Putyin nagyon elszámította magát Ukrajnában

Vlagyimir Putyin orosz elnök lassan kifut az időből. Vajon képes lesz-e május 9-ig, Oroszország 1945-ös, a nácik feletti győzelmének emléknapjáig valamiféle győzelmet hirdetni? Az ukránok ugyanis heves ellenállást tanúsítanak az orosz agresszióval szemben, és védik otthonaikat meg családjaikat.

Oroszország ezzel szemben nem mutat ilyen elszántságot. Az orosz erők harci morálja alacsony, katonái – némelyikük alig 18, 19 éves – nem akarnak háborút vívni. Nem találnak fasiszta rezsimet Ukrajnában vagy orosz ajkú kisebbséget, amely a felszabadítására vár.

Az oroszokat nem virággal, hanem makacs védekezéssel fogadják. Voltaképpen az ukránok hazájukban nagyobb szabadságot élveznek, mint az egyszerű oroszok odahaza, ahol eluralkodott a félelem, ahol a média hazudik, és ahol a hatóságok a másként gondolkodókkal szemben könyörtelenül lépnek fel.

Az orosz hadsereg cserbenhagyta Putyint – írja véleménycikkében a Deutsche Welle washingtoni irodavezetője. Az elnök propagandistáinak a május 9-i felvonulásra győztes teljesítményt kell tálalniuk, majd a koholmányt az államilag ellenőrzött televízióban terjeszteniük. Ez sajnos nem újdonság Oroszországban, elvégre Grigorij Patyomkin országa.

A háború minden egyes nappal egyre borzalmasabb. Rendületlenül növekszik az orosz katonaáldozatok száma is. Ugyanakkor a moszkvai éttermek, kávézók és bárok zsúfolásig megtelnek vodkázó és táncoló vendégekkel. Az élet nem áll le.

A kollektív skizofrénia a „homo sovieticus” jellemvonása. Hazugságból él, majd túlél, retteg a titkosszolgálattól, és szégyenérzettel tölti el saját gyávasága.

Sok orosz ma is félrenéz, és megpróbálja elhallgatni, hogy tud a nevében elkövetett bűnökről. Egy nap, amikor ukrán testvéreik lemészárlását már nem lehet letagadni, azt fogják állítani, hogy nem tudtak róla, ezért nem felelősek. Megkísérlik majd megúszni az egészet ugyanúgy, ahogyan a Szovjetunió 1991-es összeomlása után tették.

Putyin „teljesítménye”

Putyinnak saját politikai túlélése érdekében folytatnia kell országa elszigetelését, és eközben ki kell terjesztenie, eszkalálnia kell a konfliktust. Vajon mennyire elkeseredett, ha már most a nukleáris fegyverek bevetésével fenyegetőzik? A hagyományos fegyverek nyilvánvalóan nem hozták meg a várt eredményeket.

Putyin magatartása meggyőzte az általában harmóniát előnyben részesítő németek többségét arról, hogy keményen kell fellépni az agresszorral szemben. A németek immár hajlandóak áldozatokat hozni annak érdekében, hogy Ukrajna megőrizze szuverenitását.

A német törvényhozók, akik vonakodnak nehézfegyvereket küldeni Ukrajnának, nyomás alatt vannak. A Szociáldemokrata Párt és a Zöldek képviselői zöld utat adtak a több milliárd eurós védelmi kiadásokra, amit a német fegyveres erők megerősítésére szánnak.

Az általában szunyókáló Németország hónapok alatt úgy változott meg, amire évtizedek óta nem volt példa. Él hagyományos adottságaival: szervezőkészségével, szorgalmával és áldozatvállalási hajlandóságával. Más európai országok is hasonlóan reagáltak. Finnország és Svédország a NATO-hoz való csatlakozást együtt fogja kérni. A pacifista Japán úgy döntött, hogy Oroszország agressziójának tükrében megerősíti védelmi képességeit. Mindez Putyinnak köszönhető.

Feltámasztotta a NATO-t, amit Macron például korábban „agyhalottnak” nevezett. Az USA több mint 33 milliárd dolláros segélyt ígért Ukrajna védelmére. Az Európai Unió is követi a példáját. Putyin jóvoltából a fegyvergyártás ugyanúgy felpörgött, mint a hidegháború idején.

Senki sem beszél az Oroszország feletti gyors győzelemről. Épp ellenkezőleg. A NATO arra számít, hogy a konfliktus hosszú évekig elhúzódik. Moszkva soha többé nem lehet ilyen erős, és nem lehet képes háborút indítani más nemzetek ellen.

Oroszországot arra kell kényszeríteni, hogy kárpótlást fizessen az ukrán háború utáni újjáépítésért; rá kell venni, hogy vonja ki csapatait Grúziából és Moldovából, és hagyja el Fehéroroszországot. A nyolcvanas években a gazdasági fölényben lévő Nyugat a fegyverkezési versennyel csődbe juttatta a Szovjetuniót. A történelem megismétli önmagát.

A mai Oroszország azonban gyengébb, mint a Szovjetunió volt annak idején. A Nyugat pedig nagyobb, egységesebb és erősebb, mint valaha.

Ellenvélemény nélkül

Oroszországban senki sem mer ellentmondani Putyinnak, akinél még a szovjet diktátor, Sztálin is okosabbnak bizonyult. A Politbüro ugyan félt tőle, de néhány tagja figyelmeztette, ha tévedett. Sztálin földhözragadtabb volt, mint Putyin, és inkább egyszerű mezei ágyon hajtotta nyugovóra a fejét.

Putyin ezzel szemben fényűző életet él palotákban és szuperjachtokon. Sztálin óvatos volt, Putyin nagy játékos. Nem érti a modern világot. Állítólag önállóan nem használja az internetet, és azt sem tudja, hogyan kell e-mailt küldeni.

Viselkedése leginkább az orosz cárra, IV. Ivánra, más néven Rettegett Ivánra hasonlít a XVI. századi livóniai háború idején. Oroszország számos kisebb hatalom ellen harcolva elvesztette a háborút, és belesüllyedt abba a korszakba, amely később a politikailag viharos szmutnoje vremja, azaz zűrzavaros idők néven vonult be a történelembe.

(Borítókép: Sasha Mordovets / Getty Images)