A félmilliós hétvégi tüntetés után ismét demonstrálni hívja a lengyeleket az ellenzék

A hétvégi tüntetés után ismét megmozgatná a lengyel ellenzéket Donald Tusk, az ellenzéki jobbközép-liberális Polgári Platform (PO) vezetője. A június 4-i tüntetés után ezúttal június 16-ra hívja utcára a kormánypárttal elégedetlen embereket az egykori lengyel miniszterelnök – jelentette be egy sajtótájékoztatón, amit többek között az Onet is közvetített. 

emiatt június 16-ra Varsó helyett ezúttal Poznánban és Wielkopolskában várja a tüntetőket, de pár napon belül Górában, Klodzkoban és Wroclawban is az utcára vonulnak. Ezenkívül arról is beszélt, szerinte miért kellene az embereknek utcára vonulni

A választásokig csak előre megyünk, a Polgári Platform nem fog megállni. Arra kérlek titeket, támogassatok!

– mondta Tusk, akinek tüntetésén a hétvégén egyes becslések szerint háromszáz, a szervezők becslése szerint félmillióan vettek részt a fővárosban.

De mi is volt június 4-én és miért pont aznap?

Nemcsak Magyarországon számít történelmi napnak június 4-e, hanem Lengyelországban is. 1989-ben ugyanis ezen a napon tartották az első olyan választásokat, ahol a Szolidaritás Mozgalomból szárba szökkenő pártok is elindulhattak a Lengyel Egyesült Munkáspárt, vagyis az állampárt mellett, így azt a modern Lengyelország első, félig szabadnak mondott választásának tartják.

Habár akkor a Szejmben a legtöbb mandátumot a kommunista párt kebelezte be, de a törvényhozás felsőházában, a Szenátusban a 100 mandátumból egy független képviselő mellett az összes többit a Szolidaritás Mozgalom jelöltjei szerezték meg, ami később hozzájárult az állampárt bukásához és Lengyelország demokratizálódásához.

Emiatt a történelmi esemény miatt nem véletlenül esett erre a napra Donald Tusk választása, amikor tüntetésre hívta a lengyel kormány ellen az embereket. Az Európai Uniót Lengyelországért hátrahagyó politikus – korábban az Európai Tanács elnöke volt, majd mandátuma lejártával a legnagyobb pártcsalád, a jobbközép-konzervatív Európai Néppárt elnöke volt egy ideig – tüntetésére

Még a lengyel Onet nevű lap szerint is minimum 300 ezren vehettek részt a demonstráción csak Varsóban, miközben más nagyvárosokban, például Krakkóban, Szczecinben, Csensztokóban és Gorzów Wielkopolskiban is ezrek vonultak utcára a PO-elnök hívószavára.

Ez nemcsak a – Magyarországtól eltérően – napsütéses hétvégi idő miatt valósult meg, hanem már csak a tüntetés témája miatt is. Annak ellenére, hogy a nemzetközi sajtóban a Mateusz Morawiecki vezette kormányt az ukrajnai háború kapcsán hozott külpolitikai döntései miatt leginkább elismerés övezi – még az Indexen is publikált véleménycikket a témában –, odahaza azért már bőven vannak dolgok, ami miatt az ellenzéki szavazók elégedetlenek.

Erődemonstráció ellenzéki módra

A tüntetést, amit Donald Tusk már közel egy hónapja hirdetett meg, hatalmas médiaérdeklődés övezte. Az azt szervező PO ugyan „a magas árak, a lopások és hazugságok ellen és a tiszta, szabad választásokért” hirdette meg, azonban a PiS szerint egy radikális kormányellenes tüntetést szerveztek.

amit a holokausztmúzeum és az egyébként PiS támogatását élvező lengyel elnök, Andrej Duda is közleményben ítélt el.

Emellett a tüntetés előtt pár nappal írta alá Duda az ellenzéki pártok által csak lex Tusknak nevezett törvényjavaslatot – majd később visszavonta és küldte ismét a Szejm elé –, így végül a tüntetés az eredeti meghirdetett céljai kiegészültek a kormány mellett a törvényjavaslat elutasításával is.

A Szejm által egyszer már elfogadott törvényjavaslat a kormány állítása szerint az orosz befolyást vágná vissza egy független bizottság létrehozásával, ami többek között a lengyel közéletben tevékenykedő „orosz ügynököket” tiltaná el a választásokon való indulástól. Ugyanakkor ellenzéki politikusok szerint a rosszul megfogalmazott törvényjavaslat lehetőséget adna politikai eszközként való felhasználására, így véleményük szerint azt leginkább csak Tusk és pártja, a PO ellen használnák fel, hogy így gyengítsék őket az ősszel esedékes választásokon. Ráadásul mivel jogorvoslatra nincs lehetőség, ezért szerintük még alkotmányellenes is.

Tusk a többnyire lengyel piros-fehér és uniós zászlókat lebegtető tömeg előtti lendületes beszédében azt ígérte, a vezényletével képesek lehetnek leváltani a 2015 óta folyamatosan kormányzó, Kaczynskivel fémjelzett PiS-t, és ígéretet tett egy „szabad, törvénytisztelő, biztonságos, tiszta, zöld és európai” Lengyelország megteremtésére, ami kapcsán kijelentette:

Kész vagyok feláldozni az életemet azért, hogy Lengyelország olyan legyen, mint ezek a pontok.

A tüntetéshez, annak ellenére, hogy azt a PO szervezte, több civil szervezet is csatlakozott, sőt, más ellenzéki pártok vezetőivel is lehetett találkozni a demonstráló tömegben: például részt vett az idén áprilisban létrehozott választási szövetség, a Symon Holownia által alapított Lengyelország 2050 és az agrárius-jobboldali kereszténydemokrata Lengyel Néppárt közös indulásából megvalósuló Harmadik út két vezetője is, Symon Holownia és Wladyslaw Kosiniak-Kamysz.

A választási szövetség vezetői alapvetően nem támogatták a tüntetést, és azon nem tervezték a részvételt, de miután a héten a botrányt okozott, általuk is csak lex Tusknak nevezett törvény miatt a tüntetés egy törvényjavaslat elleni kiállássá is vált, nem igazán volt sok választásuk: ha nem tettek volna így, akkor azt a választók akár rosszul is értelmezhették volna.

Lőtávon belül a PiS, de még mindig távol a PO

A tüntetés már csak azért is volt fontos a kormányváltásra készülő PO-nak, hogy ezzel is demonstrálják az erejüket és a támogatottságukat, miközben már jó ideje nem terem babér a PiS mellett másnak a lengyel politikában.

Ugyanakkor hiába a két számjegyű infláció, az abortuszhoz való jog rendkívüli szigorítása miatt elindult tiltakozások vagy az ukrán gabona kapcsán felmerült korrupciós gyanúk, abból a PO eddig nem igazán profitált, viszont a PiS támogatottsága ebben a ciklusban rohamosan csökken:

miközben Tuskék továbbra is tartják a 25–30 között mért támogatottságukat, jelenleg 27,2 százalékponton állnak.

Ugyanakkor a kormányváltáshoz be kéne csatornázniuk a PiS-ből kiábrándult szavazókat, vagy a többi ellenzéki párt – például az előbb említett, a PO-hoz hasonlóan szintén jobboldali, ám szociálisan konzervatívabb Harmadik Út, vagy a baloldali Levica – szavazóit kéne meggyőzniük, hogy ők az egyetlen komolyan vehető kormányváltó erő, ahogy állítják magukról. Az utcai jelenléttel ez még akár sikerülhet is.

(Borítókép: Donald Tusk 2023. június 4-én. Fotó: Omar Marques / Getty Images)