Kivel fog összeállni Európa új Vasladyje?

2019-ben, a legutóbbi választáson Kaja Kallas meglepetésgyőzelmet aratott pártjával, amelynek a vezetését mindössze a választás előtt szűk egy évvel vette át. Ugyanakkor hiába húzta be a legtöbb szavazatot a Reformpárt, csak 2021 januárjában kerültek kormányra, mivel a választásokon második helyet szerző szociál-liberális Centrum Pártnak hamarabb sikerült megállapodni egy kormánykoalícióról, amiből a Reformpárt kimaradt.

Azonban 2021-ben a Centrum Párt vezette kormány, kiegészülve a kereszténydemokrata-konzervatív Isamaa (jelentése: szülőhaza), illetve a kritikusai szerint szélsőjobboldalinak nevezett, nacionalista-populista Észt Konzervatív Néppárt (EKRE) nevű pártokkal, egy korrupciós botrány miatt megbukott, amit először egy Reformpárt–Centrum Párt-kormány követett, azonban koalíciós feszültségek miatt Kallasék felmondták a koalíciós szerződést, hogy helyette a Szociáldemokrata Párttal és az Isamaaval fejezzék be a ciklust.

Az erőskezű, ukránbarát liberális

Annak ellenére, hogy Oroszország Ukrajna elleni agressziója az észt gazdaságot sem kíméli, Kaja Kallas kormányzása viszonylag sikeresnek mondható: a választói támogatják, hogy a miniszterelnök határozottan kiáll Ukrajna szuverenitása mellett, ami abban is megmutatkozik, hogy Észtország egy főre jutó GDP arányában több fegyvert és segítséget nyújtott Ukrajnának, mint más országok.

A háború kitörése óta a balti állam szerepe is megnőtt Kallas politizálásának köszönhetően, mivel a 45 éves észt miniszterelnök gyakran tesz határozott és erős kijelentéseket az agresszorról, miközben drasztikusabb szankciókat követel Oroszország ellenében – ezek miatt a nemzetközi sajtó előszeretettel nevezi Európa új Vasladyjének. 

Ennek oka, hogy a Reformpárt mindig is erős képet alakított ki magáról, miszerint ők az egyetlen párt, amely képes Észtország biztonságát garantálni, ráadásul az ország méretéhez képest Kallas az uniós döntéshozatalban is nagyobb befolyást szerzett. Emellett a pártban is úgy látják: időközben Kallas is sokat tanult, hogyan kommunikáljon a választókkal a sajtón keresztül, és hogyan használja miniszterelnöki hatalmát.

A párt mostani választási kampányának is a kulcstémája Észtország biztonsága, amely kapcsán továbbra is azt állítják: csak ők tudnák megvédeni a balti államot egy lehetséges orosz agressziótól.

A bevándorlásellenes, szélsőséges populista

Annak ellenére, hogy a Reformpárt jelenleg utcahosszal vezeti a közvélemény-kutatásokat, közel sem biztos, hogy a végén Kallas alakíthat majd kormányt. 

Észtország teljes lakosságának közel 24 százaléka ugyanis orosz származású, akik általában a balti állam kevésbé fejlett, leginkább iparias keleti régióiban élnek, miközben a környezetvédelmi célok miatt, ha nem is sorra zárnak be a gyárak, de a munkalehetőségek száma évről évre korlátozódik.

Annak ellenére, hogy ilyen sok orosz származású él az országban, nincs egyetlen oroszpárti párt sem. Az oroszok eddig leginkább a Centrum Pártra szavaztak – ami a háború kitöréséig hivatalos kapcsolatokat ápolt Vlagyimir Putyin Egységes Oroszország pártjával –, ugyanakkor az utóbbi időben a migrációellenes, olykor xenofób üzenetei miatt kritikusai szerint a szélsőjobboldali Észt Konzervatív Néppárt (EKRE) kötelékében találtak menedéket.

Az orosz ajkúak legtöbbje már 2019-ben is a Martin Helme vezette EKRE-re szavazott, mivel a párt azt ígérte: támogatják az olajipart, és nem zárják be a gyárakat, emellett pedig azzal riogatott, hogy a beáramló ukránok el fogják venni előlük a munkát.

Ugyanakkor a gazdasági kérdések mellett a párt konzervatív szociális nézeteivel is meg tudta szólítani az oroszokat: az EKRE a vallásosság hangsúlyozása mellett ellenzi az azonos neműek házasságát, illetve a legális és illegális migrációt.

Kallas környezetvédelmi céljai szintén az EKRE kezére játszik: a miniszterelnök korábban azt ígérte, 2035-ig kivezetik az áramtermelésben az olaj használatát, hogy helyette új, zöldebb forrásból termeljenek áramot, ráadásul a magyarhoz hasonló magas infláció is a magát populista-jobboldali pártnak valló EKRE-nek kedvez.

Míg a Reformpárt kampányának célkeresztjében a biztonságpolitikai kérdések vannak, addig az EKRE a háború nyomán kialakult megélhetési és gazdasági válságra helyezik a hangsúlyt.

De ki lesz a királycsináló?

A közvélemény-kutatások jelenleg azt vetítik előre, hogy a legtöbb szavazatot mindenképp a Reformpárt szerzi meg, ugyanakkor az észt választási rendszer sajátosságai miatt közel sem biztos, hogy ez elég lesz a kormányalakításhoz.

A 101 tagú Riigikogu tagjait arányos választási rendszerben választják. Az országot 12 körzetre osztják, a körzetekben pedig lakosságarányosan kiszámolják, hány mandátum jár – a legnagyobb választókerületben 16, míg legkisebben mindössze 5 mandátumot osztanak ki. A választókerületekben nem jelöltekre, hanem pártlistákra szavaznak az emberek. Amelyik párt átlépi az ötszázalékos bejutási küszöböt, a parlamentbe jutó pártok között a szavazatokkal arányosan osztják szét a mandátumokat.

Az szinte biztos, hogy a Reformpárt fog győzni – a legfrissebb, február 28. és március 2. közötti mintavétellel dolgozó közvélemény-kutatás szerint Kallasék a szavazatok 29 százalékát szerezhetik meg, amit az előző választás után először kormányt alakító Centrum Párt követ 16 százalékponttal, de hibahatáron belül van a szintén liberális Észtország 200 (15,3 százalékpont) és az EKRE is (14,3 százalékpont).

Viszont a Reformpárt eddigi koalíciós partnerei, a szociáldemokraták és a kereszténydemokrata Isamaa nem állnak jól: előbbit 11,5 százalékpontra, utóbbit 7,2 százalékpontra mérik.

Ugyanakkor nem is a jelenlegi kormánykoalíció a legvalószínűbb szcenárió: a Reformpárthoz világnézetileg is jóval közelebb áll az Észtország 200, így a kereszténydemokratákat könnyen lehet, hogy rájuk cserélnék le, a szociáldemokratákkal karöltve – a Kantar mandátumbecslése szerint a Reformpártnak az Észtország 200-zal is meglenne a többség, viszont a Norstat szerint egy Reformpárt–Szociáldemokrata Párt–Észtország 200-koalíciónak lenne többsége a Riigikoguban.

De Kallasék ismét megpróbálhatnák a közös kormányzást a Centrum Párttal, bár a két párt közötti véleménykülönbségek miatt ez jelenleg valószínűtlen.

Amennyiben viszont a Centrum Párt jól szerepel, a bukott miniszterelnök Jüri Ratas vezetésével ismét megpróbálhatja a legutóbbi választás után két évig működő kormánykoalíciót feléleszteni, és összeállna a Isamaaval és az EKRE-vel – bár jelenleg ezek a pártok annyira nem állnak jól, mint 2019-ben, és az Isamaa a választások előtt belebegtette, hogy a szélsőjobboldali-populista párttal ezúttal nem lépne közösen kormányra.

A választás kapcsán további érdekesség, hogy Észtországban lehet online is szavazni: míg 2007-ben mindössze a szavazók 3,4 százaléka voksolt ily módon, a legutóbbi, 2019-es választásokon már a választáson részt vevő észtek 43,8 százaléka szavazott az interneten keresztül.

(Borítókép: Kaja Kallas. Fotó: Raigo Pajula / AFP)