A Wagner-csoport egykori zsoldosa kitálalt Putyin árnyékhadseregéről

−A Wagner-csoport egy 2014-ben, Dimitrij Utkin veterán alezredes által létrehozott orosz zsoldoshadsereg, mely hivatalosan nem is létezik – már csak azért sem, mert az orosz törvények értelmében tilos katonai magánvállalatokat működtetni az országban − írja a Portfolio.

Ennek ellenére a Wagner-csoport nagyon is működik, és számos külpolitikai konfliktusban – többek között Afrikában, a Donbászban és Szíriában – részt vett az évek folyamán.

Nevük az orosz–ukrán konfliktusban való jelentős részvételük miatt lett ismert világszerte. Olyannyira, hogy mára a csoport vezetője, Jevgenyij Prigozsin neve is sokak számára ismerősen cseng, különösen az után, hogy május 20-án bejelentette a Wagner-csoport győzelmét Bahmutban.

A Kreml a mai napig tagadja, hogy bármi közük lenne a törvényen kívüli zsoldosokhoz – az utóbbi időben pedig többször is ellentét alakult ki Vlagyimir Putyin orosz elnök és Prigozsin között.

Amennyiben hinni lehet a tavaly egy Telegram-felhasználó által megosztott képnek, mely a Wagner-csoport toborzó óriásplakátjait ábrázolja, akkor az alakulathoz csatlakozók 240 ezer orosz rubel (1,6 millió forint) havi juttatást kaphatnak, ami jóval több, mint egy átlagos katona fizetése.

A bennfentes

Marat Gabidullin, baskír származású orosz exzsoldoskatona először a szovjet, majd az orosz haderőben szolgált, 1993-as leszerelése után pedig a szibériai maffiafőnök testőreként dolgozott, míg gyilkosságért börtönbe nem került 3 évre.

2015-ben csatlakozott a Wagner-csoporthoz, melynek egészen 2019-ig volt tagja.

A jelenleg Dél-Franciaországban élő Marat wagneresként töltött éveinek tapasztalatairól könyvet írt, melyet 2022-ben meg is jelentetett Orosz zsoldosok Putyin szolgálatában címmel.

Mint korábban elmondta, a zsoldossereg számára az elsődleges motiváció mindig a pénz.

Ellenérzések

Marat első bevetése Wagner-zsoldosként a donbászi polgárháborúban, Luhanszk környékén volt – erről részletesen olvashatunk a könyvben –, majd éveken keresztül harcolt az Iszlám Állam terroristái ellen Szíriában, és Palmüra visszafoglalásánál is ott volt.

A könyvben Marat leírja, hogy az idők során egyre inkább zavarni kezdte, hogy a Wagner csak titokban működhet, kitüntetéseiket is titokban kapják meg, és a halottaik hozzátartozói nem kaphatnak segítséget az orosz államtól, amely nem ismeri el létezésüket.

Marat erkölcsi ellenérzései akkor törtek elő igazán, mikor a szíriai al-Tabyah olajfinomító megrohamozása után Oroszország külügyi szóvivője letagadta, hogy részt vettek volna orosz fegyveresek az akcióban, miközben valójában több száz Wagner-katona vesztette életét az ottani harcokban. 

„Ezt a hazugságot képtelen vagyok megbocsátani. Ilyesmitől felfordul a gyomrom. Egy ország nem tagadhatja meg a szolidaritást az övéivel” – írta könyvében az eset kapcsán.

Az orosz–ukrán háború

Marat alapvetően morális alapon is azonosulni tudott a Wagner-csoport tevékenységével. Az Iszlám Állam elleni harcot például kifejezetten helyesnek ítélte meg. Társairól és a Wagner harcosairól általánosságban úgy ír, mint jó ügyért harcoló, rendes emberekről.

Magáról az orosz–ukrán konfliktusról nem sokat ír a könyvében – melyben a katonai műveletek leírása viszi el a legtöbb oldalt –, határozott álláspontját azonban így is megismerhetjük belőle a konfliktusról.

Marat ugyanis testvérháborúként hivatkozik a fegyveres konfliktusra, melyet mélyen elítél, és teljesen értelmetlennek tart. A könyv vége felé „soha néven nem nevezett háborúként” hivatkozik rá.

Mikor A Wagner-csoport: Putyin titkos hadserege című dokumentumfilmben a rendezők szembesítették a zsoldosok kegyetlenségeivel, azt felelte, hogy „képtelen elhinni”.

Az orosz–ukrán háború eseményeit folyamatosan követjük, vasárnapi percről percre frissülő cikkünket itt találja.

(Borítókép: Marat Gabidullin. Fotó: Stephane De Sakutin / AFP)