Felrobbant és elsüllyedt az orosz atom-tengeralattjáró

A Kurszk a legfejlettebb orosz tengeralattjárók egyike volt. A 949A Antyej típusú úszó robotrepülőgép-hordozót arra tervezték, hogy elbírjon egy amerikai repülőgép-hordozóval és teljes kíséretével. A 154 méter hosszú, még a szovjet időkben tervezett, de 1994 decemberében hadrendbe állított tengeralattjáró a flotta büszkesége volt. Legénységét nem sokkal a baleset előtt tüntették ki a kiváló szolgálatért járó elismeréssel. A Kurszk egyike volt azoknak a tengeralattjáróknak, amelyeken folyamatosan elérhetők voltak az éles fegyverek.

A hosszú ideig titkolt katasztrófa okairól csak 2002-ben adtak ki hivatalos jelentést, amely szerint a hadi naszád megsemmisülése az egyik gyakorlótorpedó meghibásodása miatt következhetett be. Ám a szerencsétlenség okairól több ettől eltérő teória is napvilágot látott.

Földrengésszerű jelenségeket észleltek a norvégok

A baleset idején a norvégiai Bergen haditengerészeti támaszpont lehallgatóközpontjában két egymást követő, erős, víz alatti robbanás akusztikus jelét rögzítették a műszerek. A második detonáció olyan erős lökéshullámmal járt, ami a Richter-skála szerint 4,2-es erősségű szeizmikus rengés erejének felelt meg. Az erős robbanásra utaló jelek a Barents-tengernek arról a területéről érkeztek, ahol az orosz haditengerészet Északi Flottája a Szovjetunió 1991-ben történt megszűnése óta legnagyobb hadgyakorlatát tartotta. A szovjet rendszer felbomlása óta ez volt a legnagyobb, összesen 17 hajóegységet felvonultató olyan kombinált tengeri hadgyakorlat, amelyen a nehéz és a könnyű felszíni egységek mellett tengeralattjárók, köztük az 1994-ben szolgálatba állított 949A Antyej osztályú szupermodern Kurszk cirkálórakéta-hordozó atom-tengeralattjáró is részt vett. A nagyszabású hadgyakorlaton az orosz flottilla ékköve, a Kurszk azt a feladatot kapta, hogy egy ellenséges tengeralattjáró-támadást szimulálva, a kísérőhajók éberségét kijátszva cserkéssze be az ugyancsak szupermodern Nagy Péter rakétás csatacirkálót, amelyre hatástalanított gyakorlótorpedókat kellett kilőnie.

Elsüllyeszthetetlennek tartották, akárcsak a Titanicot

Az Oscar-II NATO-kódjelű 949A Antyej-osztály atom-tengeralattjáróinak szolgálatba állítását még a Szovjetunió utolsó éveiben határozta el a kommunista vezetés, de a rendszer összeomlása súlyosan érintette az orosz haditengerészetet, ahol az 1991-ben hivatalba lépett Jelcin-adminisztráció idején elkezdődtek a leépítések, és pénzhiány miatt sok, korábban eltervezett fejlesztési programot töröltek. A Kurszk megépítéséhez azonban az egyre szűkösebb anyagi források ellenére is ragaszkodtak. A nukleáris meghajtású, K–141-es hadrendi számmal jelölt Kurszk támadókapacitását és védelmi rendszerét tekintve is félelmetes csapásmérő technikának számított akkoriban, olyan fegyvernek, amely felvette a versenyt az U.S. Navy, az amerikai haditengerészet legkorszerűbb atom-tengeralattjáróival. Végül a másfél milliárd dolláros összköltséggel megépített Kurszkot 1994-ben állították hadrendbe. A monstrum meghajtásáról és energiaellátásáról két különlegesen biztonságosnak tartott, OK–650 M típusú atomreaktor gondoskodott, a turbinák merülésben akár 32 csomós (59 km/órás) sebességre is felgyorsíthatták a tengeralattjárót, amelynek ötszáz méter volt a szolgálati, a kettős héjazatnak köszönhetően pedig ezer méter a maximális (az úgynevezett roppanási) merülési mélysége. Kettős héjazata és vízzáró rekeszkamrarendszere miatt tervezői voltaképpen elsüllyeszthetetlennek tartották a Kurszkot, amelyet úgy építettek meg, hogy egy közvetlen torpedótalálatot is átvészeljen.

Amerikát sokkoló fegyvertény a Kurszkról

A hullámsírba veszett tengeralattjáró rövid pályafutása alatt több fontos haditengerészeti műveletben is részt vett. Ezek leghíresebbike az az akció, amikor a Földközi-tengeren sikerült belopakodnia az ott gyakorlatozó 6. amerikai flotta egységei közé, és lehallgatnia az irányítótörzs bizalmas rádióüzeneteit.

Titkok és érdekességek

A Kurszk 2000 augusztusának elején hajózott ki Murmanszkból, hogy részt vegyen az Északi Flotta Barents-tengeri hadgyakorlatán. Fedélzetén az állománytábla szerint 115 fős legénységnek kellett volna szolgálnia, de akkor mégis 118 személy tartózkodott a tengeralattjárón, és azóta sem derült ki, hogy ki lehetett az a plusz három titokzatos személy, aki a legénységi létszámon felül tartózkodott az atom-tengeralattjárón. Tény, hogy a Kurszk augusztus 12-én reggel 8 óra 51 perckor egy hatástalanított torpedót indított útnak a célpontnak kijelölt hajók felé, majd a terv szerint a következő két gyakorlótorpedót 11:30 és 13:30 között kellett volna a védelmező hajók gyűrűjén átlopakodva kilőnie a flotta zászlóshajójára, a Nagy Péter rakétás csatacirkálóra, ám ezek a csapások már elmaradtak, és ekkor történt, hogy a bergeni flottabázis lehallgatóközpontjában 11 óra 29 perckor a Richter-skála szerinti 1,5-es erősségű rengést észleltek Murmanszktól északkeletre a tenger felszíne alatt, amit két perccel és 14 másodperccel később újabb, 4,2-es magnitúdójú, azaz 250-szer erősebb rengés követett.

A történteket az oroszok eleinte titkolták, majd gyanúba vonták az amerikai hadsereget, és az akkori védelmi miniszter, Igor Szergejev első nyilvános nyilatkozatában kizárta a műszaki meghibásodást, sőt burkoltan arra célzott, hogy a térségében tartózkodó idegen nemzetiségű tengeralattjáróval történt ütközés okozta a Kurszk tragédiáját. Az amerikai kormány első reagálásában élesen visszautasította az orosz védelmi miniszter feltételezését, de később kénytelen volt beismerni, hogy bizony a baleset időpontjában valóban felderítést végzett a műveleti területen két Los Angeles osztálybesorolású nukleáris tengeralattjárója, amelyek közül az USS Toledo a baleset másnapján sérülten futott be a bergeni bázisra, ahol az amerikai katonai rendészet hermetikusan lezárta azt a szárazdokkot, ahová beállították. Az amerikai nukleáris tengeralattjárót az Egyesült Államokból érkező csoport vizsgálta át. A titkos eljárás eredményét mind a mai napig nem hozták nyilvánosságra.

A tragédia utózöngéi

A baleset után az amerikai szál mellett felbukkant egy elmélet egy öngyilkos merénylőről is, ám az a sztori nem volt annyira elterjedt, mivel egy csecsen hírügynökségi jelentésre alapozva állították néhányan.

Később a Kurszk tragédiája után indított részletes vizsgálat alkalmával az oroszok senkit nem vontak felelősségre a történtek miatt. A hivatalos jelentés megemlíti, hogy a torpedó hegesztése gyártástechnológiai hiba miatt elengedett, ám ezt a vádat a gyártó visszautasította, mondván, hogy a torpedók hegesztéseit tíz méter magasból végrehajtott ejtéses teszttel ellenőrzik, ezért elképzelhetetlen, hogy valóban hibás varrat lett volna az ok.

Így történhetett meg, hogy végül a 118 ember halálát követelő tragédiáért hivatalosan senki sem felelt, a vizsgálat végén senkit nem vontak felelősségre, a dühös és csalódott rokonokat pedig nagy összegű kártérítéssel igyekeztek kárpótolni, összesen mintegy hétszázezer dollár értékben, ami napjainkban is komoly vagyonnak számít.

(Forrás: Index, MTVA Sajtóadatbank)

(Borítókép: A z orosz, atommeghajtású Kurszk tengeralattjáró 2000. telén. Fotó: ITAR-TASS / Afp)