Az oroszok trójai falova az ortodox egyház?

Évszázadokon keresztül az ukrán ortodox egyház volt az egyik alapja az ország nemzeti identitásának. Jelenleg viszont az egyház egyre inkább a nemzeti bizalmatlanság célpontja. Az ukrán kormányzati tisztviselők sokáig támogatásukról biztosították az egyházat, most viszont már nyíltan beszélnek arról, hogy több pópa is együttműködik Moszkvával. Kijev emellett attól tart, hogy az ortodox egyház az oroszok trójai falova lehet Ukrajnában.

Már a háború kitörése előtt is léteztek törésvonalak az ukrán egyházi életben.

Utóbbi jelenleg nyomást gyakorol az előbbi pópáira, hogy változtassák meg véleményüket, és tegyék le a hűségesküt Kijev mellett. A feszültség olyan szintet ért el, hogy májusban az ukrán ortodox egyház módosította alapszabályzatát, hogy teljes függetlenséget és autonómiát biztosítson magának a moszkvai egyháztól, ami egy több évszázados kapcsolat megszakítását eredményezte.

Az ukrán parlamentben Nyikita Poturajev hivatalos ülést hívott össze az egyház befolyása kapcsán. Egy interjúban megerősítette, hogy

Az invázió első napján, február 24-én történt eset miatt letartóztattak egy pópát egy kijevi külvárosi mezőn, ahol orosz helikoptert lőttek le. A rendőrség illetékesei úgy vélték, hogy megpróbálta segíteni a lezuhant pilóták elmenekülését. Egy másik pópát Borogyankában azzal vádoltak, hogy besúgóként szolgált a várost ideiglenesen elfoglaló orosz katonák számára. Ezen kívül Rivnében őrizetbe vették egy helyi pópa feleségét az oroszokkal való együttműködés gyanújával.

Amikor Ukrajna 1991-ben függetlenedett a Szovjetuniótól, akkor az ukrán ortodox egyház hűséges maradt Moszkvához, ugyanakkor megalapították Ukrajna ortodox egyházát, amely Kijevhez kötődött.

A háború kezdete óta azonban egyre több egyházkerület váltotta le a moszkvai vezetést kijevire.

Az ukrán tisztviselők azonban jelenleg úgy tudják, hogy az egyházi személyek csak töredékét adják annak a körülbelül 1400 esetnek, ami az ukrajnai polgárok oroszokkal való együttműködéséhez kötődik. Poturajev emellett kiemelte, hogy az árulók jellemzően egyéni megfontolásból cselekedtek, és nem egyházszervezeti problémák jelentik a fő kiváltó okot.

A bizalmatlanság ugyanakkor ettől még nem alaptalan. Az ukrán biztonsági szolgálat egyik tisztviselője, aki a téma érzékenysége miatt ragaszkodott a névtelenséghez, azt mondta a New York Times lapjának, hogy az ukrán ortodox egyház mintegy 200 pópája az ország minden régiójában erős megfigyelés alatt áll potenciális együttműködés gyanújával. Az információt független források nem tudták megerősíteni,

Ezzel kapcsolatban Ujházi Lóránd, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont Vallás és Társadalom Kutatóintézetének vezetője kiemelte, hogy ez az ortodox egyházak is változáson mentek keresztül. A keleti egyházszakadás óta számos töredezettség, új autókefál egyházak alakultak ki, amelyre a legjobb példa a Magyarországgal szomszédos országokban az első világháború után létrejött ortodox közösségek.

A szakértő elmondta, a jelenlegi orosz ortodox egyház vezetése még mindig őrzi a sztálini kommunizmus nyomait. A kommunizmus ateista ideológiája nem hagyta érintetlenül az orosz ortodox egyházat sem. A második világháborúban azonban Sztálin számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a mozgósításhoz nem lehet megkerülni az orosz ortodox egyházat. Ekkorra azonban a főpapok jelentős részét már kivégezték, és újjá kellett építeni az egyházszervezetet, amit ezúttal már a rendszerhez hű, nem egyszer az orosz titkosszolgálatokhoz bekötött vezetőkkel töltöttek föl.

Ujházi Lóránd elmondta, ez Ukrajnára is igaz, hiszen a Szovjetunió része volt.

Az ukrán ortodox egyház, kijevi pátriárkátus zavaros körülmények között jött létre a kilencvenes években.

Vezetőik, különösen a legemblematikusabb képviselőjük, Filaret kijevi pátriárka maga is együttműködött a szovjet titkosszolgálattal. Ezen túl amellett, hogy szerzetesből lett egyházi vezető, tehát elvben tisztasági fogadalmat tett, állítólag több gyermeknek is édesapja volt.

A politikai helyzet, illetve a háború miatt az ukrajnai ortodox vezetőknek is nyilatkozni kellett. Különösen azok a klerikusok vannak nehéz helyzetben, akik a moszkvai pátriárkátus alá tartoznak. Nem kevesen vannak ugyanis, akik az ukrán ortodox egyház megalakulása után is a moszkvai pátriárkátus alatt maradtak.

nem is beszélve arról, hogy többen közülük nem osztják a moszkvai politikai és egyházi vezetés álláspontját a háborúval kapcsolatban.

A szakértő hozzátette, egyházi szempontból nagyon zavaros helyzet alakult ki Ukrajnában. Ez igaz ortodox, de valamelyest a katolikus egyház vonatkozásban is. Nemcsak a felekezetek között, hanem olykor egy felekezeten belül sincs egyetértés. Ez a háború előtt sem volt másképp, de a háború kapcsán jobban kiélesedett az ellentét. A szekularizációs folyamatok ellenére a kelet-európai régióban az ortodox egyháznak még mindig nagyobb befolyása van az emberek életére, mint a többi keresztény felekezetnek nyugaton.

Moszkva próbálja fölhasználni az egyházat

Arról már korábban is írtunk az Indexen, hogy a balkáni ortodoxok között hagyományosan nagy az oroszbarátság. Szerbia az EU-s nyomás ellenére a mai napig semleges az ukrajnai háborút illetően, amiben nagy szerepe lehet a szerb és az orosz ortodox egyház közötti kapcsolatnak is. Az orosz külpolitika egyébként már a XVIII–XIX. században fölhasználta az egyházat céljai eléréséhez.

Ebben az időszakban az orosz terjeszkedés egyik legfőbb célja a melegtengeri szorosok, a Dardanellák és a Boszporusz fölötti ellenőrzés megszerzése volt. Ehhez azonban szükség volt a Balkán ellenőrzésére, ahol az Oszmán Birodalmat megpróbálta bomlasztani a balkáni ortodoxokon keresztül a cári Oroszország.

Ujházi Lóránd azonban fölhívta rá a figyelmet, hogy az ortodoxoknál autokefál egyházak léteznek.

A szakértő kiemelte, jogi értelemben nincs hierarchikus viszony a szerb és az orosz ortodox egyház között annak ellenére, hogy a moszkvai pátriárkának mindig is volt egyfajta küldetéstudata, amelyet igyekezett érvényesíteni. A konstantinápolyi pátriárka, amely elvi, tiszteletbeli elsőbbséggel rendelkezik, mára egy meglehetősen kis közösség fölött rendelkezik valós kormányzati hatalommal.

A moszkvai pátriárkátus azonban valóban komoly anyagi és humánkapacitással rendelkező keresztény, ortodox felekezet, amely így képességei okán igyekszik valós elsőbbségre szert tenni. Ez persze nem új a történelemben, hiszen a római egyház is igyekezett a saját tiszteletbeli elsőbbségét valós kormányzati hatalommá alakítani, amelynek a vége az ismert 1054-es egyházszakadás lett. Ezt követően alakult ki a római egyházban az erős hierarchia és a pápa valós egyházkormányzati hatalma, szemben egy tiszteletbeli elsőbbséggel.

Ujházi Lóránd rámutatott, hogy az ortodox egyházaknál a szlávok vonatkozásában a moszkvai pátriárka pénzügyi eszközökkel is megpróbálta elérni Moszkva szempontjainak az érvényesítését. Sok esetben támogatásokon keresztül is próbálja a moszkvai pátriárkátus az elsőbbségét erősíteni.

Leginkább a szír ortodox közösségek, de más közösségek kapcsán is tetten érhető az anyagi segítés, amely a lerombolt templomok újjáépítésében és más hasonló kezdeményezésekben ölt testet. Érdekesség, hogy Magyarország ezzel egy időben a Hungary Helps program keretein belül szintén nagy erőkkel támogatja a közel-keleti keresztényeket, köztük a szír ortodoxokat is.

Romániában a nemzeti identitás része az ortodoxia

Az ortodox egyházak sajátos kapcsolatot ápolnak az adott állammal. Számunkra ez nehezen érthető, hiszen az egyház-állam elválasztásának doktrínáját a nyugati államfejlődés egyik alapjának tekintjük.

Az első világháború után még az alkotmányban is kiemelt helyen kezelték a román ortodox egyházat, nemzeti, privilegizált egyháznak tekintették. Bár ilyen jogszabályi megkülönböztetés ma már nincsen, de a valóságban megvannak a román állam módszerei a hozzá lojális román ortodox egyház megkülönböztetett kezeléséhez.

Keleti szomszédunknál sokáig az egyik legalacsonyabb volt az átoltottsági arány, ami nagyban köszönhető a klérus hozzáállásának is. Dániel pátriárka sokáig azt is kerülte, hogy beszéljen a járványról. Úgy vélték, hogy az oltásokról szóló pozitív nyilatkozat sem jelentené egyértelműen azt, hogy a papság megszólítja a civileket annak érdekében, hogy éljenek az oltás lehetőségével.

Ennél azonban még nagyobb visszhangot keltett az, hogy a romániai Botosani megyében a közegészségügyi hatóság vizsgálatot indított, miután többen is jelentették, hogy egyes településeken az ortodox papok kitessékelik az istentiszteletről a beoltottakat.

A járvány mellett akkor is középpontba került a román görögkeleti egyház, amikor minden eszközzel tiltakozott a szexuális nevelés tantárgy romániai iskolai tananyagba való bevezetése ellen. A román ortodox egyház szóvivője, Vasile Bănescu erről azt nyilatkozta:

A szexuális nevelés nevű tantárgy bevezetése lábbal tiporná a szülők akaratát és azt az alkotmányos jogukat, hogy döntsenek saját gyermekeik oktatásáról.

Még 2019-ben az Index tette közzé Bánhegyesy Antal kolozsvári születésű fotográfus képeit, aki már gyerekkorában is látta, hogyan épülnek sorra az ortodox templomok, akár még a színmagyar településeken is, ahol egyáltalán nincs jelen a görögkeleti vallás. Az ortodoxia térfoglalását Romániában a történelmi-társadalmi változások hajtották előre. Romániát különböző identitású és kultúrájú népekből és területekből gyúrták egybe. Az egységesítés már a 19. század közepén megindult.

Az első világháború idején megszülető Nagy Románia-vízió az ortodox vallást is még erősebb helyzetbe hozta, a román nemzeti identitás és nacionalizmus alapja lett. A filozófus Nae Ionescu még messzebbre ment, azt mondta, aki nem ortodox, nem is lehet igazi román. Az ortodox egyház a kommunizmus alatt sem veszített sokat népszerűségéből, megalkudott a hatalommal. A nemzetépítési kísérlet az ottani rendszerváltás után kapott lendületet az egyház által.

(Borítókép: Filaret pátriárka, a Kijevi Patriarchátus Ukrán Ortodox Egyházának feje 2018. október 14-én a kijevi Szent Szófia-székesegyház előtti téren. Fotó: Maxym Marusenko / NurPhoto / Getty Images)