Így pörgetné fel az Európai Bizottság az Ukrajnának nyújtott lőszertámogatást

Még március végén született meg a politikai döntés, hogy az Európai Unió tagállamai a vakcinákhoz hasonlóan ismét újabb terméket vásárolnak közösen, ezúttal lőszert az annak hiányával küzdő Ukrajna számára.

A tervet az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, a spanyol Josep Borrell prezentálta, és három pilléren áll:

1. A tagállamok Ukrajnának nyújtott eddigi támogatásuk egy részét visszakapnák – erre 1 milliárd eurót különítene el a már meglévő Európai Békeprogram (EPF) felhasználásával.
2. Az EU-tagok közösen szereznének be lőszert, amellyel a tagállamok kieső készleteit pótolnák, és biztosítanák Ukrajna hosszú távú támogatását.
3. Segítenék az európai védelmi ipar gyártási képességeinek felgyorsítását.

E három pillérnek eddig a kidolgozása zajlott. Mint azt részletesen bemutattuk, az első pillér kapcsán sok tagállamnak nem tetszett, hogy több ország is az Ukrajnának átadott régi, olcsóbb fegyverei helyett az azok pótlására vett modern, ezúttal drágább eszközök után nyújtotta be a számlát.

Az ügyet végül elsimították az országok egymás között. A nagykövetek április 5-én egyeztek meg róla, míg az Európai Tanács április 13-án pontosította ennek a menetét.

Ugyanakkor a második pillérrel még továbbra is problémák vannak: Franciaország ugyanis már a terv elfogadása előtt jelezte, ennek az egymilliárd eurónak az EU területén kellene maradnia.

Emiatt csörte alakult ki a tagállamok között, ahol a két ellentétes álláspontot leginkább Franciaország, illetve Lengyelország képviseli: a lengyelek szerint muszáj az EU-n kívüli szereplőket is bevonni, mivel máskülönben Ukrajna nem kapná meg időben a számára létfontosságú 155 mm-es tüzérségi lőszereket, míg Franciaország szerint ennek az egymilliárd eurónak mindenképp az EU-n belül kellene maradnia.

A második pillérről e konfliktus miatt a tagállamoknak továbbra sem sikerült megállapodniuk – az EU soros elnökségét ellátó Svédország addig nem hajlandó szavazásra tűzni az Európai Unió Tanácsában, amíg azt biztosan nem szavaznák meg a tagállamok.

Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a közös lőszerbeszerzés megrekedt volna: mint fentebb írtuk, az első pillér már áll, kedden pedig Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság német elnöke prágai látogatásán Petr Pavel frissen beiktatott cseh elnök társaságában egy sajtótájékoztatón jelentette be, hogy

500 millió euró a védelmi iparra

A sajtótájékoztatón az EB-elnök túl sok részletet nem árult el azontúl, hogy a tervet teljes egészében szerdán fogják majd bemutatni, ugyanakkor azt elmondta: a bizottság 500 millió eurót szán a tagállamok gyártáskapacitásának a növelésére, de az összeg tagállami hozzájárulásokkal elérheti akár az egymilliárd eurót is.

A bizottság egy rendeletjavaslatot fog bemutatni, amiről az uniós ügyekben mindig naprakész Politico részleteket is közölt. Többek között megszólaltatta az elmúlt hónapot a tagállamok között végigturnézó Thierry Bretont, az Európai Unió belső piacáért felelős uniós biztosát, aki a látogatásai alatt azt mérte fel, hogyan tudnák felgyorsítani az adott cégek a lőszer- és fegyvergyártásaikat.

Az uniós biztos a Politicónak elárulta, hogy az Act in Support of Ammunition Production (ASAP) névre keresztelt lehetőséget adna arra, hogy

Mindezt annak ellenére, hogy utóbbinak a célja a járvány utáni gazdasági növekedés felgyorsítása mellett leginkább a tagállamok gazdaságainak zöldítése lett volna.

Breton részben emiatt optimistán nyilatkozott azzal kapcsolatosan, hogy a tagállamok védelmi iparai az elkövetkezendő 12 hónapban képesek lesznek egymillió 155 mm-es tüzérségi lőszer előállítására.

Biztos vagyok benne, hogy 12 hónapon belül képesek leszünk a gyártási kapacitásunkat évi egymillió lőszerre növelni Európában

– jelentette ki a francia nemzetiségű uniós biztos.

Mint azt a lapnak elárulta, a pénzt leginkább a kapacitás növelésébe fogják fektetni, emellett azon vállalatok, amelyek a második pillérben – tehát a közös lőszerbeszerzésben – részt vesznek, prioritást kapnak a harmadik pillérben. Ráadásul azzal, hogy a helyreállítási és a kohéziós alapokból is lehet finanszírozni, Breton arra számít, hogy a pénzügyileg ily módon támogatott cégek vonzó befektetéssé válnak a magántőke számára is.

mivel szerinte a nemzetek felett álló szervezet autonómiája és védelme érdekében a tagállamok közelebb hozzák egymás védelmi iparát.

De elég lesz-e?

Bretontól azt is megkérdezték, hogy a tagállamok védelmi iparára költött minimum 500 millió euró képes lehet-e olyan mértékben megnövelni a gyártási kapacitást, hogy Ukrajna megkaphassa az Oroszország ellen vívott honvédő háborújához szükséges egymillió 155 mm-es lőszert. Az uniós biztos e kapcsán szintén optimista volt:

Breton ugyanis március óta több tagállamba is ellátogatott – összesen tizenegy tagállamban tizenöt céget tekintett meg –, hogy ott felmérje a gyártási kapacitásokat, és e „védelmi körútjának” egyik megállapítása volt, hogy az infrastruktúra már most elégséges, állítja, majd hozzátette: ez az 500 milliós támogatás „egyértelműen elég a cél eléréséhez”, azaz az évi egymillió 155 mm-es tüzérségi lőszer és más lőszerek és fegyverek gyártásához, amire Ukrajnának szüksége van.

A tagállamok becslései szerint Ukrajna havonta nagyjából 60-210 ezer tüzérségi lőszert használ el, miközben Oroszország ennek a tízszeresét,

Ugyanakkor a tagállamok diplomatái már nem annyira derűlátók, mint Breton: a közös lőszerbeszerzés második pilléréről szóló tárgyalások éppen azért akadtak el, mert több tagállam szerint az EU-ban épphogy nincs meg a kellő kapacitás ahhoz, hogy évente egymillió tüzérségi lőszert legyártsanak, majd azt átadják Ukrajnának – ráadásul a tagállamoknak a saját biztonságukról is gondoskodniuk kell.

(Borítókép: Andriy Zhyhaylo / Obozrevatel/Global Images Ukraine / Getty Images)