak köszönhette Merkel támogatását a Fidesz, kormányra kerülésük után a német vállalati szféra megnyerésével biztosították Berlin türelmét. Annak ellenére, hogy a második, de különösen a harmadik Orbán-kormány folyamatos harcokat vívott a németekkel. 2015-ben jutottak mélypontra a felek, mikor a menekültválságra Merkel szélsőségesen liberális bevándorláspolitikával, míg az Orbán-kormány extrém gyűlöletkeltő plakátkampánnyal reagált. A konfliktus több nézetkülönbséget is a felszínre hozott a felek között, s a feszültség az európai uniós együttműködésére is végzetes hatással volt. Az Európai Parlament legfontosabb konzervatív csoport, a Manfred Weber frakcióvezető személyében CSU vezetése alatt álló Európai Néppártban a fideszes képviselők fokozatosan elszigetelődtek. A sorozatos botrányok miatt végül – a sorsukra nézve végzetes szavazását megelőzve – idén márciusban a magyar kormánypárt képviselői önként kiléptek a frakcióból, majd a pártból. Azóta a fideszes EP-képviselők függetlenként dolgoznak.

Fontos ugyanakkor leszögezni, hogy a kapcsolatok mélyrepüléséért nem csak a Fidesz a felelős, Angela Merkel és a német kereszténydemokraták is eltávolodtak korábbi értékrendjüktől. A most zajló németországi választások egyik fő témája, hogy a CDU/CSU szociáldemokrata irányba ment el, ami a párt népszerűtlenségéért is felelős. Kérdés azonban, hogy a Fideszben felkészültek-e a Merkelt követő időszakra, német zöldpárti és liberális politikusok ugyanis már korábban jelezték: hiába a kölcsönös, erős gazdasági függés, kormányra kerülésük esetén nehéz időszak vár a két ország kapcsolatára.

(Borítókép: Gerard Julien / AFP)