Mutatjuk, milyen hatása lenne annak, ha az oroszok atomfegyvert vetnének be Ukrajnában

Vlagyimir Putyin még a háború elején beszélt arról, hogy a legmagasabb készültségbe helyezték az orosz nukleáris csapásmérő egységeket. Ennél a bejelentésnél tovább az orosz fél egyelőre nem ment, de teljesen nem lehet kizárni, hogy kisebb erejű, taktikai nukleáris fegyvereket még akár be is vethetnek az ukránok ellen. Ezek bevetése elsősorban Ukrajnára nézve járna súlyos következményekkel, a környező országokban már csak kismértékben lennének érezhetők a hatások.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a múlt héten figyelmeztetett arra, hogy fel kell készülni erre az eshetőségre is. Bill Burns, a CIA igazgatója erre reagálva mindössze azt mondta: a CIA „nagyon figyelmesen” számol ezzel az eshetőséggel. Egyelőre nem látnak arra utaló jelet, hogy az oroszok ezt megtennék, de a lehetőséget sem zárják ki.

Putyin elnök és az orosz vezetés lehet, hogy egyszer kétségbeesik, és – figyelembe véve az eddig tapasztalt katonai kudarcokat – egyikőnk sem veheti félvállról a taktikai nukleáris fegyverekhez vagy kis hatóerejű nukleáris fegyverekhez folyamodás veszélyét

– mondta a CIA vezetője.

Annyi biztos, hogy az oroszok maguk közt már beszélnek erről a lehetőségről. Az egyik törvényhozó például a Telegramon arról kérdezte meg a követőit, hogy szerintük kellene-e taktikai nukleáris rakétákat használni Azerbajdzsán ellen, amiért ők – szerinte – támogatják az ukránokat a háborúban.

Hatalmas pusztítást okozna a rakéta

A taktikai nukleáris rakétákat a nagyobb, stratégiai jelentőségűektől az különbözteti meg, hogy jóval kisebb a hatóerejük azokénál, és célba juttatni is egyszerűbb ezeket, továbbá egy-egy, kifejezetten katonai célpont célzott megsemmisítésére használhatók. A megfelelő robbanófejjel ellátva lényegében a háborúban használt orosz rakéták (Iszkander, Tocska) is taktikai nukleáris rakétákká alakíthatók már most, és ezeket – a stratégiaiaktól eltérően – nem is csak a nemzetközileg, műholdak által állandóan figyelt, nagyobb kilövőállásokból lehet kilőni. 

Az UNIAN szerint, ha az oroszok egy Iszkandert szerelnének fel egy ilyen robbanófejjel, akkor annak az ereje körülbelül 50 kilotonnás lehet. Egy ilyen rakéta pedig körülbelül az alábbi pusztítást okozná a célponttól mérve különböző távolságokban:

• A becsapódás központjától számított 380 méteren szinte minden – emberek, épületek – teljesen megsemmisül. 800 méteres távolságnál már van minimális esély arra, hogy (rövid távon) túléljék a csapást az ott-tartózkodók;
• 1,7 kilométernél már az épületek váza is többé-kevésbé megmarad, de ezen a területen is tűz üt ki, és végez további pusztítást. Akik itt tartózkodnak, azok már nem feltétlenül halnak meg azonnal, de a sugárbetegség miatt legkésőbb egy hónapon belül ők is életüket vesztik;
• ezen a távolságon túl pedig a robbanás lökéshullámai még mindig súlyos károkat, sérüléseket okozhatnak. Három kilométerig a legtöbb áldozat súlyos, harmadfokú égési sérüléseket szenved (öt kilométerné még mindig elsőfokú égési sérülésekre lehet számítani), továbbá a sugárzás őket is érintené;
• a robbanás után körülbelül kilenc és fél kilométeres területen pedig nukleáris gombafelhő és egy erősen radioaktív zóna alakul ki;
• a radioaktív anyagot pedig a szél máshova is elhordhatja. A szélerősségtől is függ, de a robbanás központjától körülbelül 60 kilométerre a sugárzás még mindig olyan erős lehetne, mint amilyet manapság a csernobili Vörös erdőben szokás mérni. Vagyis védőfelszerelés nélkül életveszélyes lenne ott tartózkodni, kvázi használhatatlan lenne a terület.

Mindez azt is jelenti, hogy szinte akárhova is lőnek ki egy ilyen töltetet, a csapás mindenképp több ezer halálos áldozattal járhat, ha viszont célzottan egy nagyvárost, sűrűn lakott területet talál el a töltet, akkor az több százezres nagyságrendű veszteséget eredményezne. Sokan ráadásul nem is közvetlenül az akció után, hanem hónapokkal vagy évekkel később halnának bele a sugárzásba. 

Alex Wellerstein nukleáris fegyverekkel foglalkozó kutató Nukemap néven létre is hozott egy szimulációs programot, amely megmutatja, hogy egy adott csapás esetében mekkora területet érintenének a fenti hatások. Aki szeretné, itt megnézheti, hogy egy-egy városnál pontosan hogyan nézne ki, ha egy adott méretű nukleáris töltet ott becsapódna.

…és pont most teszteltek egy vadonatúj rakétát az oroszok

Szerdán Oroszország sikeresen tesztelte az RSZ–28Szarmat nevű interkontinentális, hiperszonikus, nukleáris robbanófejjel is felszerelhető rakétáját, amelyet Vlagyimir Putyin a világ legjobb rakétájának nevezett.

A rakétát az Oroszország északnyugati részében, Arhangelszktől körülbelül 100 kilométerre délre lévő Pleszeckből lőtték ki, és közel 6000 kilométerrel arrébb, Kamcsatkában landolt.

A Szarmaton már évek óta dolgoztak az oroszok, így nem meglepetés, hogy most már eljutottak a tesztfázisba. Vlagyimir Putyin a sikeres rakétateszt bejelentésekor azt mondta, hogy a Szarmat „bármilyen rakétavédelmi rendszert képes leküzdeni”, és „hosszú ideig nem lesz még párja a világon”.

Ez egy nagyon egyedi fegyver, amely jelentős mértékben erősíti majd a hadseregünket. Garantálni fogja azt, hogy Oroszország biztonságát semmi se veszélyeztethesse kívülről, és gondolkodnivalót ad azoknak, akik agresszív retorikával próbálják meg fenyegetni az országunkat

– mondta az orosz elnök.

Dmitrij Rogozin, a Roszkozmosz űrügynökség vezetője szerdán azt mondta, hogy a tesztfázis után idén ősszel rendszeresíthetik az új rakétát az orosz nukleáris csapásmérő egységeknél. Jack Watling, a RUSI nevű brit katonai kutatóintézet szakértője azt mondta: Oroszország valószínűleg a május 9-i győzelem napjára készülve tesztelte most ezt a rakétát, és azt próbálják bizonyítani ezzel, hogy technológiai fölénnyel rendelkeznek a Nyugathoz képest. 

A Szarmat fejlesztése egyébként az eredetileg tervezettnél jóval lassabban haladt. Az oroszok először úgy készültek, hogy már 2018-ban rendszeresítik a rakétát a hadseregben. A rakéta tervezése azonban a vártnál lassabban haladt, ezen kívül pedig a projekt forrásigénye is nagyobbnak mutatkozott annál, mint amire előzetesen számítottak. 

Az orosz–ukrán háború eseményeit folyamatosan figyelemmel kísérjük, csütörtöki percről percre frissülő hírfolyamunkat itt találja.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök 2022. április 20-án Moszkvában. Fotó: Mihail Terescsenko / SPUTNIK / AFP)