A háború után is komoly harcok várnak Zelenszkijre

Oroszország Ukrajna elleni háborúja átformálta Volodimir Zelenszkij ukrán elnök imázsát. Mielőtt Oroszország 2022. február 24-én megkezdte volna a teljes körű inváziót, sokan úgy tekintettek rá, mint egy tapasztalatlan politikusra, akinek korábbi színészi és komikusi karrierje nem sok bizalmat keltett. Miután azonban megkezdődött az invázió − George W. Bush volt amerikai elnök megítélése szerint −, „korunk Winston Churchillje” lett − írja a Foreign Affairsen megjelent elemzésében Henry A. Hale, a George Washington Egyetem politikatudomány és nemzetközi kapcsolatok tanszékének professzora és Olga Onuch, a Manchesteri Egyetem összehasonlító politikatudományi tanszékének professzora, A Zelenszkij-hatás című könyv szerzői. 

A háború első napjaiban sok nyugati megfigyelő azt feltételezte, hogy Zelenszkij meghajol a válság előtt, elmenekül, megadja magát vagy meghal. Ehelyett Kijevben maradt, és határozottan vezette Ukrajnát. Népszerűsége az egekbe szökött. A szerzők és a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet által 2022 júliusában végzett felmérés szerint Ukrajna meg nem szállt területein az emberek 65 százaléka úgy vélte, hogy Zelenszkij a legjobb ember arra, hogy győzelemre vezesse az országot. A második legnépszerűbb politikus, Petro Porosenko volt elnök ötszázalékos támogatottságot kapott. További 19 százalék vagy azt mondta, hogy nincs különbség a politikusok között, vagy nem kívánt válaszolni.

De amikor a háború végre véget fog érni, Zelenszkijnek komoly kihívásokkal kell szembenéznie. A háborús vezetés egészen más készségeket és képességeket igényel, mint a békebeli. Az ukránok kevésbé bíznak Zelenszkij vezetésében, amikor arra kérik őket, hogy gondolkodjanak a jövőről. Ugyanebben a 2022. júliusi felmérésben 55 százalékuk Zelenszkijt tartotta a legalkalmasabb személynek az ország háború utáni újjáépítésére, és 28 százalékuk mondta, hogy nincs különbség közte és az alternatívák között, vagy nem volt hajlandó válaszolni.

Ahhoz, hogy leküzdje ezeket az esetleges kételyeket, Zelenszkijnek nemcsak Ukrajna városait és infrastruktúráját, hanem a demokráciát is újra kell építenie és meg kell erősítenie. Véget kell vetnie annak a tendenciának, hogy az ország kormányát a személyes pártfogó hálózatok köré építse, amelyek hajlamosak a korrupcióra, és meg kell alkotnia a hazafiság átfogó koncepcióját. Ezen kívül tiszteletben kell tartania az ukrán alkotmány szabályait és szellemét. Az, hogy Zelenszkij képes lesz-e megfelelni ezeknek a kihívásoknak, meghatározza majd országa sorsát és a demokrácia jövőjét.

A hatalom akarása

Az orosz invázió összefogta Ukrajna élénk, befogadó polgári nemzetét, és megerősítette a hozzá kapcsolódó kötelességtudatot és a demokrácia iránti elkötelezettséget. A MOBILISE projekt által 2023 februárjában gyűjtött adatok azt mutatták, hogy Ukrajna civil lakosságának körülbelül 80 százaléka részt vesz a háborúban, önkéntes munkával, tiltakozó akciókkal vagy pénzügyi támogatással. Mások félreteszik a pártkülönbségeket, és összefognak az EU-csatlakozáshoz szükséges reformok támogatásáért. Ezeket a pozitív fejleményeket veszélyezteti az Ukrajnában régóta fennálló hagyomány, az úgynevezett patronalizmus, vagyis az az érzés, hogy szinte mindenhez személyes kapcsolatokra van szükség, ami táplálja a jogállamisággal szembeni bizalmatlanságot. 

Lehetséges, hogy a háború által kiváltott egységérzet a háború végével szertefoszlik. Persze az ukrán kormány ezt a nemzeti céltudatosság új érzésével helyettesítheti, amelyet Ukrajna uniós csatlakozási kérelme biztosít, és amely új lendületet ad a rendkívül szükséges reformoknak. Ezek a reformok azonban elegendő ellenállást generálhatnak ahhoz, hogy az országot ismét a patronalizmus felé tereljék. Az uniós tagság például jelentős kiigazítást igényel majd az ukrán vállalkozások számára, mivel az uniós szabályozáshoz kell igazodniuk. Kijevnek emellett lépéseket kell tennie a korrupció felszámolására, ami az ukrán igazságszolgáltatási rendszer átfogó reformját teszi szükségessé.

Lehetséges, bár nem túl valószínű, hogy Ukrajna az elmúlt években jellemzően patronális demokráciából − amelyben a jelentős mértékű korrupciót a hatalom demokratikus átadása iránti általános elkötelezettséggel enyhítették, amikor a hivatalban lévők elveszítik a választásokat − egy tekintélyelvűbb vagy központosított rendszerre vált.

Ha a Zelenszkij kormányával szembeni szélesebb körű politikai ellenzék újra megjelenik, ami a háború végeztével valószínűleg meg is fog történni, lehetséges, hogy Zelenszkij és támogatói kísértésbe esnek, hogy megvédjék vezető szerepüket azzal, hogy maguknak szereznek hatalmat − még akkor is, ha a kezdeti cél csupán a reformok keresztülvitele vagy az ország újjáépítése. Ilyen indoklással már többször is éltek az uralmuk megerősítésére törekvő vezetők Kelet-Európában, Latin-Amerikában és máshol. Ez a fajta felfokozott „prezidencializmus” olyan folyamatokat indíthat el, amelyek alááshatják a reformokat. Zelenszkij egyes bírálói máris a helyi önkormányzatiságot érintő fenyegetésként értelmezték, hogy hivatali visszaélés vádjával eltávolította Vlagyiszlav Atroszenko csernyihivi polgármestert. 

A Zelenszkij-kormány által a háború folytatása érdekében tett intézkedések némelyike a béke helyreállítása után az ukrán demokráciát is veszélyeztetheti. Például a 2022. februári döntés, miszerint a legtöbb magántévé-csatornát egyetlen állami műsorszolgáltatóba tömörítik, vitathatatlanul szükséges volt a háború kezdetén, amikor az ország a túlélésért küzdött. Egy ilyen intézkedés békeidőben indokolatlan lenne.

Az is lehetséges, hogy Zelenszkij messzemenő népszerűsége önmagában is veszélyt jelenthet az ukrán demokráciára. Ukrajnában senki sincs, aki politikai vezetőként megközelítené az ő tekintélyét és társadalmi támogatottságát. Ha ez a népszerűségi szint tartósan fennmarad, az arra a következtetésre vezetheti Zelenszkijt, hogy hatalmon kell maradnia, és ezzel gyakorlatilag megtagadhatja másoktól az esélyt, hogy megszerezzék a szükséges tekintélyt.

Pozitív és negatív nacionalizmus

Az ukrán függetlenség egyik nagy vívmánya a polgári nemzeti identitás kialakulása Ukrajnában, amely a polgári kötelességet és az országhoz való kötődést mindenek fölé helyezi. Ezt az identitást Zelenszkij emelte fel és ápolta, a háború pedig megszilárdította. Ennek ellenére folyamatosan kihívást jelentettek számára más elképzelések arról, hogy mit jelent ukránnak lenni. Az egyik szélsőséges alternatív elképzelés a nemzeti identitást kizárólag az etnokulturális identitáshoz köti, amely szerint a jó és megbízható állampolgárság fogalma attól függ, hogy a megfelelő nyelvet beszéli-e, helyes nézeteket vall-e az ország történelméről, és a megfelelő kulturális személyiségeket tiszteli-e. E nézet hívei számára azok, akik nem osztják ezeket az etnokulturális vonásokat, gyakran fenyegetésnek számítanak. 

Egyes politikusok politikai haszonra törekedhetnek azáltal, hogy kihasználják ezeket a megosztottságot, vagy igyekeznek azt kiélezni. Számos történelmi példa van arra, hogy a brutális háborúk által traumatizált országok a nemzet exkluzívabb meghatározásához folyamodtak, hogy megpróbálják elzárni a külföldi befolyást. Ez történt Ukrajna néhány nyugati szomszédjánál a második világháborút és a kommunizmus bukását követően.

Szerencsére egyelőre semmi jel nem utal arra, hogy a nacionalizmus ilyen kizárólagosságra törekvő formái erősödnének. Úgy tűnik, hogy a háború inkább megerősítette az ukránok elkötelezettségét a liberalizmus és a nemzetről alkotott inkluzív elképzelések iránt. Ez még akkor is így történt, amikor a nép körében erős elmozdulás történt az ukrán nyelvhasználat irányába (Ukrajnában sokan beszélnek ukránul és oroszul).

A háború vége, ha bekövetkezik is, Zelenszkijnek és az ország többi részének éppen egy ilyen pillanatot kínálhat. Az elnöknek meg kell találnia a módját annak, hogy a lakosság harci kedvét átfordítsa abba a meggyőződésbe, hogy az ország irányításának régi megközelítése többé nem lehetséges. Ezután pedig be kell tartania az ígéreteit. A pillanat el fog jönni, és remélhetőleg meg is felel érte.

(Borítókép: Volodimir Zelenszkij 2023. április 5-én. Fotó:  Omar Marques / Getty Images)