A Titanic tragédiájának legnagyobb rejtélyei
További Külföld cikkek
- Szijjártó Péter a RIA Novosztyinak: Az amerikai kormányzat politikai bosszút indított Magyarország ellen
- Politico: Robert Fico 500 millió eurós vesztegetési kísérlettel vádolja Volodimir Zelenszkijt
- Olaf Scholz szörnyű, őrült tettnek nevezte a magdeburgi támadást
- Dróncsapás érte Kazany városát, videókon a támadás
- Adna ezer eurót egy karácsonyfáért?
A Titanic 1912 áprilisában több mint 2200 fővel a fedélzetén indult útnak Southamptonból New Yorkba, azonban a végállomásra sosem érkezett meg. Az elsüllyeszthetetlennek hitt hajó egy jéghegynek ütközve, kettétörve süllyedt el megközelítőleg 1500 utas halálát okozva ezzel. Ugyan a tragédia óta már több mint 110 év eltelt, a katasztrófához vezető körülményekkel kapcsolatban máig vannak olyan puzzle darabok, amelyek nem kerültek a helyükre. A Titanic két roncsdarabja egymástól 600 méterre, 3 821 méteres mélységben található az Atlanti-óceán fenekén, 350 tengeri mérföldre, azaz 648 kilométerre Newfoundland partjaitól.
A kutatók korábbi megállapítása szerint a víz alatt olyan gyors ütemben romlik a Titanic roncsainak állapota, hogy negyven éven belül teljesen eltűnhet. Az emlékét azonban semmi nem lesz képes kitörölni. A katasztrófa máig foglalkoztatja a szakértőket, azonban akadnak olyan kérdések a Titanic végzetes sorsával kapcsolatban, amelyekre még ők sem tudnak biztos választ adni. Az alábbiakban a hajóóriás öt legtöbb kérdést felvető rejtélyét járjuk körbe.
Teljes gőzzel ment előre
Azt már a Titanic című filmben is láthattuk, hogy a hajót gyártó White Star Line elnöke, Bruce Ismay arra sarkallta a Titanic kapitányát, Edward Smith-t, váltson a maximális sebességre, hogy a tervezett időpont előtt New Yorkba érjenek. Mindezt az egyik túlélő, Elizabeth Lindsey Lines vallomására alapozták, aki a tragédiát követően arról számolt be, Ismay meg akarta dönteni a Titanic testvérhajójának, az Olympic-nak a rekordját, ami 1911. június 14-én indult útnak, majd hat nappal később megérkezett New Yorkba.
Tehát hogy ennél is gyorsabban a Nagy Almába jussanak, Ismay arra kérhette a kapitányt, menjenek teljes gőzzel előre. A hajó majdnem maximális sebességgel haladt, 22,5 csomóval – a végsebessége 23 csomó volt –, amikor megpillantották a jéghegyet. A környező hajók ekkora már leadtak egy figyelmeztetést a vízben lévő jégről, illetve a látási viszonyok sem voltak a legjobbak, így – mondhatni – érthetetlen miért kapcsoltak ekkora sebességre. Egy amerikai mérnök 2004-ben már felvetette, hogy a Titanic gyomrában kialakult széntűz arra utal, hogy a hajónak a tervezettnél gyorsabban kellett New Yorkba érnie.
Mint azt Robert Essenhigh, az ohiói egyetem munkatársa kiemelte, a Titanicot nem arra építették, hogy bármiféle rekordot megdöntsön, hanem a kényelem volt a fő szempont. Ezt az elméletet támasztotta alá Senan Molony is a 2017-es Titanic: The New Evidence című dokumentumfilmben, amelyben kijelentette, a Titanicot nem kellett volna vízre engedni, illetve hozzátette, a tűz olyannyira meggyengítette a hajótestet, hogy a jéghegy által okozott sérülés már csak hab volt a tortán.
Figyelmen kívül hagyták a jelzéseit
A Titanic tragédiájához fűződő egy másik rejtély azon alapszik, hogy ugyan a legénység azt követően, hogy jéghegynek ütköztek, a levegőbe lőve és a rádión keresztül is vészjelzéseket adott le, azonban a legközelebbi hajó, az SS Californian – ami egy kisebb gőzhajó volt, és épp Bostonba tartott, utasok nélkül – mégsem érkezett a segítségükre. A vízben lévő nagy, főleg lapos jégdarabok miatt biztonsági okokból a kapitány, Stanley Lord már 80 perccel a Titanic jéghegynek ütközése előtt leállította a hajót. Egyes információk szerint a két jármű körülbelül 35 km-re lehetett egymástól, míg egy brit vizsgálat úgy állapította meg, ennél sokkal közelebb voltak, csupán 11 km-re.
Hogy az SS Californian miért nem reagált a Titanic veszélyjelzéseire azért is különösen érdekes, mivel a végül a segítségére siető RMS Carpathia 107 km-re lehetett, és két órával a hajó elsüllyedése után ért oda, így az SS Californian biztosan még azelőtt megérkezett volna, hogy végleg az óceánba vész a Titanic. Azóta már kiderült, hogy az SS Californian telefonközpontosa, Cyril Furmstone Evans a tragédia előtt felvette a kapcsolatot a Titanic-kal, és figyelmeztették őket a jégre, azonban az ottani operátor, Jack Phillips leteremtette őt, hogy hallgasson, mert azon üzeneteket kell fogadniuk, amiket az utasoknak küldenek a közvetítőállomásról.
Evans a hallottak miatt megsértve érezhette magát, mivel kikapcsolta a berendezést, és lefeküdt aludni, így nem kapták meg a Titanic segélykérő rádióüzeneteit sem. Az viszont nem világos, hogy a levegőbe lőtt vészjelzéseket miért nem vették komolyan. A másodtiszt, Herbert Stone korábbi elmondása szerint tájékoztatta az SS Californian kapitányát, Stanley Lordot, mivel tudta, egy hajó csak úgy nem küld vészjelzéseket, és azt gondolta, a Titanic egy másik hajónak üzenhet, vagy éppen nekik, hogy jéghegyek vannak körülötte. Stone azt is kiemelte, mindenről tájékoztatta Lordot, de ő nem tett semmit.
Jéghideg vízben élte túl
A Titanic utasai között volt az a Charles Joughin is, aki pékként dolgozott a hajón, és ő parancsolta meg a legénységnek a Titanic süllyedésekor, hogy rakjanak kenyeret a mentőcsónakokba. Joughin egészen addig a hajón maradt, amíg az merülni nem kezdett, felmászott a Titanic orrába, a korlát külső részére. Bár a férfi körülbelül két órát volt a jéghideg vízben, -2 fokos hidegben, mégsem hűlt ki.
Nem hiszem, hogy a fejem a víz alá került volna. Lehet, hogy kissé nedves volt, de semmi több
– mondta később Joughin.
A pék azt állította, annak köszönhetően maradhatott életben, hogy likőrt ivott, mielőtt még a hajó elsüllyedt volna, ami kellően melegen tartotta. Ezen felvetését 2018-ban egy tanulmányban megcáfolták, miszerint az alkohol az általános vélekedéssel ellentétben nem felmelegíti a testet, hanem pont hogy csökkenti a testhőmérsékletet. Egy elmélet szerint Joughin amiatt maradt életben, mert a vízben folyamatos mozgásban volt, amíg egy mentőcsónak fel nem vette őt, majd később az RMS Carpathia. A víztaposástól a lába ugyan be volt dagadva, nem esett egyéb bántódása. 1956-ban 78 éves korában hunyt el az Egyesült Államokban.
Kevés volt a mentőcsónak
Az már közvetlenül a katasztrófát követően kiderült, hogy a Titanicon nem volt elegendő mentőcsónak, mivel a tervezők inkább a luxusra, mintsem a biztonságra mentek. Egy feltevés szerint nem szerették volna, ha az elsőosztályon utazók Atlanti-óceánra nyíló kilátását bármi is zavarná – még ha életmentő eszközről is volt szó –, így kevesebb tér állt a rendelkezésükre. A hajón így végül csak húsz mentőcsónakot helyeztek el, amelyekbe 1178-an fértek. A hajó teljes létszáma 2224 fő volt.
Egy másik álláspont szerint a tervezők nem sejtették, szükség lesz majd arra, hogy a Titanic minden utasát mentőcsónakba ültessék, hanem sokkal inkább úgy vélték, ha gond adódna, csak arra használnák őket, hogy egy másik hajóra átvigyék a fedélzeten tartózkodókat. Bár húsz mentőcsónak állt rendelkezésre a Titanicon, nem úgy engedték a vízre őket, hogy megtöltötték emberekkel, mert a legénység attól tartott, a nagy súlytól esetleg leszakadnának. Mindemellett két mentőcsónak a hajóval együtt veszett a mélybe, mivel a Titanic süllyedése miatt nem tudták már a vízre bocsátani őket.
A kapitány halálának körülményei máig ismeretlenek
A Titanicot mindig is úgy emlegetették, mint egy elsüllyeszthetetlen hajót, ahogy a kapitánya, Edward Smith is, aki korábban így számolt be róla:
Elképzelni sem tudok olyan helyzetet, ami ennek a hajónak az elsüllyedéséhez vezetne. Nem tudom elképzelni, hogy bármiféle katasztrófa történjen. A modern hajógyártás túlmutat ezen.
A hajó felépítése és a biztonsági előírások akkoriban talán modernnek hatottak, azonban mai szemmel a szakemberek már könnyűszerrel ki tudnák szűrni a hibákat, amelyekkel a Titanic tervezői nem számoltak. A kapitány, aki utolsó útjára indult nyugdíjazása előtt, hősi halált halt a Titanicon, azonban több elmélet is kötődik ahhoz, hogyan veszthette életét. A tragédiáról készült filmben azt láthatjuk, hogy Smith bezárkózik a Titanic parancsnoki hídján található helyiségbe, ahol a kormányállás is található, azonban a túlélők különböző beszámolót adtak arról, hol látták őt utoljára.
A fedélzet, amelyről kiugrottam, elmerült. A víz lassan emelkedett, a híd padlójáig ért, aztán Smith kapitány derekáig. Nem láttam többé. Hősként halt meg
– mondta később az egyik elsőosztályú utas, Robert Williams Daniel.
Egyesek azt állították, látták őt leugrani a hajó különböző részeiről, míg más túlélők úgy vélték, a mentőcsónakokhoz úszott egy csecsemőt tartva a kezében. Bár a kapitány haláláról számos feltevés létezik, ezek egyike sem igazolódott be eddig. Az utolsó útjára induló Edward Smith holttestét sosem találták meg, hősként vesztette életét, és húzta őt a mélybe a korábban általa is elsüllyeszthetetlennek hitt óriás, a Titanic.
(Borítókép: Az 1912-ben elsüllyedt Titanic első Amerikába tartó útja során. Fotó: Topical Press Agency / Getty Images)
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.