A haiti tökleves az Unesco szellemi örökségének listáján

Dominique Dupuy, Haiti Unesco-nagykövete könnyekben tört ki, amikor bejelentették a döntést, amelyet a nemzetközi testület közgyűlése tesz majd hivatalossá a jövő év elején. A turbántökből készült levest eredetileg afrikai rabszolgák főzték Haitin a gazdáiknak.

A szigetország 1804-ben vált függetlenné Franciaországtól. A joumou azóta a rabszolgaság alóli felszabadulás nemzeti jelképévé vált. Hagyományosan január 1-jén, a karibi ország függetlenségének napján fogyasztják.

„Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy a projekt alig két héttel a haiti függetlenség napja előtt megvalósult. Ez egy fontos elismerése a haiti kultúrának és identitásnak, amely fokozza befolyását az egész világon” – idézte a Guardian Audrey Azoulay-t, az Unesco főigazgatóját.

A joumouleves jelölését a nemzetközi szervezet az ország nehéz éve után, könyörületes okokból mérlegelte. Jovenel Moïse elnököt júliusban meggyilkolták, augusztusban pedig egy pusztító, 7,2-es erősségű földrengés, majd egy trópusi vihar sújtotta az országot.

Az Unesco haiti küldöttsége szerint a listára való felvétel „nemcsak a remény és a bátorítás mesés jele, hanem egyben egyesítő felhívás is a haiti nép számára, amely jelenleg gazdag történelmének rendkívül nehéz pillanatával néz szembe”.

Nemcsak a szolidaritás, hanem a minőség is döntött

A döntés elfogadása előtt több ország is szolidaritását fejezte ki Haitivel. „Nem hagyhatjuk magára Haitit egy ilyen időszakban” – mondta Brazília képviselője érzelmes megnyilvánulásában. „Nem hagyhatjuk Haitit a sorsára” – tette hozzá Santiago Mourão.

Svájc képviselője azonban azt mondta, hogy a joumoulevest nemcsak az együttérzés jeleként, hanem kiváló minősége miatt vették fel a listára.

A fűszeres leves fő összetevője maga a joumou, azaz a turbántök, a hús, a burgonya és más zöldségek, köztük a malanga, vagyis a tarógyökér, a jamgyökér, a fehérrépa és a csípős chilipaprika.

A leves az elnyomás és a diszkrimináció rendszerének elutasítását, a gyarmatosítás és a rasszizmus minden formája elleni küzdelmet jelképezi, emellett erősíti a kulturális identitást, ösztönzi az együttélést és a társadalmi kohéziót, és kulcsfontosságú egyesítő szerepet játszik. Ez az örökség erős hovatartozás-érzést kelt a haiti nemzetben, összeköti az új generációkat gyökereivel, és népük méltóságának kifejezőjévé vált

– hangoztatták a haiti küldöttség tagjai.

Az Unesco indoklása szerint a joumouleves elkészítése „családi és közösségi ügy: a nők irányítják a főzést, a gyerekek segítenek a hozzávalók bekészítésében, a kézművesek készítik az alumíniumedényeket és a leves elkészítéséhez használt egyéb eszközöket, a földművesek pedig megművelik a földet, hogy betakarítsák a zöldségeket”.

Ma a leves számos változata megtalálható a karibi és latin-amerikai konyhában – írta egy karibi portál.

A nemzeti hagyományok védelme

Az Unesco kulturális örökségének jegyzékét még 2008-ban hozták létre a nemzeti hagyományok védelme érdekében.

Tavaly, 2020-ban 35 tétellel bővült a lista, a többi között a finnországi szaunakultúrával, a máltai kovászkészítéssel, a zambiai budimatánccal és a gyógyfű, a hegyi gamandor begyűjtésével a bosznia-hercegovinai Ozren-hegyen.

Korábban ide sorolták például a mongol körkörös légzést, azt a technikát, amely a fafuvolások számára lehetővé teszi a hosszú dalok előadását: ennek alkalmazásakor a zenész orrán lélegzik be és egyidejűleg a száján fújja ki az elraktározott levegőt, így esetenként akár 25 percig is képes a szünet nélküli játékra.

Ugyancsak felvették a listára a Koredugaw titkos társaságot, azt a mali szertartást, amely a gyerekeket készíti fel az életre, a jimakant, vagyis az északkelet-kínai hocsék (nanájok) énekelt meséit, a vietnámi Phú Thọ tartományban ismert xoan előadásmódot, a mauritániai mór emírek és szultánok hőstetteit ünneplő, többtucatnyi versből álló mór eposzt, a tehejdint; az iráni drámai előadásformát, a nakkalit.

Úgyszintén elfogadta a bizottság az iráni, évezredes múltra visszatekintő lendzs hajók kézi építését, illetve navigálási módszerét, amelyben szerepet játszanak a csillagok, egyes különleges formulák, a víz színe, a hullámok magassága.

Az indonézek megkapták az „ezer kéz táncának”, azaz a sámántáncnak a lajstromba vételét. Brazília a yaokwát, az enawene nawe amazóniai nép rítusát íratta fel, amelynek célja a társadalmi és kozmikus rend fenntartása.

A jelölt értékek között szerepelt a magyar táncházmódszer is.

A matyó népművészet, egy hagyományos közösség hímzéskultúrája 2012, a mohácsi busójárás, a maszkos télűző szokás pedig 2009 óta szerepel az Unesco szellemi örökségének listáján.

(Borítókép: Egy önkéntes joumoulevest szolgál fel a vendégeknek 2017. november 23-án Miamiban. Fotó: Matias J. Ocner / Miami Herald / Tribune News Service / Getty Images)