Mikor vetheti be Putyin az atombombát?

Érdekesség, éppen Hruscsov pártfőtitkársága alatt került hivatalosan Ukrajnához az a Krím félsziget, amelyet az oroszok aztán 2014-ben annektáltak, és ezzel gyakorlatilag állandósult a katonai feszültség az elszakadni vágyó kelet-ukrajnai donyecki régióban. Majd indult meg nyolc évvel később a háború éppen a két, önhatalmúlag kikiáltott népköztársaságban élő orosz ajkúak „felszabadításáért”. No, meg persze Ukrajna nácítlanításáért. És a villámháborúsnak gondolt történet egyre inkább egy beragadt invázióhoz kezd hasonlítani, amely nagyon hosszú ideig is eltarthat.

Az, hogy az európaiakat mennyire zavarja, hogy tehetetlenül kell nézniük, amint egy nagyhatalmi pozícióba képzelt állam büntetlenül packázhat egy európai állammal, különösen úgy, hogy ha arra gondolunk, területszerző háború a II. világháború óta nem folyt a kontinensen, nos, ezt az európai frusztrációt mi sem jellemzi jobban, mint az, amit az olasz miniszterelnök mondott Washingtonban a héten. Mario Draghit az Ovális Irodában fogadta Joe Biden elnök, és amikor szívélyesen mosolyogva álltak az újságírók sorfala előtt, az olasz politikus váratlanul azt mondta:

Tudja, elnök úr, Olaszországban és általában Európában az emberek szeretnék, ha valahogy már véget vetnénk ennek az erőszaknak, mészárlásnak, és nekiállnánk a béketeremtésnek. Legalább tűzszünet lenne, hogy elkezdődhessenek az érdemi béketárgyalások. Ezt akarják az emberek, és ezen – nekünk vezetőknek – bizony, alaposan el kell gondolkodnunk.”

Draghi mindezt azután jelentette ki, hogy az USA újabb komoly katonai segélyt folyósított Ukrajnának. A 40 milliárd dolláros csomagot a Kongresszus elfogadta, így nincs akadálya, hogy Washington újabb tank- és légelhárító rakétákat, radarokat, harci drónokat és tüzérséget küldjön az ukránoknak. Ez a fajta agresszív nyugati segítség, amely mindenáron meg akarja állítani az oroszokat, a diplomáciai egyeztetések teljes hiánya, mind-mind afelé tolhatja az orosz vezetőt, hogy sarokba szorítva érzi majd magát, és akkor akár kiszámíthatatlanul is cselekedhet.

Mit mond az amerikai kémfőnök?

A héten hallgatta meg az illetékes kongresszusi bizottság az amerikai hírszerzés vezetőjét, Avril Hainest. A kémfőnök azt mondta,

a szakszolgálatok szerint jelenleg nincs olyan közvetlen fenyegetés, ami miatt Putyin használni akarná atomfegyvereit."  

Ez ugyan megnyugtatóan hangzik, bár számos magas rangú amerikai politikus adott korábban hangot aggodalmának, azzal kapcsolatban, hogy ha Putyin esetleg el akarná kerülni a megsemmisítő szégyent a háború elvesztése miatt, akkor nem habozna atomfegyverhez nyúlni. Mindenáron akarását, eltökéltségét mi sem bizonyítja jobban, mint a csecsen háborúkban porig rombolt városok, a szíriai civilek elleni kegyetlen támadások, vagy éppen az indokolatlan pusztítás Ukrajnában, falvak, kertvárosi részek, iskolák, kórházak, vasútállomások ellen, nem beszélve a csapatai által a megszállt területeken elkövetett háborús bűnökről.

Az orosz vezető az atomfegyverek felemlegetésével leginkább a Nyugat félelmét akarja felpiszkálni. Már a háború első hetében elrendelte az orosz nukleáris elrettentő erők készültségbe helyezését – jelentsen ez bármit is. Ugyanis bizonyos szárazföldi egységek, és az interkontinentális ballisztikus atomrakétákkal felszerelt orosz tengeralattjárók gyakorlatilag folyamatosan készültségben voltak az elmúlt években is.

Ezt az Independent által megszólaltatott szakértők azzal magyarázták, hogy valószínűleg más protokoll vonatkozik a nukleáris eszközökkel felszerelt egységekre békeidőben, mint háborús időszakban, bár az orosz kormányzati médiában senki sem beszél háborúról, csak „különleges katonai műveletről”.     

Putyin még nem kacsingat a kijárat felé

A már említett amerikai kémfőnök a bizottsági meghallgatáson arról is beszélt, hogy véleménye szerint elhúzódó háborúra kell felkészülni, mert Putyin a szakadár népköztársaságok elfoglalása mellett továbbra sem téveszti szem elől a Donyecki-medencén túli céljait, és mindent megtesz azok megszerzéséért. Avril Haines úgy látja, ahogyan most alakulnak a dolgok, illetve ahogy akkor alakulhatnak, ha Putyin elnök megérzi, hogy veszíthet Ukrajnában, drámai lépések következhetnek.

Bejelentheti a hadiállapotot, statáriumot, átállíthatja az ipari szektorok egy részét, hogy a hadi gazdaságnak termeljenek, vagy felszabadíthat minden olyan forrást, amelyet a háború folytatása érdekében szükségesnek tart. Ha Putyin végül mégis bemanőverezi magát egy ilyen sarokba, akkor onnan két okból is nehéz lesz majd kimozdítani.

Egyfelől az orosz elnök még a háború előtt elutasított mindenféle diplomácia közeledést, figyelmeztetést, hogy ne robbantsa ki a konfliktust. Viszont most már személyes presztízse, politikai helyzete, szerepe, Oroszország nemzetközi hírneve forog kockán. A másik ok, amiért most nem valószínű a diplomáciai puhatolózások megkezdése, az az agresszív nyugati hozzáállás. Vagyis annak sulykolása, hogy Zelenszkij elnöknek – kitömve a legmodernebb fegyverekkel  –  joga van esetleg megnyerni a háborút, elvégre Ukrajnát támadták meg, és nem fordítva  –  írja elemzésében a CNN.

A legrosszabb forgatókönyv a háborúban

A brit agytröszt, a Chatham House nemzetközi biztonsági programjának igazgatója, Patricia Lewis úgy véli, hogy nem lehet megmondani, vajon Putyin – kerüljön bármilyen helyzetbe is – hajlandó lenne-e kiadni a parancsot a nukleáris támadásra. Lewis szerint

természetesen ránk akar ijeszteni. Én úgy gondolom, hogy az oroszok alaposan és sokat dolgoztak azon, hogy ma már a Nyugat jobban fél az orosz atomtól, mint amennyire az oroszok tartanak a nyugati nukleáris eszközöktől."

Hozzátette még, hogy a nyugati katonai doktrinák szerint is lehet nukleáris válaszcsapást elrendelni hagyományos haderő és fegyverzet ellen, de csak a legvégső esetben. Ha Oroszország úgy döntene, hogy mégis megtámadja az egyik NATO-szövetségest, akkor biztos lehet abban is, hogy nem marad el az azonnali válaszcsapás. Ha az orosz támadást atomfegyverrel hajtanák végre, akkor olyan konfliktus szabadulna el, amely méreteiben többszöröse lenne a II. világháborúnak.

Atomtámadást kétféle típusú fegyverrel lehet végrehajtani, stratégiaival vagy taktikaival. A taktikai atombombát inkább harctereken használnák, ezek kisebb hatótávolságú, kisebb pusztító erővel rendelkező fegyverek. Hatásukban azonban semmiben nem maradnak el a stratégiaiaktól. Azért feltételezik, hogy az oroszok taktikai atomfegyvert vetnének be Ukrajnában, mert ott az ukrán csapatok nem szemtől szemben veszik fel a harcot a hadoszlopokban vagy tömbben előrenyomuló oroszokkal. Mivel kevesebben vannak és védekeznek, ezért sokkal inkább kisebb egységekben támadják az ellenséget, szabotázsakciókat, kamikazeakciókat hajtanak végre ellenük.

Ugyanakkor, ahogy azt Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő az Index Kibeszélő című műsorában említette, a február óra elfoglalt és oroszok ellenőrizte kelet-ukrajnai területeken egyre kiterjedtebb az ukrán partizánok tevékenysége.

A stratégiai atomfegyvereket  –  ahogy azt a neve is mutatja  –  távol, az ellenséges ország belsejében található célpontok ellen alkalmaznák. Ezeket célba lehet juttatni nagy hatótávolságú interkontinentális ballisztikus rakétákkal, vagy nehézbombázókra szerelve dobják le a célpontok fölött. A rakéták hordozhatnak több robbanófejet is, amelyek a cél fölött szétválnak és képesek külön-külön célpontokat támadni. A stratégiai atomfegyverekkel vívott háború biztosan elhozná a világ végét, több tízmillió ember halálát és hihetetlen gyors klímaváltozást okozva. 

Az áldozatok száma értelemszerűen attól is függ, hogy milyen népsűrűségű területnek szánják a nukleáris fegyvert. Modellezték, hogy mi történne, ha feleakkora erejű bomba robbanna Manhattan fölött, mint amekkora a Hirosimára ledobott volt. Ennek nyomán azonnal meghalna több mint 200 ezer ember és a sebesültek száma elérné a 300 ezret. A sebesültek számát mindenképpen növelné a terület sugárfertőzöttsége, hiszen lehet, hogy valaki nem sérül meg valamivel távolabb az epicentrumtól, de sugárfertőzést kaphat.

Az Amerikai Tudósok Szövetségének szakértői 1987 óta rendszeresen elemzik és gyűjtik össze az adatokat az atomhatalmak birtokában lévő robbanófejekről. Az orosz atomfegyverzetről a frissítést nemrégiben tették közzé. E szerint mintegy 4477 azonnal bevethető robbanófejről tudnak, amelyből 1588 stratégiai. Van még emellett 977 stratégiai és 1912 nem stratégiai robbanófej raktárakban. 

További atomhatalmak aktuális készletei:

• USA                           5428 robbanófej
• Kína                            350 robbanófej
• Franciaország          290 robbanófej
• Egyesült Királyság   225 robbanófej
• Pakisztán                  165 robbanófej
• India                          160 robbanófej
• Izrael                           90 robbanófej
• Észak-Korea              20 robbanófej

Az adatokat ugyancsak az Amerikai Tudósok Szövetségének aktuális kiadványa tartalmazza.

Az orosz–ukrán háborúról szóló csütörtöki percről percre közvetítésünket itt olvashatja.

(Borítókép:  Vlagyimir Putyin 2022. május 9-én. Fotó: Dimitar DILKOFF / AFP)