Vajon merik-e módosítani az Európai Unió alapszerződéseit?

Mindennek előzménye volt, hogy véget ért az Európa jövőjéről szóló egy éven át tartó konferencia, céljait azonban nem sikerült maradéktalanul teljesítenie. Még a francia elnök kezdeményezésére hozták tető alá a többször halasztott Európa jövőjéről elnevezésű konferenciát, amelynek két célja volt. Egyfelől az összegyűlt észrevételek alapján kellett volna megreformálni az Európai Uniót és új irányokat szabni az együttműködésnek.

Másfelől pedig magának az Európai Uniónak a demokratikus legitimációját akarták erősíteni, hiszen a tagállamokban gyakran hangzottak el a bírálatok, hogy ugyan az emberek közvetlenül választják meg az Európai Parlament képviselőit, azonban – fura módon – csak korlátozott hatáskörei vannak az intézménynek. Ugyanakkor  az unió vezetőinek csak közvetett felhatalmazásuk van, komplikált a döntéshozatal és abba civilek nem nagyon tudnak beleszólni,      

Az Európa jövőjéről konferencián végül idén április 30-án – a begyűjtött és egybefésült indítványokból – elfogadtak egy 49 pontból álló javaslatcsomagot. Az NKE Európa Stratégia Kutatóintézet tanulmánya szerint a javaslatok között van a transznacionális pártlisták bevezetése az európai parlamenti választásokon, biztosítanák a jogalkotás kezdeményezésének jogát az Európai Parlamentnek (EP) - ez a jog jelenleg kizárólag az Európai Bizottságnál van –, illetve eltörölnék az egyhangú döntéshozatalt. 

A konferencia azonban nem érte céljait, mert egy sor kérdés nyitva maradt. Így például az is, hogy milyen mértékben újuljon meg az Európai Unió. A legalapvetőbb reformjavaslatok – így a döntéshozatali szabályok és az alapszerződések módosításának kérdésében – nincs egyetértés, sem az Európai Parlament frakciói, sem pedig a tagállamok között, ez utóbbi pedig döntő.

A 27 tagország közül 14 állam – közöttük Magyarország –  nem ért egyet az elképzelésekkel, nehéz lesz azonos platformra kerülni az EP hatáskörének bővítésének vagy a transznacionális pártlisták bevezetésének kérdésében. Az  előbbinél az integrációval kapcsolatos eltérő jövőképek jelentik a problémát, az utóbbit pedig a kisebb tagállamok ellenzik, mert tartanak a mandátumszámuk, és ez által az érdekérvényesítő képességük csökkenésétől. Ezeknek a módosításoknak az elfogadásához viszont a tagállamok egyhangú támogatására van szükség.

Nem hagyja magát az Európai Parlament

Bár a változtatások keresztülvitelének nagyon kicsi a valószínűsége, azonban a múlt héten az EP mégis arról döntött, hogy kezdeményezi az uniós alapszerződések módosítását és ehhez az Európai Konvent összehívását. Azonban az unióban kétféle szerződés-felülvizsgálati eljárás van – mondta az Indexnek Kende Tamás nemzetközi jogász.

Az egyik az európai uniós szerződés és az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EU MSZ) nagyobb részére vonatkozik, a másik pedig az EU MSZ kisebb részére vonatkozik. Ezt azért különböztették meg a 2007-ben elfogadott Lisszaboni szerződéssel, mert úgy vélték, hogy az egyre nagyobb, egyre több tagból álló unió a jövőben nem lesz képes az uniós szerződéseket módosítani. Ennek okai között ott van az, hogy sok államban népszavazáson kell dönteni, illetve a parlamenteknek is ratifikálni kell a változtatásokat. Ez a folyamat a múltban sem volt zökkenőmentes, ráadásul ezek egyhangú döntéseket igényelnek.

Az ELTE Nemzetközi Jogi Tanszékének docense azt mondja, hogy vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen nem érdemes belevágni ilyen nagy horderejű kezdeményezésbe. Nehéz időszak van most az Európai Unióban, háború zajlik Ukrajnában és a jogállamisági eljárások sem konfliktusmentesek. Vagyis a mostani időszak egyáltalán nem alkalmas egy szerződés-felülvizsgálati eljárás megindítására.

És mi az az Európai Konvent?

Az előző héten az Európai Parlamentben elfogadott állásfoglalásban egyben felszólították az Európai Tanácsot, hogy járuljon hozzá az EU-s szerződések módosítását célzó felülvizsgálathoz, és többek között az egyhangú döntésről minősített többséggel való döntésre kellene átállni például a szankciók kivetésének területén.  Az állásfoglalás a tagországok állam-, illetve kormányfői elé kerül majd, akik egyszerű többséggel dönthetnek egy konvent összehívásáról, ami európai és nemzeti parlamenti képviselőkből, biztosokból és uniós vezetőkből áll.  

Kende Tamás felhívta a figyelmet arra is, hogy az unióban már többször működött ilyen konvent jellegű testület. Például ilyen készítette elő a kétezres évek elején az Európai Alkotmányos Szerződést, amely aztán nem valósult meg. A szerződést ugyan aláírták és elfogadták, de aztán a 2005-ös tagállami népszavazásokon – a hollandon és a francián – elbukott.

Ha definiálni kellene, akkor azt mondanám, hogy egy vegyes testület, amely az uniós vezető szervekből érkezett képviselőkből és az unió iránt érdeklődő, fontos politikusokból áll.

A konvent után aztán összeül egy kormányközi konferencia és igazából nem az a lényeg, hogy a konventen mi történt, hiszen az csak előkészítő szerepet játszik, hanem hogy mire bólint rá a kormányközi konferencia. A konventnek inkább egyfajta politikai nyomásgyakorló hatása van. És jelen helyzetben egy ilyen folyamat sikerének az esélye az unióban igen csekély.

A nemzetközi jogász nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az EU jövője konferencia javaslatcsomag és némi politikai nyomás hatására ne indítsák el a konvent szervezését, de a folyamat sikeres végigvitelére nulla százalék esélyt lát. Egyébként is a tagállamok egy jelentős részénél ezek a felvetések most nem bírnak prioritással.

(Borítókép: Az Európai Parlament plenáris ülése Strasbourgban, Kelet-Franciaországban 2022. június 8-án. Fotó: Frederick Florin / AFP)