A káosz éve fejetlenséget hozott Szlovákiában

Annak ellenére, hogy Szlovákiában már decemberben megbukott az Eduard Heger vezette kisebbségi kormány, és a parlament meg is állapodott, hogy szeptember 30-én előrehozott választások lesznek, csak igazán most pezsdült fel az élet a szlovák politikában:

• új párt jelent meg, ami az egész jobboldalra hatással van;
• a bukott miniszterelnök és pénzügyminiszter, OĽaNO-vezér Igor Matovic a választásokra készülve elindított egy ígéretversenyt a jobboldalon;
• miközben Robert Fico Smerje és a többi ellenzéki párt szeretné előrébb hozni a választásokat.

Emellett a parlamentben sem állt meg az élet, bár az ügyvivő kormány jelenleg nem igazán tud semmit sem csinálni, mivel a parlament általában döntésképtelen. Utóbbi leginkább annak köszönhetően, hogy a kormány bukása után végre összeállt az OĽaNO–SaS-tengely, és ha már közösen nem tudtak kormányozni Matovic és az SaS-pártelnök Richard Sulík közötti folyamatos konfliktusok miatt, a parlamenti munka akadályozása mindkettejük érdeke.

Az egész szlovák politika lassan már egy kafkai regénynek tűnik, de mégis mi folyik az északi szomszédunknál?

Egy soha nem működő kormány története 

Ahhoz, hogy megértsük, miért uralkodik a szlovák sajtó szerint is kaotikus helyzet az ottani politikai életben, kicsit vissza kell mennünk az időben. Mint ismert, a 2020-as választásokon a protesztpártként indult, leginkább centrista-populistaként definiálható Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) szerezte a legtöbb szavazatot.

Kormányfőjelöltként Matovicnak alkotmányozói többséghez egy elég színes kormánykoalíciót kellett összeverbuválnia: az OĽaNO mellett a koalíció tagja lett a Boris Kollár vezette konzervatív-populista Sme rodina (Család vagyunk), a libertariánus, fiskális konzervatív Richard Sulík vezette Szabadság és Szolidaritás (SaS), illetve az egykori államfő Andrej Kiska által alapított – majd a kormányra lépés után fél évvel magára hagyott – jobbközép-liberális Za ľudí (Az emberekért).

A pártok viszonylag hamar megegyeztek arról, hogy az OĽaNO-elnök Igor Matovic vezényletével közösen fogják kormányozni Szlovákiát, azonban ez a kormányfő szokatlan politikai stílusa és véletlenszerű döntései miatt valójában soha nem is működött:

• Matovic miniszterelnökként hol a sajtóban, hol a közösségi oldalán, hol személyesen sértegette az SaS-es gazdasági miniszter Sulíkot, ha valamiben nem értettek egyet, aki cserébe ilyenkor azzal fenyegetőzött, hogy pártját kilépteti a kormányból;
• 2021 elején Matovic saját kormányát megkerülve rendelt az orosz Szputnyik V-vakcinából, ami miatt kormányválságot okozott. Az SaS-es miniszterek kiléptek a kormányból, végül Matovic is lemondott miniszterelnöki posztjáról;
• az addig pénzügyminiszteri pozíciót betöltő Eduard Heger lett a kormányfő, az SaS-es miniszterek visszaléptek a kormányba, de még maga Matovic is visszatért pénzügyminiszterként;
• miután a választás után félévvel magára hagyta pártját Kiska, a Za ľudí kettészakadt, a legtöbb képviselője az SaS-be lépett be, ami az Sme rodinának nem tetszett, mivel így az SaS lett a második legerősebb kormánypárt;
• pénzügyminiszterként Matovic továbbra is sokat vitatkozott Sulíkkal, aki ellenezte Matovic szerinte pazarló javaslatait, aki cserébe családellenesnek nevezte Sulíkot, majd a Matovic-tervezetnek elnevezett családvédelmi törvény elnöki vétóját Matovicnak csak a szélsőjobboldallal kiegyezve sikerült megtörnie, mivel az SaS nem volt hajlandó megszavazni azt;
• ezután 2021 nyarán az SaS ultimátumod adva kijelentette: vagy ők vagy Matovic távozik végleg a kormányból;
• Matovic nyáron nem igazán foglalkozott az üggyel, végül maradt, az SaS ment, így az alkotmányozói többség helyett még egyszerű többsége se lett a kormánynak – a kormány csak a szélsőjobboldali-neonáci Mi Szlovákiánk (ĽSNS) frakciójából kilépő szélsőjobbos képviselők külső támogatásával tudott egy vékony többséget felmutatni;
• az ukrajnai háború 2022 februári kitörése viszonylagos nyugalmat hozott a kormány körül: az ellenzéki pártok, azaz Robert Fico Smer-je, a Marian Kotleba vezette neonáci ĽSNS, illetve az utóbbiból kivált Republika okozott gondokat a kormánynak: ők nem osztották a kormány Ukrajnapolitikáját, így a kormányból kilépő SaS sokszor kívülről támogatta Hegeréket;
• azonban 2023-as költségvetés elfogadásához nem volt meg a többség a kormánynak: az ellenzéki pártok (Smer, Hlas-SD, ĽSNS és Republika) azt elfogadhatatlannak tartották, így csak az SaS-re számíthatott a kormány, azonban annak elfogadását az SaS Matovic távozásához kötötte;
• az SaS a költségvetés megszavazása helyett benyújtott egy bizalmatlansági indítványt a Heger-kormány ellen. Sulík kijelentette: ha Matovic lemond pénzügyminiszteri posztjáról, nem szavazzák meg saját indítványukat, ami megbuktatná a kormányt, és még a 2023-as költségvetést is elfogadnák;
• a szavazás napján Matovic reggel úgy döntött, a kormány – vagy ahogy ő fogalmazott, Szlovákia – érdekében lemond, de ekkor az SaS már hajthatatlan volt: mondták, hogy ők megbuktatják a kormányt. A szavazás előtt az OĽaNO szünetet kért, ami alatt Matovic az elnöki palotába sietett, hogy benyújtsa lemondását. Közben Heger miniszterelnök állítólag nagyon közel járt ahhoz, hogy egyezségre jusson az SaS-szel, hogy ne buktassák meg a kormányt;
• Matovic benyújtotta lemondását, azonban azonnal meggondolta magát és az aláírt dokumentumot a köztársaságelnöki hivatal alkalmazottának a kezéből kitépve visszamondta lemondását, így végül a parlament megvonta a bizalmat a Heger-kormánytól;
• a kormány megbuktatása után Heger még hetekig próbálta menteni a menthetőt és próbált egy új, ezúttal Matovic nélküli kormány mögé többséget szerezni a parlamentben, azonban ez a kísérlete kudarcot vallott, így az egyetlen lehetőség az maradt, ha a parlament megállapodik egy alkotmánymódosításban és feloszlathatják magukat, majd megállapodnak, mikor lesz az előrehozott választás.

Utóbbiban a parlamenti többség végül szeptember 30-a mellett döntött, aminek köszönhetően Heger ügyvivő miniszterelnökként még nyolc hónapig hatalomban maradhat, ami példátlan a modern demokráciákban.

Helyezkedések a jobboldalon

Matovicnak a fentebb részletezett teljesítményével sikerült nemcsak összesen két kormányt megbuktatnia, és minden lehetséges szereplővel összevesznie, hanem a pártját is a földbe állította: a korrupcióellenességével – és a Robert Fico kormányai alatt kiépült feltételezett maffiaállam elleni harcával – kormányra kerülő pártot már sok választó nem veszi komolyan, ráadásul a pártban belső feszültségek is vannak.

A pártelnök Matovic nem akar felhagyni a politikával, ráadásul az utóbbi időben kampányüzemmódba kapcsolva észszerűtlen, kampányígéreteknek felérő javaslatokkal áll elő – a héten például benyújtott egy javaslatot, miszerint az előrehozott választáson a szavazók kapjanak 500 eurót, de az ő vezette kormány által eltörölt ingyenes iskolai közétkeztetést is visszahozná –, miközben Hegernek elege van pártelnökéből.

– ugyanakkor erre még továbbra sem adott egyértelmű választ.

Azonban azt Heger is látja, Matovicból még egyszer nem lesz miniszterelnök, a pártelnök pedig nem engedné ki a hatalmat a kezéből, így az ő napjai az OĽaNO-ban meg vannak számlálva: ha pártelnökével nem tud leszámolni, vagy eljelentéktelenedik, vagy kilép a pártból és újat alakít – Szlovákiában egyébként az ilyen pártalakítások gyakoriak, csak a 2020-as választások óta két pártszakadás volt: a Smerből kilépett Peter Pellegrini létrehozta a  szociáldemokrata  Hlas-SD-t, míg a szélsőjobboldali Milan Uhrik az  ĽSNS-ből lépett ki és hozta létre a Republikát.

Ugyanakkor Heger előtt egy másik párt kapuja is nyitva áll: az autoriter Meciar-korszakot 1996-ban a demokratikus pártok összefogásával leváltó Mikulas Dzurinda január végén jelentette be új pártját, a modrá koalíciát, ahova bajtársakat keres.

A párt az előző választáson még a liberális Progesszív Szlovákiával együttinduló Spolu és egy másik párt egyesülésével jött létre, de az egykori miniszterelnök emellett más pártokkal is tárgyal pártszövetségről – igaz, eddig nem sok sikerrel: Dzurinda korábbi pártja, a legutóbbi választáson az ötszázalékos bejutási küszöbtől 0,35 százalékponttal elmaradó Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) már bejelentette, ők egyedül indulnak, de a Matovic- és Heger-kormányok második legnagyobb kormánypártja, az Sme rodina eddig nyitottnak tűnik az együttműködésre.

Fico és Caputova együtt hoznák előrébb a választásokat

Ugyanakkor Hegernek a jövő kiszámíthatatlansága mellett a jelenben is sok gondja akad. Amellett, hogy külügyminisztere épp Magyarországot vizionálja ellenségnek, ügyvivő miniszterelnökként kormánya nem sok mindent tud elérni, ráadásul még a parlament is általában döntésképtelen: a kormány mögött nincs meg a parlamenti többség, de még az ellenzéki pártok javaslatait sem tudják elfogadni, akik leginkább azt szeretnék elérni, hogy szeptember 30 helyett még a nyáron tartsák meg a választásokat.

A megbénított parlament már Zuzana Caputova elnököt is zavarja. Caputova arra szólította fel a parlamenti pártokat, hogy ezt a színjátékot ne folytassák szeptemberig, hanem döntsenek arról, hogy mihamarabb rendezzék meg a kormány megbuktatása miatt szükséges előrehozott választásokat.

Matovic erre szokásához híven csak visszaszólt az elnöknek, miközben a kormányt megdöntő Sulíkék széttárva a kezüket azt mondják: ők csak akkor támogatják a korábbi időpontot, ha azt a megbuktatott kormánykoalícióban szerepelt pártok elfogadják.

Az előző választásokat megnyerő OĽaNO-t jelenleg 7,3 százalékponttal a negyedik helyre mérik, míg ugyan az SaS-t ennél jobban, 7,9 százalékpontra, de ez így is bőven elmaradna a párt 2020-as eredményétől. A Sme rodina még bejutna a maga 7,1 százalékpontos eredményével, de a Za ľudíról már szinte most kijelenthető, hogy szeptember után nem lesz parlamenti képviselőjük.

Így a két, a kormányon folyamatosan civódó párt célja az időhúzás: reményeik szerint a jelenlegi káoszt saját erényükre tudják fordítani és növelni tudják a támogatottságukat, hogy aztán abban reménykedjenek, hogy a másik nélkül is meg tudják állítani, hogy Fico visszakerüljön a kormányrúdhoz.

Ez az ötlet papíron lehet, hogy működik, de jelenleg nem látni, hogy Matovic és Sulík honnan tudnának szerezni új szavazókat: akik a 2020-as választások óta eltelt időszakban kiábrándultak a két politikusból, a parlamenten kívüli Progresszív Szlovákiánál találtak eddig menedéket.

(Borítókép: Igor Matovic. Fotó: Omar Marques / SOPA Images / LightRocket / Getty Images)