Így élhettek túl 40 napot a gyerekek a kolumbiai dzsungelben

Mint írtuk, csodával határos módon kimentettek négy gyermeket – egy tizenegy hónapos csecsemőt, egy négy-, egy kilenc- és egy tizenhárom éves fiút – a kolumbiai Amazonasból helyi idő szerint péntek délután, 40 nappal az után, hogy a dzsungelben lezuhant a repülőgépük május elsején. A tragédiában három ember vesztette életét, köztük a repülőgép pilótája és a négy testvér édesanyja.

A gyermekekre alultápláltan, rovarcsípésekkel borítva találtak rá a baleset helyszínétől mintegy öt kilométerre, ugyanakkor egyiküknek sem volt súlyos az állapota. A szakértők szerint szinte felfoghatatlan, hogy a gyerekek hogyan vészelték át a heves viharokat az Amazonas egyik legbarátságtalanabb részén, ahol ráadásul ragadozó állatok és fegyveres csoportok élnek. 

A Daily Mail most részletes beszámolót készített arról, hogy a mentőcsapatok hogyan akadtak a gyerekek nyomára, és miként lehetséges az, hogy a kicsik életben maradtak.

Hogyan akadtak a gyerekekre?

A gyerekek keresésére indított, Remény elnevezésű mentőakcióban 150 katona, 200 önkéntes, valamint egy 10 belga juhászkutyából álló csapat kereste a kicsiket több mint 323 négyzetkilométeren. A kutatásban a légierő három helikoptere is részt vett. 

A repülő lezuhanása után a mentőcsapatok elsőként azért bíztak abban, hogy maradtak túlélők, mert a szerencsétlenség helyszínén

Ezek után a mentőegységek szakemberei szagnyomokat adtak a keresőkutyáknak, ami a siker egyik kulcsa volt, ugyanis az egyik ilyen kutyás csoport fedezte fel azokat a nyomokat, amelyeket követve találtak rá később a gyerekekre.

Mindent bevetettek a mentőegységek

A leleményes keresők több taktikát is alkalmaztak az eltűnt gyerekek felkutatására. Az egyik gép fedélzetéről például hangszóró közvetítette a gyerekek nagymamája által bemondott üzenetet.

Az asszony a helyi törzs nyelvén közölte az unokáival, hogy keresik őket, és azt kérte tőlük, maradjanak ott, ahol vannak. Később a nagymama úgy nyilatkozott:

Soha nem veszítettem el a reményt, úgy támogattam a keresést, ahogy csak tudtam. Nagyon boldog vagyok, köszönöm Gustavo Petro elnök úrnak és a keresésben részt vevő honfitársaimnak, akik számos nehézségen mentek keresztül, hogy megtalálják az unokáimat

– mondta az idős asszony.

A keresőcsapatok emellett körülbelül 10 ezer szórólapot dobáltak szét a dzsungelben, amelyeken spanyolul és uitotói nyelven kérték a gyerekeket, hogy maradjanak a helyükön. A szórólapokon még túlélési tippek is voltak. 

Eközben a katonaság élelmiszercsomagokat és palackozott vizet dobott le a gyerekeknek, és reflektorokkal világította meg a baleset helyszínének környékét.

Vadállatok és bűnbandák között 

A gyerekek túlélési esélyei már csak azért is voltak csekélyek, mert az Amazonas esőerdői számtalan veszélyes vadon élő állatnak adnak otthont, beleértve jaguárokat, pumákat, kígyókat és más ragadozókat.

A nagyragadozók mellett az apró rovarok is veszélyesek lehetnek, mint például a fertőző betegségeket terjesztő szúnyogok. Szakértők szerint tiszta víz vagy orvosi felszerelés nélkül a gyerekek alapvetően is fokozott fertőzésveszélynek voltak kitéve, és olyan trópusi betegségeket kaphattak volna el, mint a malária, a lepra vagy a vírusos hepatitis. 

Azonban a dzsungelben nem az állatok és vírusok jelentik az egyedüli veszélyt: 

A szakemberek hozzátették, a gyerekek ráadásul az esős évszakban vesztek el, amikor az átlaghőmérséklet 25 Celsius-fok körül mozog, ami súlyos kiszáradáshoz vezethet.

A bennszülött tudás is segítette őket

A gyerekek az uitoto bennszülött csoport tagjai, ezért születésüktől fogva tanították őket a dzsungelben való életre. A gyerekek nagyapja, Fidencio Valencia azt mondta, unokái 

A bennszülött közösség tagjai hagyományos szertartásokat is tartottak, „szóltak a dzsungelhez”, és arra kérték, hogy adja fel a gyerekeket a keresőcsoportnak.

Az uitoto nép egykor 31 törzsből állt, azonban számuk a 19. század elején 50 ezer főre csökkent. Az 1990-es években a földjeiket behatolók birtokolták el, ezért a kolumbiai kormány rezervátumokat alakított ki számukra. A nép kultúráját számos kutató vizsgálta, főként a dzsungelhez fűződő kapcsolatukra voltak kíváncsiak.

(Borítókép: Handout / Colombian Army / AFP)